Ma tartják a búcsúztatóját, de valójában már augusztusban megpecsételődött a sorsa. Akkor éjjel komoly vihar járt nálunk Martonvásáron. Szerencsére mi megúsztuk komoly károk nélkül, de a közeli Brunszvik-Dreher kastély parkjában álló csodálatos csertölgy már nem volt ilyen szerencsés.
A mintegy 20 méter magas, közel két méter törzsátmérőjű csertölgy (Quercus cerris) egy olyan ága tört le, amely önmagában is tekintélyes méretű fa lehetne. A sérüléssel a mintegy 250 éves fa – amely a park és a kastély látványának meghatározó eleme – elveszítette lombkoronájának körülbelül a harmadát.
“Korából adódóan az ikonikus tölgy az elsők között lehetett azokból a fákból, amelyeket a Mária Teréziától kapott mocsaras birtok lecsapolását követően a gróf Brunszvik család a ma méltán népszerű park létrehozására elültetett. A fa nemcsak a kastély építésének, de Beethoven látogatásainak, később a Dreher család életének is tanúja volt, majd a második világháború alatt a kastélyban berendezett hadikórház sebesültjeinek nyújtott árnyékot. Az ötvenes évektől az Akadémia kutatóinak, vendégeinek és a park évi tízezernyi látogatójának jelentette az évszázadokon átnyúló folytonosságot.” Írta a fa sérüléséről szóló közleményében az MTA helyi kutatóintézete.
A természet okozta baleset óta külső szakemberek bevonásával vizsgálták meg a fát és próbálták megóvni a hatalmas seben bejutható kórokozóktól/kártevőktől, ezenkívül speciális gumiszalagokkal igyekeztek a fa stabilitását fenntartani. A vizsgálat részét képező törzsön ejtett próbafúrások során azonban kiderült, a tölgyfa menthetetlenül elkorhadt: külső jó megjelenése ellenére a fa több mint 70%-a oda, amivel veszélyt jelent immár környezetére. Augusztus óta így megközelíteni sem lehetett már, sárga figyelmeztető szalaggal kerítették körbe még a környékét is.
Kimaradt hát a szokásos makkszedés is, amit minden ősszel ide szerveztünk, de októberben még reménykedtünk, hogy megmenekül a helyiek által csak Beethoven fának hívott matuzsálem.
A vizsgálat nyomai és a szalagok is jól láthatók (október)
Az elkerülhetetlent realizálva a kutatóintézet példaértékű gesztust tett a martonvásári közösség felé, amiért nem lehetünk elég hálásak. Hetekkel korábban tájékoztattak minket a dologról és ötletpályázatot is hirdettek, aminek segítségével a kivágandó fa későbbi felhasználásáról döntenek.
Kivágása hamarosan várható, amiről élő közvetítést szeretnénk közölni a Facebook oldalunkon, ha engedélyt kapunk rá.
A mai délelőttön nagyszabású helyi búcsúztatót tartanak a fának, amely 250 évig volt tanúja Martonvásár mozgalmas történelmének, a kastélypark meghatározó alakjának. Hát látott már valaki ilyet? Az egyöntetű közszomorúságot nem is lehetne szebben megélni: együtt, a város lakói, az óvoda és iskola csoportjai hallgatják az iskolai énekkart és más megemlékező beszédeket, előadásokat a fáról, amely nem csak a történelem és a kastélypark része, hanem a közösségé is.
Ezerszer ugráltak, énekeltek és szedtek makkot körülötte gyerekeink, és csodálták meg nagyságát a látogatók, vagy hűsöltünk alatta a forróságban. Hiányozni fog.
És éppen ennyire reménykedünk abban is, hogy helyén méltó kertépítészeti megoldással pótolják majd hiányát.
(Főkép: a kutatóintézet fotója augusztusi közleményéből)
