A helyzet az, hogy minden évben teljesen kiakadok azon, hogy valaki műfenyő vásárlásával bizonygatja környezettudatos hozzáállását a karácsonyhoz. „Miattam ne vágjanak ki fát ezen a bolygón!” „Úgyis kidobjuk, ezért a pár napért úgy sajnálom szegényt megöletni.” Ismerős? Ugyanezek az emberek ezért elmennek egy bevásárlóközpontba és vesznek egy termetes műfenyőt, aminek lebomlási ideje a legkülönbözőbb becslések szerint is úgy ezer év. Ember, EZER ÉV! És hogy mivé lesz akkor? Nem-nem, nem friss zöld füvecske lesz belőle, mindössze pirinyó részecskéire hullik, amik ugyanúgy ott maradnak Földünk tengereiben, állataiban, növényeiben, a talajban. Tehát, nagyjából negyven generációnyi ember életkörülményeit rombolod azzal a műanyag, többnyire Kínában száz forintért öntött-tákolt fának nevezett giccsel, amit a keresztény világ legszentebb ünnepén teszel ki.
Mielőtt jobban elöntötte volna az agyamat puritán vadállat énem, felvetettem a szerkesztőségi megbeszélésen, hogy írnék erről egy „mindenki rohadjon el, aki ilyet csinál” cikket, mire az egyik írónk egyszer csak kiáll a műfenyő mellett. De hiába bírom a Verát (és egyébként tényleg!), most valami nagyon ütőset kellett volna mondania erre, amikor drága szerkesztőnk nem várta ki a verbális(?) iszapbirkózást, hanem felcsillant az a bizonyos villanykörte a feje fölött. „Legyen ebből egy szerkesztőségi cikk, amiben mindenki elmondja, ő melyiket támogatja!” Micsoda egy képtelen ötlet, hiszen már olyan jó torkonharapós mondatok jártak a fejemben leendő a cikkemhez…
Aztán, ahogy telt az idő, rájöttem, a világ sokkal sokszínűbb annál, minthogy mindenkit élve elássunk pusztán azért, mert bizonyíthatóan, hozzátársított filozófiákkal megmagyarázva szennyezi a bolygót.
Majd eltelt még pár nap, és kutatásaim már-már arra biztatnak, hogy béküljek ki a műfenyőt használó emberekkel, de csak akkor, ha LEGALÁBB 20 évig használják azt. A hulladékmentes blog írója, Kump Edina környezetkutató, ugyanis hozzáértőként nálam is alaposabban térképezte fel a műfenyő kérdést és a kanadai Ellipsos független környezetkutató ügynökség életciklus elemzésére hivatkozva állapította meg, hogy egy műfenyő akkor válik környezetileg kb. egyenértékűvé a vágottal, ha azt minimum 20 évig minden évben használjuk.
Ez a tanulmány megváltoztatta az életem. Ma már nem akarok titokban minden műfenyőt feldönteni a bevásárlóközpontokban és hajlandó vagyok beszélgetni azokkal is a karácsonyról, akiknek műfenyőjük van. Ez a cikk is más lenne nélküle.
„Ezzel szemben egy műfenyőt átlagosan 6 éven át használunk, aminek a gyártásából és szállításából adódó üvegházhatású gázok kibocsátása még így is háromszor magasabb, mint ha minden évben új vágott fenyőt díszítenénk fel.” Írja a szakértő. Hát higgyük el és ha már a műfenyőnél teszi le valaki a voksát, vegyen Európában gyártottat és jó minőségűt, amit mondjuk harminc év múlva is úgy vesz ki a szekrényből, mint egy újat. (haha)
A legnagyobb tévhit azonban a karácsonyfákkal kapcsolatban szerintem még mindig az, hogy a legtöbben azt gondolják, a favágókat egy romantikus dombtető, érintetlen, havas ezüstfenyő erdejébe küldik tarolni.
ÓRIÁSI TÉVEDÉS!
Fenyőfatermesztés (kép: pxhere.com)
A karácsonyfának valót éppen úgy termesztik hazánkban (és az erre megfelelő országokban), mint a gyümölcsfákat vagy a répát. Nagy területeken, hazánkban főleg Zala és Vas megyében, nevelik őket gondos kezek, ez is egy szakma. És amikor megveszed az általuk kivágott (vagy földlabdás) fát, segíted a hazai munkát adó gazdaságokat és egyben a hazai gazdaságot.
No és az illatát, meg a fenyőtüskék szúró emlékét semmi sem pótolhatja karácsonykor, igaz? Nem mellesleg, a lerázott fenyőtű-halom savanyítja a komposztot, aminek örülhetnek tavasszal a hortenziáim, míg a földlabdás fáknak adhatunk egy esélyt a kertben. A csupasz ágakkal teli fát aztán feldaraboljuk és a kisebb részeket a komposztba dobjuk, míg a nagyobbakat a kályhába. Tény, hogy a gyantás fa nem tesz jót a kéménynek, de mivel egész évben ez az egy ilyen kerül bele, ez még nem tesz kárt.
És hogy mit gondolnak a „mű vs igazi karácsonyfa” kérdésről a szerkesztőségben? Ahány ház, annyi szokás, és mind izgalmas betekintés valaki meghitt családi ünnepébe. Álljon itt a kézjegyük, mert szeretjük, hogy olyan sokszínűek vagyunk, főleg, ha nem minden évben vesznek új műfenyőt. Ez viszont nyilvánvaló. 🙂
Mindig is a természet, a természetesség és a természetes anyagok híve voltam, így nálam szóba sem jöhet valami műanyag csoda. Nálunk mindig a klasszikus karácsonyfa a karácsonyfa (közönséges lucfenyő (Picea abies). Sosincs rajta világítás és mostanában nálunk édesanya által horgolt hófehér díszek a menők. Szerintem sem hunyhatunk szemet maga a Karácsony környezetterhelése felett, hiszen tulajdonképpen több milliárd ember együttes akciója. Szerintem a műfenyő nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: nem környezetkímélő, hiszen Kínában gyártják, gyártásához ki tudja mit használnak és akkor még nem is beszéltünk a szállítás során keletkező szennyezésről.” Tóth Bettina
“Számomra sajnos elfogadhatatlan az igazi és műfenyő is. Főleg az igazi fenyő tipikusan szimbolizálja mai világunkat és értékrendünket. A fogyasztást, vásárlást, megveszem a karácsonyfát, feldíszítem, majd kidobom. Szerintem rettenetes a sok kidobott fa januárban, szörnyű érzéseket kelt bennem ha végigsétálok falun vagy városon, és látom őket. Ez a mai világunk. Megvesszük, díszítjük, kidobjuk. Ezért évek óta szóba se jöhet nálunk az igazi fenyőfa. Viszont a kertünkbe a volt tulajdonos 30-40 fenyőt ültetett még 20 évvel ezelőtt, pont a karácsony miatt, karácsonyfának. Mi ezeket a fenyőket is maximális tiszteletben tatjuk, élve hagyjuk, de ágakat levágunk róla és abból csodaszép kicsi fenyőfát készítünk. Szavazatom: a fenyőágból készült kicsi fenyőfa! Fenyőcsokor. “ Szabó Linda
“Van a családban dísznövénykertész, irodaházakba meg plázákba visznek fákat (egy évben dolgoztam nekik, mire jött a karácsony, valahol 20-30 között volt a feldíszített karácsonyfáim száma), így közelebbről is megismertem egy ebből élő zalai családot, szóval ha lehet, mindig tőlük vesszük. Egy évben eldöntöttük, hogy veszünk egy műfenyőt, de ami valóban szép, tapintásra is hasonlít, az annyira drága volt, hogy feladtuk.” Somlói Galuska
“Nálunk gyerekkoromban saját kertből volt a karácsonyfa. Szüleim még akkor ültetettek egy csomót, amikor 1 Ft volt a lucfenyő és 2 Ft az ezüstfenyő. Így évről évre nagyobbak voltak a karácsonyfák, sok ment ajándékba is. Egyszer próbálkoztunk földlabdás fenyővel, de túl sokáig tartottuk benn a lakásban és kihajtott. Ha jól emlékszem nem élte túl a tavaszt.
A műfenyő nálunk soha nem jött szóba, ahogy a művirágok sem. Leginkább a normann fenyőt szeretem, mert nem szúr és nem szemetel annyira. De volt, hogy próbálkoztam alternatív karácsonyfával. Falécekből összeállítható, asztalra tehető menő kis karácsonyfát szereztem be az egyik éveben. Ez aranyos megoldás volt. A léceken mécsesek is elfértek. De próbálkoztam cukorsüvegfenyővel és mini díszekkel, meg szobafenyővel és könnyű, papírból hajtogatott csillagokkal is.
Ami a díszítést illeti, jobb szeretem a visszafogott, természetes díszeket, világításból is inkább a fehér fényűt. Szüleimnél karácsonykor előkerülnek a harmincéves díszek. Ez az igazi. Jókat nevetünk a gyerekként készített díszeken és mindenki kedvence az anyukám készítette kék angyal soha nem maradhat le a fáról.” Bognár Emese
“Én utálom a giccset – kivéve a karácsonyit, mert azt meg imádom. Olyannyira, hogy kb. évente veszek pl. hógömböt (ok, a gyerekek időnként eltörnek egyet). A műanyag fa lehetne ennek a giccsnek a része, de valahogy ez kilóg, én utálom, nem nagyon láttam még olyat, ami tetszett volna. Mindegyik szerencsétlen műanyag seprű, szörnyen hervasztóak. Talán a legdrágábbak, a leginkább túltoltak lehetnek jók (nagyon tömött, agyondíszített stb.), néha áruházakban látni ilyet, de annyira nem ismerem ezt a piacot.
Az igazi meg ezüst vagy normann, előbbi illatos, utóbbi nem hullik. Azt vesszük, amelyik épp megtetszik. Mi egy ideje az Ikeában vesszük, mert utána le lehet vásárolni az árát (vagy egy részét), mondjuk azt januárban mindig elfelejtjük.
Ja, egy időben gyökereset vettünk, amit a telken kiültettünk, de mindegyik megdöglött.
A díszítés meg legyen giccses, nekünk vannak régi díszeink meg újak is, meg kézzel készítettek, meg boltban vásároltak, meg mindenféle. Gyerekkoromban is ilyen volt (anyámék máig igazi gyertyát használnak) – egyszer a szüleim kitalálták, hogy ízléses fát csinálnak (piros lett a választott szín), iszonyú csalódás volt.” Mesterházi Dávid
“Én tisztában vagyok a természetes fenyő ökológiai lábnyomával, a talaj kizsigereléssel, és minden olyan tulajdonságával, ami miatt szokás nem szeretni. Ugyanakkor nem vonzó opció a műfenyő, mert mű, és még borzalmasabb a környezetterhelése, mint a másiknak, amiből legalább komposzt lesz. Az egyetlen üdvözítő megoldás a földlabdás változat, ami visszaváltható, és a következő évben másvalaki lakását díszíti majd. Ezt valahogy jobbnak érzem, bár felmerül a logisztikai oldali környezetterhelés.
Ha kilépünk a keretekből, és lécekből összeállított, vagy bármely kreatív módon összerakott szimbólumot választjuk, az talán a legjobb. Erre számtalan példa van az interneten, de otthon is lehet készíteni 300 forintért parketta- vagy ajtószegőlécből. Nem kell vegyszer, feldíszíthető, és mivel amúgy is egy szimbólumról van szó, nyugodtan lehet tovább szimbolizálni. Az illat meg jön egy fenyőágból, vagy asztali koszorúból.” Bende Tibor
“Én igazifenyő-párti vagyok, a minél nagyobb és minél illatosabb a jó. Ezért sokáig csak igazi fenyőm volt. Ahogy öregszem, úgy lett egyre kisebb persze, viszont mikor a párommal együtt jött az ő félméteres műfenyője, akkor is szuper volt a karácsony. Akkor néhány fenyőág adta az illatot. Gyerek mellett visszatértünk az igazihoz, és megint lépkedünk felfelé a mérettel minden évben. Idén is igazi lesz, luc vagy ezüst, mert fenyőben az a jó, ha illatos, ha szúr és ha lassan díszről-díszre szenvedünk a lebontásnál.
Ha kertünk lesz, akkor jöhetnek majd a cserepes fenyők, évről évre kiültetve.A díszítés pedig nálam az emlékekről szól, minden gyerekkori (akár százéves), a kollégiumi évek alatt a barátoktól begyűjtött, és felnőttkori fontos emléket hordozó dísz rákerül, ha ráfér.” Lénárt Eszter
“Nálunk a tágabb családban van ilyen is olyan is. Engem karácsonykor kizárólag a dekorációs értéke/célja mozgat meg, azaz teljesen kiborulok egy béna/torz/ferde formájú igazi, vagy egy rossz minőségű, gagyi műanyagtól is. Szerintem mindkettő lehet szép: forma, díszek, fények. Nálunk karácsonykor megy a vita: minimál dísz vagy barokkos burjánzás (természetesen utóbbit képviselem én). Egyébként vágott fenyőt díszítünk, ezüstöt, az jobban szúr (jobban távol tartja a gyereket?). Igazából fenyőbb illata van szerintünk. De én iszonyúan sajnálom rá azt a sok pénzt minden éven, viszont legalább komposztálják.
Két szezont végigdekoráltam irodákban és szállodákban, és szakmai továbbképzésként végigültem egy műfenyő bemutatót is, a műfenyő kifejezetten keresett, én kedvelem. Nagyon sokféle van, sok méretben, formában, színben, tű kialakítással (2D, 3D, tűlevelű és ezek keveréke). Vannak gagyik, és menők, túlzóak (eleve műhóval megszórt!!!) és extrák: fekete, fehér, lila, rózsaszín stb. Gondolom, hogy iszonyú ökológiai lábnyoma van, viszont több évig kitart. Nálunk a családban akinek van, 6-7 éve biztosan ugyanaz a műfenyő van, 10 évet szerintem simán kibír, nagyimnál a kis gagyi már 15 éve bírja, de ő le se bontja (persze utána a műanyag sose bomlik le).” Németh Eszter
“Összességében mind az igazi fenyő és mind a műfenyő elenyésző amellett a szeméthalmaz mellett, amit az életünkben termelünk, szóval én teljesen feleslegesnek gondolom a vitát ökológiai terhelés szempontjából. Ettől függetlenül igyekszünk odafigyelni: nekünk hosszú évek óta van egy műfenyőnk, azt fogjuk használni most is, és remélhetőleg évtizedekig bírni fogja még a strapát. Az elsődleges szempont az volt, hogy nem hullajtja a levelét és nem kell minden évben súlyos összegeket kiadni csak azért, hogy a termesztők nagyot kaszáljanak rajta. A fenyőillatot megoldjuk pár élő fenyőággal, punktum.”Kelemen Hetti
“Akármennyire is szeretem a karácsonyt, be kell látnom, hogy a karácsonyfa egy hatalmas giccs. Épp ezért mindig kiráz a hideg a műfenyők láttán. Ami elfogadhatóvá tud tenni számomra egy efféle dekorációt a lakásban, az a természetesség. Nálunk a fenyő díszei is túlnyomó részt természetesek: szalmából készültek, tobozok, mézeskalács. A műfenyők, túl azon, hogy nem természetesek, általában túldíszítettek is, valószínűleg azért, hogy műanyag mivoltjukat eltakarják. Persze tudom, kaphatók már a valódi fenyőket tökéletesen utánzó műk is (csilliárdokért), de azok is csak műanyagok. Ezenfelül hiszem, hogy a valódi fenyők “előállítása” kisebb terhet jelent a Földünknek, mi több, amíg megnőnek, valamennyire még hasznára is válhatnak. Szóval részemről a valódi az igazi.” Nagy Katalin
