A világ leghíresebb veteményeskertje

Ma ünnepli 54. születésnapját Michelle Obama. Nyolc évig volt az Egyesült Államok First Ladyje, imádták ezalatt kiváló szónoki képességeiért, egyedi és bájos öltözködési stílusáért, bátor kiállásáért komoly ügyek mellett – vagy azért, mert akkora cool arc, hogy hajlandó volt kamerák előtt edzeni, táncolni, lenyomni 25 fekvőtámaszt, de még karaokézni is. De mi gardenisták persze nem ezért szeretjük a legjobban. Hanem a Fehér Ház konyhakertje miatt.

A Fehér Ház konyhakertjének történetében eddig három időszakról érdemes megemlékezni: az első a kert létrejötte 1801-ben – ez a második elnök, John Adams és felesége, Abigail nevéhez fűződik. A fiatal szövetségi állam első évtizedeiben nyilván szimbolikus jelentősége is volt annak, hogy az újdonsült amerikaiak nagy gondot fordítottak saját földjük művelésére. A 19. század a folyamatos fejlődés és változás évszázada volt a kert életében: az egymást követő elnökök gyümölcsfákkal és dísznövényekkel egészítették ki, 1835-ben üvegház épült hozzá, amely 1902-ig állt.

A második nagy szakasz apropója szomorú: 1943-ban a háborús élelmiszerhiányt úgy igyekezett enyhíteni a kormányzat, hogy országos kertépítési kampányt hirdettek. Ezrével születtek a „Győzelem kertjei” (Victory garden) magánházak udvarain és közparkokban (az első közösségi kertek!), az akkori elnöki pár, Franklin és Eleanor Roosevelt pedig igazán példamutatóan viselkedtek: ők is megépítették saját konyhakertjüket a Fehér Házban. (Elméletem szerint az amerikaiak lelkében akkor annyira mélyen összekötődött az otthoni zöldségtermesztés az élelmiszerhiánnyal, hogy emiatt hagytak fel az egésszel a háború után – és ennek a cikk további részében megint lesz jelentősége.)

A század második felének elnökei nem bizonyultak különösebben zöldkezűnek – még Jimmy Carter sem, aki pedig egy georgiai mogyorófarmról költözött a Fehér Házba. Bill Clintonnak meg egyszerűen nem engedték meg, hogy a park egységét megbontsa egy konyhakerttel – erre ők a ház tetején alakítottak ki zöldségágyásokat. Aztán jött Michelle Obama, és nem teketóriázott: 2009 tavaszán 100 négyzetméterrel indult a déli gyepen.

Mindenféle kertészeti tapasztalat nélkül vágott bele a dologba, maga is bevallotta, hogy fogalma sem volt, mi fog az egészből kisülni.

„Azt viszont biztosan tudtam, hogy azt akarom, hogy ez a kert ne csak egy darab föld legyen, amelyen zöldség terem. Azt akartam, hogy ez a kert valami nagyobb lélegzetű terv első állomása legyen. Anyaként és first ladyként egyaránt sokkoltak a beszámolók arról, hogy az amerikai gyerekek milyen nagy része elhízott, és arról, milyen súlyos követkeményekkel jár ez gyerekeink egészségére. (…) Azt akartam, hogy a Fehér Ház konyhakertje tankertként működjön, ahol az emberek saját tapasztalatokat szerezhetnek a földművelésről, ahol a gyerekek, akik talán soha életükben nem láttak még friss, élő zöldségnövényt, magokat vethessenek és palántázhassanak, láthassák és megkóstolhassák saját munkájuk gyümölcseit.” (Michelle Obama: American Grown – The Story of the White House Kitchen Garden and Gardens Across America, Crown Publishers, New York, 2012)

A First Lady nem végzett rossz munkát: tavaly ilyenkor 260 négyzetméternyire nőtt, jól beállt veteményest adott át Melania Trumpnak, magaságyásokkal, sétautakkal, padokkal. A kertből rengeteg levélzöldséget (salátaféléket, spenótot, mángoldot), káposztát, tomatillót, paprikát, paradicsomot, fűszernövényeket, bogyós gyümölcsöket takarítanak be, amelyekből természetesen a Fehér Ház ebédlőasztalaira is jut, a felesleget pedig nonprofit szervezeteknek, élelmiszerbankoknak adományozzák. A kertben kis méhkolónia is él, akikre külön méhész vigyáz, a méz pedig a White House Ale nevű italba kerül. Érdekesség: Obamáék idejében céklát sosem termesztettek itt, mert a ház ura nem szereti, punktum (nem tudja, mit hagy ki…)

A projekt méltatói persze globálisabb értékeket is kiemelnek: az otthon termesztett élelmiszerrel megspóroljuk a szállítást, annak költségeivel és környezetterhelésével együtt. A kertben végzett fizikai munka jót tesz a testnek és a léleknek is, az egészséges élelmiszerrel meg pláne rengeteg betegséget előzünk meg. Mindez nekünk (hál’istennek) egyre természetesebben hangzik, de ne felejtsük el, hogy az Egyesült Államokban járunk, ahol a 19 év alatti fiatalok egyötöde elhízott, és egészen a közelmúltig egyáltalán nem volt divat az otthoni zöldség- és gyümölcstermesztés.

Michelle Obama nyilván nem bírta volna egyedül a kerti munkát, úgyhogy takarékos háziasszonyhoz méltóan gyerekekkel dolgoztatott: a washingtoni Bancroft Elementary School ötödikesei rendszeresen jártak kertészkedni a Fehér Házba, sőt, még a konyhában is segédkezhettek a leszüretelt finomságok elkészítésében.

A szkeptikusok persze azt mondják, ez az egész csupán „operettkertészkedés”, kampányfogás, népszerűséghajhászás, és különben is a First Lady túl csinos, nem elég „kertészes” a sajtófotókon. Én meg azt gondolom: Michelle Obama pontosan azt tette, amit tennie kellett. A világ minden lépését követte (követi azóta is), szavai és tettei sok millió amerikai dolgozó nő, feleség és anya életére voltak hatással. Ő meg bátran beleállt a szerepbe. Persze most még nagyon nehéz megállapítani, hogy törekvései valóban meggyökereztek-e az amerikai társadalomban, de például az itt olvasható jelentés szerint az USA-ban 2008 és 2013 között 17%-kal nőtt azok száma, akik otthon termesztenek zöldséget, ráadásul pont a fiatalok (34 év alattiak) és a nem túl magas jövedelműek bizonyultak a legvállalkozókedvűbbnek. És ha tíz év múlva csak két fiatal kertészről derül ki, hogy ők is a Bancroft Elementary ötödikeseként kezdték a szakmát, már akkor is megérte.

Meg különben már a csodálatos Audrey Hepburn is megmondta: To plant a garden is to believe in tomorrow – azaz Kertet gondozni annyi, mint hinni a holnapban.

Úgyhogy HAPPY BIRTHDAY, MRS. FIRST GARDENER!

Címkék: