Balatonfüreden elég jól el lehet tölteni a nyaralást, vagy egy hosszú hétvégét. Nem csoda, hisz a város az 1800-as évek vége óta erre van berendezkedve, s a „Balaton-part legrégebbi fürdőhelye” cím birtokosaként van is némi történelminek mondható helyzeti előnye. A vasútvonalak és minden más, vendéglátáshoz kapcsolódó infrastruktúra, valamint az ezekkel együtt fejlődő fürdőkultúra kialakulásával a pesti polgárság megindult a Balaton irányába. A friss kapitalista rendszerben, a Kiegyezéssel megszülető üzleti lehetőségeknek hála, a megtollasodott, új vállalkozói réteg fürdőzéssel, pihenéssel, kirándulással és hajókázással igyekezett kipihenni a hétköznapok fáradalmait.
Az új gazdasági rendszer nyertesei mellett elsőként a művészvilág tagjai, színészek, írók, költők, festők valamint az értelmiségi világ, ügyvédek, orvosok és ezernyi tudószakma képviselője fedezte fel magának ezt az új életformát. Közülük a két talán leghíresebb, Jókai Mór és Blaha Lujza is évtizedekig élvezte a vízparti pihenés előnyeit Balatonfüreden.
Az egykori Vutkovich-villa jellegzetes, szimmetrikus elrendezésű kertje, középen egy virággrupp
A számtalan műemlék, a parkok, a néhány éve szépen felújított központi Tagore sétány és a természeti értékeken túl itt most egy kevésbé ismert, de Balatonfüred kapcsán lépten-nyomon emlegetett csoportot, a nyaralóvillákat igyekszem bemutatni.
A villák hálás témát jelentenek és szinte feltétel nélküli népszerűségnek örvendenek mindenhol, ami feltehetően a sok természet adta tulajdonságuknak köszönhető.
A legismertebb helyi látványosságok közt természetesen szerepel ugyan Jókai Mór nyaralója, a romantikus stílusú, hatalmas Dőry-villa – ami ma Astoria Hotel néven fut – vagy Blaha Lujza klasszicista villája, de ennek az épületcsoportnak a száma sokkal nagyobb, mint a legtöbben gondolják. A figyelmet pedig ők is megérdemlik.
A Kossuth Lajos Forrás századfordulós képeslapon, előtérben a korszak egyik legjellemzőbb növényével, az agávéval. A XIX. század végén élte igazi virágkorát az egzotikus növények használata Magyarországon
A villákhoz eredetileg létesült kertek bemutatása nem egyszerű feladat. Egyrészt, természetesen nem mindhez készült kert, sőt, a többségük esetében inkább csak kisebb kertrendezésről beszélhetünk. A kertet általában elkészültekor az épülettel együtt örökítették meg, de sokszor annak csak egy kis része látszódik. A külön kertfotók pedig elég ritkák. A helytörténeti gyűjteményekben található archív fotókon és képeslapokon túl leginkább az eredeti tulajdonos családok leszármazottainak felkutatásával lehet új információkra szert tenni, ami elég időigényes és néha lehetetlennek tűnő feladat.
Következzék tehát egy válogatás az általam összeszámolt több mint 130 villa vagy villa jellegű épület közül, amelyeket a legszebbeknek és/vagy legérdekesebbeknek ítéltem. Az imént említett, Jókai Mórhoz és Blaha Lujzához kötődő villák 1-1 kép erejéig szerepelnek csak a mostani bemutatásban, azokat később egy külön cikkben részletesen tervezem bemutatni.
Az 1869-ben épült Dőry-villa azért került az első helyre, mert az épületről fellelhető 2 régi kép jó példája a korszakban népszerű képeslapok keletkezésének. A színes, a kép témája által keltett idillikus hatás fokozása érdekében az eredeti fekete-fehér képeket nagyon ügyesen kiszínezték, ezek kerültek a képeslapokra. A színezésen túl gyakran „cenzúrázták” is a képeket, vagyis az esetlegesen csúnya, az alkotó látásmódja szerint a képre nem illő részeket átrajzolták, leginkább növényzet megrajzolásával.
Az emeletes, hatalmas, romantikus stílusú villa történetéről az egykor.hu oldalon találni néhány alap információt.
Egy archív felvétel a 20. század elejéről…
…és a fotó kiszínezett változata egy képeslapról.
A villa évtizedek óta Astoria Szálloda néven működik. Fotó: www.astoriaszallo.hu
A fotó jó értelemben vett manipulálásának bemutatására egy másik jó példa a régi klubházról készült fotó, amit a színezésen túl megtoldottak egy vitorlással. Ha jobban megfigyeljük, látható, hogy nem valódi vitorlásról van szó, az idealizálás céljának viszont tökéletesen megfelel.
Egy kis építészeti- és kerttörténeti gyorstalpaló
Az épület
A villaépület megjelenése igazodik ugyan a modern kori történeti építészeti stílusirányzatokhoz, vagyis vannak klasszicista, eklektikus, szecessziós, modern stb. villák, de lokálisan nagyon változatos formában jelennek meg. Ez feltehetően annak köszönhető, hogy viszonylagos kis méretük miatt sokat közülük rajzolt tervek nélkül, olyan helyi építőmesterek készítettek, akik egyáltalán nem vagy csak kevésbé ismerték az építészet aktuálisan zajló, fő áramlatait, így teljesen egyedi megoldások születhettek.
A villák az első időszakban kizárólag nyaraló céljára épültek, a funkcióváltás évtizedek során fokozatosan ment csak végbe, míg végül a legtöbb villa állandóan lakottá vált. A nyaralóvilla mindig szabadon áll, kisebb-nagyobb kert veszi körül. A természettel való összekapcsolódást szolgálja a nyitott fatornác vagy veranda, amiket a svájci hegyekből évtizedek alatt lecsorgó épülettípus mintájára faragott, díszes kivitelben készítettek. Ezeket a tornácokat aztán idővel beüvegezték, az épületeket téliesítették, az anyag gyors pusztulása miatt sokszor le is bontották vagy befalazták őket.
A kert
Az épület elhelyezésétől függően, ha volt hely előkert kialakítására, akkor a legnagyobb gondot erre fordították. Ahogy a parkokban, a villák főhomlokzata előtt díszes szőnyegágyakat, úgynevezett gruppokat alakítottak ki egyéb növénycsoportokkal kiegészítve, szinte mindig szimmetrikus elrendezésben. A virágcsoportok közepére pedig a tehetősebbek szobrot vagy díszes kaspós növényt állíttattak. Gyakoriak voltak a kis szökőkutak, terméskőből rakott vagy műkőből készített kerek tavacskák.
Egy ismeretlen (és nem balatonfüredi) klasszicista villa tipikus, szőnyegágyszerűen kialakított előkertje
A tulajdonos ízlésétől és pénztárcájának vastagságától függően készültek egyszerűbb vagy összetettebb formájú és méretű kertek, amik általában az érintetlen tájban, a házat körülvevő erdőben folytatódtak. Nagyon sok nyaraló épült egykori szőlőültetvény helyére vagy annak közepébe, így sok villakert egyszerű szőlő- és gyümölcsöskert volt, vagy a tágabb környezetét az vette körül. Főként a vidéki villák egyik jellemző, nagyon egyszerű típusa is a korábbi szőlőműveléshez köthető: a filoxéravész után a megüresedő présházakat új, városi tulajdonosaik kicsit kipofozták, a nyári időszakra lakhatóvá tették, s elöl megtoldották egy fatornáccal – készen is volt a nyaralóvilla.
Egy szép és jellemző villakertrészlet egy leányfalui kertből
A villákon túl ott vannak azok a házak, amik az átmentet jelentik a díszes nyaralóépületektől az egyszerűbb lakóépületekig. Sok épült ezek közül a villák egy-egy épületrészének utánzásával, vagy egyszerűen csak valamilyen belső késztetésből, a szépség igényével. A kertekre ugyanez volt a jellemző. A villákkal teleszórt településeken, a szép példákat látva a szomszédos átlagember is jobban igyekezett, hogy előkertjével felhívja magára környezete figyelmét, de legalább is, hogy ne maradjon szégyenben a díszes porták mellett. A villakertekre így a mai családi díszkertek elődjeként is tekinthetünk.
A faragott fatornác a villák egyik legtipikusabb ismertetőjegye. Még ha az épület egyszerű is, a hozzá csatlakozó tornácot igyekeztek minél díszesebbre készíteni. Ennek egyik legszebb helyi példája ez a Zsigmond utcában álló épület.
A következő képen a régi képeslap részletén látható villák szerencsére ma mind ugyanígy láthatóak, egymás mellett a főút mentén. Környezetük természetesen drasztikusan átalakult, körbenőtték más házak, sokukat eltakarja a növényzet. A lenti 4 kép a képeslap villáit mutatja sorban, balról jobbra.
Bár az épületen már csak a beépített emeletes tornác őriz valamit az eredetiségből, így is agyon hangulatossá teszi ezt az egykori kis villát
Egy hangulatos zsákutca, végén egy kis villával
A 19. század végi építészeti formák és a szoci “kertkultúra” műkő-retteneteinek összhangja
A Rózsilak elnevezésű, hatalmas villát szerencsére nemrég felújították, ma panzióként üzemel. Mélyebb kutatás után jó eséllyel kerülhetnének elő izgalmas képek a terebélyes kertről
A cikk elején említett, feltehetően helyi mester(ek) által megálmodott és megvalósított munka jó példája annak a formai változatosságnak, ami az ilyen kis léptékű épületek esetében megfigyelhető. Vizsgáljuk meg kicsit a következő, lenti képet. Van torony, de furcsán belepaszírozva az épület tömegébe, a bádogtető is aránytalan, egy kicsit kicsi a torony magasságához képest. Van egy kis díszítés a főhomlokzaton, de valahogy nem az igazi, az attika záródása is olyan sután íves és csúcsos – bár a fenyő ága épp takarja. Ezek mellett az új, borzalmasan belevágott műanyag ablakokat most hagyjuk is, azok nem az eredeti elképzelés részei. Az a három kis pötty – vagyis négyzet – is úgy kellett ennek az épületek, mint egy púp a hátra. Mindezek ellenére, az ilyen példák színesítik igazán ezt az egyébként is rendkívül változatos formavilágú épületcsoportot, s az ilyen kis bénaságok számomra csak még szerethetőbbé teszik, még közelebb hozzák az egyetemes történetüket.
Egy helyi “mestermű”
A korábban önálló falut, Balatonarácsot 1954-ben csatolták Balatonfüredhez. Érdemes végigsétálni hangulatos utcáin, fel a dombok irányába, ahonnan a kilátás is remek a Balatonra. Egy-két villával itt is találkozhatunk, köztük van a számomra legkedvesebb, a hihetetlenül különleges, zárt tornáca miatt. Ő az:
Amint jön a jó idő, menjetek ti is villavadászatra Balatonfüredre!
És a galéria 43 fotóját ki ne hagyjátok!
Az archív fotók és képeslapok a balatonfüredi helytörténeti gyűjteményből származnak.
Csodás fotók és történetek Balatonfüred legszebb és legérdekesebbek villáiról. #Balatonfüred #füred Balatonfüred
Közzétette: Gardenista.hu – 2018. január 25.
