Annyi hülyeség kering a neten, hogy már nem sok dolog éri el nálam az ingerküszöböt. Néha elmosolyodok, hogy „ezdejópofa”, vagy felszalad a szemöldököm, hogy „ezmármegintmi”.
Na de most, most olyat láttam, amit soha nem felejtek el, pedig nagyon szeretnék. Gyanútlanul pörgetem a Facebookot, amikor is az elém tol egy videót, ami lelkesen arra bíztat, hogy vegyek a számba egy műanyag kütyüt, és haladéktalanul kezdjek neki a macskám nyalogatásának. Hogy mi van? Mindenki megőrült?
Ok, lehet, azért nem jöttem lázba, mert nincs macskám, de könyörgöm most azonnal jelentkezzen, aki eddig csak azért nem nyalogatta a macskáját, mert még senkinek sem sikerült feltalálnia egy csodaeszközt, amivel megteheti.
Vagy még inkább jelentkezzen, aki eddig is nyalogatta otthon cirmit, és most végtelenül boldog, hogy tovább fejlesztheti a technikáját, ezzel a műanyag műnyelvvel, ami végre betöltötte a tátongó piaci rést, a macskatartási piacon.
Nem hiszem el, hogy van az a pihent agyú hülye, aki ül az íróasztala mögött, az alkotási kényszer súlya alatt csak úgy süpped bele a gurulós székébe, gyöngyöző homlokkal a monitor mögé bújva látja, ahogyan a főnöke dühöngve közeledik felé, és akkor hirtelen kipattan a fejéből a korszakalkotó ötlet: a macskanyalogató.
Majd a főnök elégedetten vállon veregeti, közli, hogy ez az fiam, pont egy ilyen újító elmére van szükségünk a csapatban, majd ad egy zsák pénzt a projektre, és kiadja a parancsot a “nyalókefe” (ezt a csodás nevet kapta) sorozatgyártásra.
És hát ugye, minden valamire való kampányhoz hozzátartozik egy remekbe szabott reklám, valamint a világháló meghódítása. Nos ezt is sikerült megugrani, bár elképzelni nem tudom, mennyit fizethettek annak a három szerencsétlen szereplőnek, hogy egy életre beírják magukat a történelembe azzal, hogy egy műnyelvvel a szájukban igyekeznek eljátszani, hogy nincs is annál meghittebb és szívmelengetőbb, mint mikor a cicuskával egymást nyalogatják.
A macskatekintet mindent elárul: mindenki megőrült?!
Nem vagyok egy mazochista típus, de annyira sokkot kaptam, hogy úgy éreztem, látnom kell, mi lesz a hirdetés vége, ami arról igyekszik meggyőzni, hogy nem élhetek tovább a macskám nyalogatása nélkül. Ehhez pedig olyan remek érveket sorakoztat fel, hogy mostantól soha többé nem akad majd a torkomon a szőrcsomó, amit lenyaltam a ciculiról. Zseniális! Nekem is kell! Most azonnal!
Rákerestem, ugyanis a videóban nem merték elárulni, hogy mennyit is akarnak leakasztani a szőrös kis házikedvencük kényeztetéséért bármire képes gazdikról. Nos, aki kellőképpen elmeroggyant ahhoz, hogy a cicamicát nyalogassa, de túl finnyás, és nem akarja, hogy szőrös legyen a nyelve, annak 25 dollárt kell kicsengetnie. És akkor következzen az év legidiótább terméke díj győztese:
Szerintem a forgalmazó is érezte, hogy nem ebből a termékből fog meggazdagodni, mert a videó végén már egy másikat kezd reklámozni, csakhogy a kutyatartók is érezzék a törődést. Hirtelen átváltunk az „aquapaw” azaz a vízmancs fantázianevet viselő, tenyérre szerelhető, tüskés, gumi kutyakefe formájú slagvégződésre, amivel simogatva tudjuk megfürdetni az ebet.
Utóbbi termék feltalálásánál már kezdhetett múlni az ötletelés előtt fogyasztott viccessüti hatása, és így a kreatívok már képesek voltak kiagyalni egy épkézlábabb, és persze szintén ellenállhatatlan ajánlatot az igazán szerető gazdik számára. Akiknél kutya és macska is van a háznál, azok most megütötték a főnyereményt.
Természetes, mindenki figyelmét felkeltette nyalókefe, amit már kutyákon is teszteltek, íme a nem mindennapi eredmény:
(képek: pdxpetdesign)
