Egy magyar csapat Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszékén is végzett munkájáról jelent meg nemrégiben egy angol nyelvű tanulmány a Journal of Ecology című folyóiratban. A kutatás során a tőkés récéktől (Anas platyrhynchos) származó, különböző helyekről gyűjtött 215 ürülékmintát vizsgáltak, melyeket a Tisza és Balaton környékén gyűjtöttek össze. Arra vonatkozóan, hogy a madarak fontos szerepet töltenek be a növények terjesztésében, már korábbi tanulmányok is rámutattak, de hogy pontosan milyen fajokról van szó, azt csak most vizsgálták meg mélyrehatóan. Többek között arra sem volt egyértelmű bizonyíték, hogy vízipáfrányok is képesek endozoochoór módon terjedni vízimadarak révén.
“A vízi rucaöröm nevű harasztfaj összesen 381 makrospóráját 32 székletmintában találtuk meg, amelyek közül 16 életképesnek bizonyult. Munkánk az első terepi igazolása a vízipáfrányok madarak általi endozoochór terjesztésének” – írta blogján Molnár V Attila társszerző.
Forrás: Wikipédia
A kutatók összesen 21 további növényfaj szaporítóképletét is megtalálták, melyből 8 taxon életképesnek bizonyult. A székletmintákból összesen 13 szárazföldi fajt mutattak ki, a legtöbb esetben mocsári és vízinövényeket, mint például a zsióka vagy a fésűs békaszőlő. A mintákban két, ültetett fajt ismertek fel: a közönséges fügét és a nyugati ostorfát. A terjesztett növényi taxonok összetétele jelentős térbeli változatosságot mutatott. Kevés eltérést találtak az 1 kilométeren belül gyűjtött minták esetében. Nagy különbséget fedeztek fel viszont a két vizsgált régió (Balaton, Tisza) között, így egyúttal dokumentálták egy vándorló vízimadárfaj endozoochór módon terjesztett növényi taxonok térbeli változékonyságát is.
“Kimutattuk egy vándorló vízimadár által terjesztett növényfajok térbeli variabilitását. Elsőként bizonyítottuk terepi körülmények között a páfrányok madarak általi endozoochór terjesztését. Munkánk során nyolc olyan növényfajt találtunk, amelyek tőkés récék általi terjesztése nem volt ismert. Kutatásunk rámutat további hasonló kísérletek szükségességére, annak érdekében, hogy megértsük, mely növények képesek a vándorló madarak által terjedni” – írta Molnár V Attila.
