Már éppen elértük a finom, „kövér füves rét” érzését a hátsó kertben, amikor végre eljöhetett az idő az egész összerombolására. Szikkasztóra fel!
Egy régi házba költözni azt is jelenti, hogy nem a mi igényünk szerint alakultak ott korábban a dolgok. Így amikor a garázs tetejéről lezúduló víz egy részét felfogtuk tartályokba öntözni, még mindig ott maradt az összes többi, ami a kertbe vezetve csinált „rizsföldet” nekünk minden esőzés után. Tavaly a garázs nagyobb átalakításon esett át, így egyértelmű volt, hogy utána az esővíz elvezetésére is ki kell találnunk valamilyen megoldást úgy, hogy az öntözésre használható víztározóim is megmaradjanak.
Mivel egyetlen férjuram egyetlen hobbija az autóépítés, kellett neki ez-az, hogy a garázs pöpec legyen, de nem számítottam rá, hogy nekem is jut belőle egy kis hozadék időnként a kertbe. Most is ilyesmiben reménykedtem. Például tavalyelőtt elkészült a tömegsírnak is megfelelő méretű szerelőakna, amiből a kiásott, majd szétterített kb. 30(!) köbméternyi föld és agyagos homok lett végül az én nagy évelő ágyásom, amit azóta csinosítgatok. Feldobja ez a magasodó halom a kertet és idén már egész jó lesz az összkép is benne. Az első évben a fele csinos veteményes lett, de aztán jöttek az újabb virágok mindig és kiszorították a paradicsomokat…
Aztán egy méterrel magasabb lett a garázs beépíthető tetőtere, új betonfödém készült, amik miatt levették az egész tetőszerkezetet, persze az ereszekkel együtt. Közben a garázs behajtója előtti teret lebetonoztuk, de abba már bele lett helyezve a későbbi esővíz elvezető KG cső is. Ugyan a kivitelezés remekül sikerült, az eresz nem lett visszatéve. „Majd veszünk újat!” „Ráérünk arra még!” Hát persze. Egy teljes év kimaradás után, csak idén intézzük végül.
És akkor vissza is tértünk az eredeti témánkra, arra a jó kis esővíz szikkasztásra. Az esővíz eltüntetésére a lehetőségek tárháza végtelen, feltéve ha anyagiakban is végtelenek a lehetőségeink. Lássuk be, nálunk ez nem adott, így maradnak a házilag kivitelezhető, de azért ésszerű lehetőségek, mint a csatornába való bevezetés engedéllyel, vagy hogy a házunk előtti árokba vezessük, de a garázs a házunk mögött van, szinte a kert közepén, méghozzá jóval alacsonyabban, mint az utca szintje, így nem tűnt praktikus megoldásnak egyik sem. Aztán lehetne belőle süllyesztett víztározó is, amiből szivattyúzzuk az öntözővizet. Sokak által javasolt megoldás a szikkasztó készítése is, amit végül a férjem –velem egyeztetve- megfelelőnek talált a megvalósításra.
Rendesen feltúrták a kertet, de igyekeztek vigyázni a virágaimra. Pirospont.
A megvalósítás
Egy meleg április napon kiásattunk hát egy kisebb medencének is beillő mélyedést, ami majd magába szívja a rengeteg esővizet. 1,7 m mély, 1,5 m széles és 7 m hosszú lett. A tető mérete és a magyarországi átlagcsapadék-mennyiség szerint kiszámított index alapján kb. ekkorára lesz szükség. Betonozott rész, épület és nagy fa gyökerétől öt méter távolságot érdemes hagyni a szakirodalom szerint, ami azért nagy szívás, de megoldottuk a kerítés mentén, éppen az akkor már egy hete lerakott három teherautónyi kulékavics-domb mellett. Két napig ásták hárman az árkot, reggel héttől estig. Úgy 140 cm mélyen ért véget a csodálatos fekete földünk a talajban, és kezdődött egy sárga, homokos-agyagos réteg, amit 170 cm táján már a talajvíz kevert iszappá, így nem sikerült a vágyott 2 métert elérni.
Kukucskál a KG cső
Amikor elérték ezt a mélységet, szélességet a fiúk, jöhetett az árok geotextillel bélelése, amibe aztán szépen beugrott fél nap alatt a kulékavics. Magától, még jó. Persze a narancssárga KG csövet, ami végigfut a garázs előtti placc alatt a ház két oldalától, már az első nap elvezették az árok kezdetéig, tudjátok az 5 métert tartva (lett jó 8 méter). A két cső találkozásától (előtte 110-es, az Y elemtől 160-as méretű), ami az árok széléig tart, egy 160-as perforált, lyuggatott dréncső vezeti tovább a vizet a szikkasztóba. A dréncsövet a kavicshalom legfelső részébe helyezték el úgy, hogy kb. 10 cm vastagon azért fedje a csövet a kavics.
Az egész árok háromnegyedig lett kulékaviccsal feltöltve, amire ráhajtogatták a geotextíliát. Erre az agyagos réteg úgy 30, majd 20-25 cm vastagságban a fekete föld következett.
Jópofa, óvodás gyerekeink három napos örömünnepe ért véget ezzel úgy, hogy a véghajrában együtt lapátolhatták a földet a nagyokkal.
Gödörünnep a gyerekeknek
A mű elkészült. A fenébe, megint füvesíthetünk…
Esővíz-gyűjtés? Még jó!
Természetesen ezt sem hanyagoltuk el. A két darab 1 köbméteres, csappal ellátott üdítős tartály egymás fölé lesz helyezve a betonplaccon és az ereszből lefelé tartó csatornacsőre vízlopót szerelünk, hogy eső idején szépen megteljenek. Ennek a megvalósításáról is beszámolok majd, ne izguljatok, én is úgy várom már!
Na de előbb az eresz. Azt vegyük meg már végre!
