Évek óta, naponta sétálok el egy patakpart mellett a házunk környékén, de csak tavaly fogalmazódott meg bennem, hogy a felmagzott tarack helyett milyen jó lenne egy pipacsos vagy más vadvirágos mezőt nézegetni. Aztán hamar lebeszéltem magam a gerillamagvetésről, mert bizonyos időközönként azért jön egy ember, aki lekaszál mindent. Megszakadna a szívem, ha a bimbós virágok odalennének.
Valahogy ez járt a fejemben idén tavasszal is, amikor hirtelen felindulásból írtam egy e-mailt a martonvásári alpolgármesternek azzal a kérdéssel: mit szólna ahhoz, ha lenne helyben egy virágos rétünk, és egy DIY méhlegelőnk? A természetközeli látvány szívet melengető lenne, a hasznos bogarak és méhek pedig kedvükre repkedhetnének ott a lepkékkel együtt.
Autó, beton, SZÍNES KIS VIRÁGOK, beton, autó. Ez nem itthoni, de jó példa!
Gondoltam, a kertészkedős klub tagjaival szépen kidolgozunk majd egy tervet. A kijelölt helyet hetekig nézegetjük majd, hogy megfigyeljük a környék növényeit, napfény-viszonyokat, lejtést, közlekedést, egyebeket és ősszel nekiállhatunk előkészíteni a terepet. De arra a fene se gondolt volna, hogy három nap múlva nem csak egy egyszerű „oké” válasz érkezik, hanem az, hogy már fel is rotálták nekünk a lehetséges területet a 7-es út mentén egy járda mellett, a régi tűzoltószertárnál. Az említett alpolgármester, Horváth Bálint mesélte, hogy az egyik testvérvárosunk, a németországi Baienfurt területén sok virágágyás ebben a szellemben készül évek óta, ő már régen kedvet kapott a dologhoz, ezért is bólintott rá kis egyeztetés után. (Ha itthon keresnél hasonlót, a budapesti Széll Kálmán téren érdemes körülnézned!)
A feltételek is egész jól alakultak: tényleg rendben kell tartatunk, a közterület-fenntartó cég munkatársai pedig besegítenek, lajtos kocsival időnként meglocsolják nekünk egész nyáron és mindig elszállítják a kiszedett gyomokat. Azt eddig is tudtam, hogy Martonvásáron élni jó, de hogy ilyen jó táptalajra hulljanak az ötletmagjaink, arra nem is számítottam.
De nem volt idő késlekedésre, hiszen május első napjaiban jártunk ekkor. Sok növényről természetesen már lekéstünk, vadvirág magok sem lesznek már sehol ilyen rövid idő alatt (pláne, hogy a legtöbbjét kora tavasszal kellett volna elvetni), így apró módosítással indítottuk útjára a projektet: ebben az évben egynyári virágok magjait szórjuk hát szét!
Ősszel meg nekiállunk egy vadvirágosabb változatnak, de erről majd később. Addig is vegyes virágágyást kínálunk majd a virágporra éhezőknek ősz végéig.
Itt épp szórom a magkeveréket, hamarosan jönnek utánam gereblyével és locsolókannával
Aztán a kis útmenti sávról kiderült, hogy nagyjából 50cm x 70 méteres… Amikor először kimentem, rettegtem, hogy egyedül fogom kapálgatni a földet napokig, de a meghirdetett időpontra hatan is eljöttek. Micsoda boldogság! Kedvem lett volna örömtáncot járni, de az örömgazolás is legalább olyan jól esett. Miután kitakarítottuk a teljes a sávot, egy kupacba tettünk minden gyökerestül kiszedett gazt és közben élveztük, ahogy időnként ránk dudálnak az autósok.
Villám-maggyűjtést is szerveztünk. Kaptunk sokat a közterületes cégtől, még olyan virágmagkeveréket is, ami baienfurti specialitás. Sokan hoztak otthon szedett magokat, néhányan vettünk (én tavalyi és idei vásárlásból is vittem), de még az egyik helyi, a Sági Gazdabolt is hozzájárult jó néhány csomag virágmaggal, vetőszalaggal is. Egyet mondhatok, sok bársonyvirág (büdöske), csodatölcsér, pillangóvirág, kapor és kamilla lesz idén, ha minden jól megy. A következő alkalmakon mindig lettek új emberek, szórtuk a magot, hoztuk-vittük a kannákat a közeli nyomós kútról, és néha az égiek is besegítettek: két nagy esőnk is volt már.
Dolgozik a virágos csapat!
Az egyik ilyen estén a polgármester is megállt mellettünk és csodálkozva kérdezte, mi folyik itt? Azóta már volt hozzá szerencsénk, a múlt héten egyszer csak megérkezett a meghirdetett időpontra és úgy hordta nekünk a teli kannákat, mintha egy ház égne. Pedig csak lelkes kertész, még a polgármesteri hivatalban is próbálkozott meghonosítani egy kis virágost és otthon örömmel kapcsolja be az öntözőrendszert. De a viccet félretéve, ilyenkor lepődünk csak meg igazán: a hivatalokban is emberek dolgoznak.
Már ügyesen szervezzük a napi locsolásokat, hamarosan jönnek a gyomtalanító bulik is, mert elkezdtek nőni a kicsikék, és sajna a gaz mindig gyorsabb.
Már gondolkodom, hogy viszek sütit a legközelebbi alkalomra, bár egy bárpult időnként jobban jönne… Két „weed on the beach” rendel!
Folyt.köv.!
(Képek: főkép, pxhere.com, többi saját)
