Fűnyírókörkép: a kecskétől a hightech robotokig

Bár egy ideje világhódító útra indult a térkő, én abban hiszek, hogy nincsen kert fű nélkül. Az a lényeg az egész kertesdiben, hogy az óriás modernizáció közepette, legyen legalább egy talpalatnyi zöld, ahova elvonulhatunk. Persze a szerencsésebbeknek, vagy éppen a pechesebbeknek, attól függ, hogy a fűnyíró melyik oldalán állunk, jut egy méretes hátsókert is, vagy akár egy egész telek, esetleg egy domboldalnyi birtok, na mondjuk az már tényleg szívás.

És hát ugye jó a fű, meg szép, csak egy baj van vele, hogy van pofája nőni. És ekkor kezdődik a soha véget nem érő sziszifuszi munka, amit van aki imád, és műértő gondossággal művel, és van aki a háta közepére nem kíván, így minél gyorsabban és hatékonyabban túl akar esni rajta, ez pedig nem más, mint a fűnyírás.

Semmi pánik, a fűnyírópiac ma már szó szerint olyan mint az autóbiznisz, mindenki számára akad megfelelő modell. Itt is ugyanazok a kérdések: ki fogja vezetni, milyen terepen, milyen gyorsan akar vele menni, benzineset, elektromosat, vagy modern aksisat akar, mekkora teljesítményűt, első, hátsó vagy összkerék meghajtásút, bőgjön mint egy tuningolt verda, vagy halk legyen mint egy hibrid, kicsi legyen vagy nagy, hogy tuti beférjen a garázsba, aztán jöhetnek az extrák és a kényelmi funkciók, na és persze a legfontosabb, az ár, hiszen a fűnyírók közt is a Trabanttól a Maseratiig terjed a skála. Szóval nézzük melyik modell mit tud, és kinek való.

Az önfejű fűnyíró: a kecske

Jó ötletnek tűnhet, hogy kutya helyett eggyel hasznosabb házi kedvencet tartsunk a kertben, aki majd gondozza a füvünket. A baj csak az, hogy a kecske sokkal önfejűbb, annál, mint hogy azt csinálja, amit mi kitaláltunk neki. Először is igaz ugyan, hogy szereti a füvet, azonban a fákat és bokrokat sokkal inkább. A táplálékának 60 százalékát azokból nyeri, 20%-ban lágyszárúakból, és csak 20%-ban fűből. Tehát előbb fogja megcsócsálni a sövényt, meg az almafát, mint lenyírni helyettünk a füvet, és akkora ínyenc, hogy még a ruhát is leeszi a szárítóról.

De mondjuk, hogy mi már megelégednénk azzal a 20 százaléknyi fűnyírással is, a baj csak az, hogy a kecske foltokban legelészik, kicsit belekóstol a fűbe itt-ott, és ha ízlik neki tövestül kitépi. Na most egy idő után egészen érdekesen mutatna a kertünk, de legalább tele lenne kecskeszarral.

Szóval a kecskét csak akkor válaszd, ha van telked, és időd gondozni, etetni, fejni, és akkor cserébe néhol belecsócsál majd a fűbe is.

Az újra menő retró: a kézi hajtású

Miután az ember fia megunta az állandó kaszálást és sarlózást, és egyre inkább elterjedtek a hobbikertek is, kellett egy eszköz, amivel könnyebben kordában lehetett tartani, és gyakori vágással sűrűvé tenni a gyepet. 1830-ban Edwin Budding meg is alkotta a kézzel hajtott fűnyírót, amiben a pengéket a kerekek forgása hozta működésbe. Aztán persze megkezdődött a sorozatgyártás, és a kaszálógépek (mert akkor még így hívták) motort kaptak, hogy még egyszerűbb legyen az ember dolga.

Most viszont, hogy divat lett a back to the basics életstílus, és egyre többen szeretnének minden értelemben zöld, benzin és elektromosság használata nélküli kertgondozást folytatni, így újra divatba jöttek a kézi hajtású darabok. Mert ugye 3 opciónk van a környezetbarát fűvágásra, ha megtanulunk sarlózni, de az marha fárasztó, és nem is válik be a gyepnél, ha tele vagyunk lével és veszünk egy napelemes fűnyírót, vagy ha előkapjuk nagyapánk retró fűnyíróját, vagy ha ha már kidobtuk veszünk például egy vadi újat, elég széles a kínálat.

Az előnyei közé tartozik, hogy ha egyszer megvettük nem sok költséggel jár, sőt még a kondibérlet árát is megspórolhatjuk, ha rendszeresen tologatjuk. Az ára 15.000 Ft-tól olyan 90.000-ig terjed. Előbbi kicsit fapados, de persze a füvet az is levágja, viszont gyakran kell élezni, és gereblyézni kell utána. Az luxus verzióhoz közeledve egyre több az extra rajta, úgy mint fűgyűjtő tartály, állítható vágásmagasság, állítható és párnázott tolókar, és olyan modern pengék, amik nem érintkeznek, így nem kopnak, és olyan erősek, hogy a gyomokat is simán viszik.

De ez a fajta fűnyíró továbbra is hobbikertészek számára ajánlott, hiszen a hátsó kertet vígan le lehet vele vágni, sík terepen, körülbelül 500 m2-ig, de nagyobb területekre már nem ajánlott. Szóval azok válasszák ezt, akik élvezik a fűnyírást, szívesen elbíbelődnek vele, és a környezettudatosságot előbbre valónak tartják, mint a rohanó időt. Ezzel rendszeresen vágni kell a füvet, mert ha túlságosan megnő, már túl nagy az ellenállás, és bizony kihívás lesz tolni.

 A klasszikus: kézi hajtású motoros

Ha azt mondom fűnyíró, mindenkinek ez jut eszébe. Ezt is az ember tolja ugyan, de a pengéket már egy motor mozgatja, ami lehet elektromos, benzines, vagy aksis.

A benzines előnye, hogy erősebb és gyorsabb, és nem kell bedugni a konnektorba, így a vezeték sincs folyton útban, viszont nem túl környezetbarát, és igen hangos. Valamint a karbantartása több gondot igényel, mert amellett, hogy ki tud belőle fogyni az üzemanyag, rendszeresen szükség van olajcserére, gyertyacserére és szűrőtisztításra is.

Az elektromos nem olyan nagy teljesítményű ugyan, de jóval halkabb, és könnyebben kezelhető. A vezetékproblémára már megoldást jelent a feltölthető aksis verzió, ami persze drágább, hiszen ha vezetékeset már kapunk 15.000-ért, az akkumulátoros pedig 60.000 körül kezdődik, és persze határ a csillagos ég.

Egy 1000 m2-es kertet gond nélkül rendben lehet tartani velük, de az is fontos szempont a választáskor, hogy hol a akarjuk használni őket. Sík terepre bármelyik verzió jó, viszont ahol meredekebb a domboldal, ott már a benzines lefulladhat a nagy dőlésszög miatt. Az aksisnál minél drágább, annál tovább bírja a gép egy töltéssel, fel is tüntetik, hogy mekkora kerthez ideális az adott modell.

A modern változata: önjáró elektromos/benzines/akkumulátoros

 

Még könnyebben, és ezáltal jóval nagyobb területen, akár 2000 m2-ig is gond nélkül nyírhatjuk a füvet az előbbi motoros fűnyírónak a továbbfejlesztett, önjáró verziójával, aminél a motor már nem csak a pengéket, de a kerekeket is forgatja. Így nekünk igazából csak irányítani kell az eszközt, de tolni nem szükséges, megy magától. De a kényelemnek ára van, ezek mér 50 000 forint felett kezdődnek.

A vágási szélessége a kézi hajtásúnak és az önjárónak is, ártól függően, 35-55 centi között mozog, és a vágási magasság is 3-8 fokozatban variálható. Könnyen megbirkózik a nagyobb fűvel is, és a legtöbb rendelkezik fűgyűjtővel, így a gereblyézéssel nem kell törődnünk. Sőt van amelyik már a mulcsozásra is képes, ami annyit jelent, hogy a levágott fű többször visszakerül a pengék közé, amik azt teljesen felaprítják azt, majd visszaszórják a pázsitra.

Ugyanúgy elérhető a benzines, az elektromos és az aksis verzió, viszont mivel a mozgásra fordítja az energiája 20%-át, így többet is fogyaszt, és gyakrabban kell tankolni, vagy tölteni. Valamint ha nincs bekapcsolva, igen nehéz mozgatni.

Minden pasi álma: a traktor

Jöjjön a nagy pályás fűnyíró, amivel akár a saját golfpályánkat is karbantarthatjuk, amink nyilván van, ha milliókért akarunk fűnyírót venni. Ha 2000 m2 vagy annál nagyobb telekkel rendelkező földesurak vagyunk, bizony elkél egy ilyen gép a háznál, amivel legalább élvezetes a fűnyírás.

Több verziója is van, a pénztárcakímélőbb a hátsó motoros fűnyíró traktor, aminek nagy előnye, hogy már 300.000 körül a miénk lehet, és kisebb is, így nem kell hozzá akkora garázs. Viszont a vágási szélessége is jóval kisebb, olyan 70 cm, ami miatt ugye lassabban megy a kertrendezés, és persze ennyiért nem adnak hozzá fűgyűjtőt sem.

A modernebb, és egyben drágább verziók, a fűnyírótraktorok és a zero turn-ök, akár 2-3 millióba is fájhatnak. Mindkettőnek hatalmas, 110-135 cm közötti a vágófelülete, így nagyon nagy területek gondozásához is kiváló. Könnyen irányíthatók, a zero turnnel pedig akár még egy fa tövét is gyerekjáték körbenyírni. Van oldalkidobós, fűgyűjtős és mulcsozós verzió is, és állítható a vágási magassága, a kényelem érdekében pedig az ülésmagasság is.

Na persze ennek is meg vannak a hátrányai, mert az egy dolog, hogy milliókat kérnek érte, de hatalmasak, így sok hely kell a tárolásukhoz, folyamatosan karban kell őket tartani, és nagy a károsanyag-kibocsátásuk.

 A hightech korszak szülötte: a robot

Na és akkor jöjjön a sci-fi kütyü, aminek már nincs is ránk szüksége, hanem teljesen egyedül, maga végzi el a munkát, a robotfűnyíró. Hát kétségtelen, hogy ez a legkényelmesebb verzió, hiszen csak beprogramozzuk, kitesszük a kertbe és hátra is dőlhetünk, bár szerintem ezzel már meg is ölte a kert lényegét, hogy kimenjünk, és gondozzuk, és feltöltődjünk a szabad levegőn munka közben.

Na de aki ennél modernebb vagy lustább, az a következőt teheti. Választ a 150.000-től 1.200.000-ig terjedő listáról egy robotfűnyírót. Telepíti a kertjébe az érzékelőket, amik irányítják a gépet a kertben, és már ki is rúghatja a kertészt.

A legmodernebb darabok képesek akár 5000 m2-es területet is karbantartani, és megbirkóznak a 45 fokos lejtőkkel is. Maguktól visszatérnek a töltőállomásra, de még napelem is van rajtuk, hogy még környezetbarátabbak legyenek. A szenzorok érzékelik a fű hosszúságát, így tudják, mikor jött el az idő az újabb kertészkedésre. Azt pedig be tudjuk állítani, hogy mikor üres a kert, így abban az idősávban dolgoznak, hogy ne zavarjanak minket.

A zöld hulladékkal sem lesz gondunk, se a trágyázással, mivel az robotfűnyírók mulcsoznak is. Szóval ha nem azért van kertünk, hogy kedvünkre kapirgáljunk benne, hanem hogy magától díszelegjen, akkor a borsos áron kívül semmi sem szól a hightech eszköz ellen, csak sose jöjjön el a gépek lázadása.

Címkék: