Mesebeli erdők sorozatunk mai kiadásában különleges helyet keresünk fel (mondjuk, eddig is csupa ilyet mutattunk be). Eddigi helyszíneink ugyanis vagy teljesek fiktívek (max. létező helyszínek által inspiráltak) voltak, vagy abszolút létezőek, csak a szépirodalmi megjelenítés, a szerző zsenialitása, érzékenysége picit kiszínezte őket. Mai utunk viszont egy olyan erdőbe vezet, amelynek története nem nyúlik a bibliai időkbe, mint a Gecsemáné-kerté, de még a lovagi középkorig sem, mint a Sherwoodi Erdőé, sőt, a 20. századnak is épp csak egy kis szeletét nézhette végig, mégis beírta magát a kultúrtörténelembe – amelynek, tetszik vagy nem tetszik, Hollywood is szerves része.
Ez az erdő nem is erdő
Dél-Anglia, Surrey grófság, Farnham település. Az 1950-es évekig egyáltalán nem is volt itt erdő, csak a régióra jellemző füves sztyepp, következésképpen nem is hívták Woodnak (erdőnek): mindig is The Clumps (kb. „a dombok”) néven ismerték a környékbeliek. Aztán – OK, kicsit kiábrándító módon – kereskedelmi céllal telepítettek ide fenyőféléket, akkor kapta mai nevét az erdőgazdaságtól.
A mintegy 52 hektáros terület egyik legnevezetesebb pontja egy hegyfok, illetve a rajta kialakított tisztás – hogy miért, erről később még lesz szó.
De azért a 20. század előtt is volt itt élet
Például így néz ki egy tumulus (halomsír).
Ó, hogyne. Az erdő két késő bronzkori halomsírt (tumulust) őriz örök emlékként, 21, illetve 26 méter átmérőjűek és 1,7, illetve 2 méter magasak. Egyikük jócskán megrongálódott az idők során, de mégis arról tanúskodnak, hogy a Brit-szigetek e tájéka is évezredek óta lakott terület.
Aztán a 2. világháborúból is megmaradt több építmény az erdő területén: egy reflektor (kutatófény) betonalapja, valamint a kanadai katonák által épített kunyhók és barakkok, melyek közül kettő túl is élte a háborút. Egy ideig az erdőgazdaság alkalmazottai használták, majd magántulajdonba kerültek.
Brit madárvédők rulez
A Dartford-poszáta (Sylvia undata)
Sok éves faipari kizsigerelés után az erdő egy részét a Királyi Madárvédelmi Társaság megvásárolta, és visszaállította rajta a természetes, eredeti növénytakarót – így jött létre a Farnham Heath Nature Reserve, azaz a Farnham Puszta Természetvédelmi Terület, ahol olyan állatfajok élhetnek ismét békében, mint a lappantyú, az erdei pacsirta vagy a bujkáló (vagy Dartford-) poszáta.
De miért is hoztuk szóba Hollywoodot?
Richard Harris és Russell Crowe a Gladiátorban (forrás: imdb.com)
Az egész 1999-ben kezdődött. Illetve nem, mert a 2. században, amikor is a nagyszerű Marcus Aurelius, a jóságos és nagyon művelt filozófuscsászár mindenféle germán törzsekkel volt kénytelen csatázni évtizedeken át. Az öreg császárnak már pont tele lett a hócipője a sok háborúval, és arra akarta kérni régi hűséges, sikeres és elismert tábornokát, Maximus Decimus Meridiust, hogy halála után állítsa vissza Rómában a köztársaságot. Ezért a hadsereg után ment a frontra, amely akkoriban éppen a dél-angliai Bourne erdőben volt található.
Na jó, elég a vicceskedésből: biztosan kitaláltátok már, hogy a Bourne-erdő 2000-ben került fel a világtérképre, miután a zseniális Ridley Scott itt forgatta le a (szubjektív észrevétel) filmtörténet egyik legpazarabbul megkoreografált csatajelenetét a Gladiátor című film elején. Roma vincat! Ehhez a filmhez alakították ki azt a tisztást, amelyről az imént volt szó.
És Hollywood ki se vonult innen soha többé
Russell Crowe lassan helyi lakossá válik: a Gladiátor után a 2010-es Robin Hoodot is a Bourne-erdőben forgatták.
Nem bizony. 1999 óta olyan gigamegaprodukciók forogtak itt, mint az Arany iránytű, a Harry Potter és a Félvér Herceg, valamint a Halál ereklyéi, vagy a Marvel-univerzumból az Amerika kapitány: az első bosszúálló és a Thor: Sötét világ, sőt még a Wonder Woman is. Mondanunk sem kell: a környék (és a brit filmipar) óriásit kaszál a bolton: 73 millió fontra (kb. 27 milliárd forintra) teszik a forgatásokból származó éves bevételt.
És ezt vajon mennyire komálják a helyiek?
Díszlet a Thor: Sötét világ című filmhez
…ööö… nyilván hézagosan. Az erdőgazdaság honlapja szerint „a Bourne-erdő lombhullató fajok és fenyőfélék alkotta békés, öreg erdő.” Parkoló és tűzrakó hely áll a látogatók rendelkezésére, de például nincs vécé és egyáltalán semmilyen infrastruktúra (a látogatók bejegyzései alapján úgy tűnik, a kutyapiszok és a szemét ott is problémát okoz). Mindenesetre az erdőt TÉNYLEG érintetlen természetként szeretnék használni a helyiek, aminek nem feltétlenül tesz jót a szuperprodukciók során alkalmazott fény-, hang- és füsttechnika.
Vissza is vettek egy kicsit a tempóból: a kezdeti időkben évente nyolc hónapra adtak ki forgatási engedélyt a területen, 2013-ban ezt 6 hónapra csökkentették, éjszaka pedig évente összesen 7 napig szabad forgatni. A helikopteres felvételekhez külön engedély szükséges, az ideiglenes épületek magassága pedig nem haladhatja meg a 25 métert.
Csak halkan jegyzem meg: ahogyan elhangzott, a Bourne-erdő mesterséges erdő, nem természetvédelmi terület, nem nemzeti park, nem őserdő, nem világörökség. Ha kicsit blazírt akarok lenni, azt mondom: csak egy faipari alapanyag-halmaz. És mégse szabad benne eszetlenül garázdálkodni.
Az is baj, ha itt vannak, az is, ha nincsenek
Inkább az a baj, ha nincs itt. Chris Hemsworth a Thor: Sötét világban. Háttérben a Bourne-erdő (forrás: imdb.com)
A helyiek nemcsak arról panaszkodnak, hogy a forgatások zajosak és büdösek, de arról is, hogy amikor a terület még nem volt ennyire népszerű, sokkal nagyobb buli volt egy-egy forgatás. Surrey megye honlapján egy helyi lakos például ezt nyilatkozta: „Amikor a Gladiátort forgatták, a színészek még simán bejöttek vásárolni a közértbe full sminkben. Ma meg már egy egész hadsereg őrzi a stábot.”
Russell Crowe ezúttal Robin Hoodként a Bourne-erdőben
Hát ja. Szerintem azt én is csíptem volna, ha Maximus becsenget hozzám egy pohár vízért…
(források: forestry.gov.uk, getsurrey.co.uk, imdb.com)
