Minden egyes iskolai tanév egy környezeti katasztrófa

Egy pillanat alatt elszaladt a nyár, és már kezdődik is az újabb tanév. Még egy hét, és a dikákok megkezdik a kilenc hónapos, letöltendő szabadságvesztésüket. Van, aki önként és dalolva vonul be az óvoda, iskola vagy egyetem mindenttudást árasztó falai közé, másokat úgy kell majd betuszkolni hétfő reggel az ajtón.

Na de ez az élet rendeje. 12-17 éven át tapossuk a hazai iskolarendszer által kijelölt útvonalat, vannak, akik előbb kiszállnak, mások szó szerint veszik az élethosszig tartó tanulást, és begyüjtenek pár extra doktori címet.

Az iskolák csak úgy ontják magukból a hulladékot

És ezalatt a 12-17 év alatt felmérhetetlen károkat okozunk a környezetben, ugyanis minden egyes tanév egy ökológiai katasztrófa. Az iskolákban felhasznált írólapok, füzetek és könyvek előállításához több millió fát kell kivágni, majd ezekből napi több milliárd tonna hulladék keletkezik világszerte. Majd jönnek a golyóstollak, a ceruzák, a filcek, a radírok, az iskolatáskák, az uzsonnászacskók és műanyag poharak a büfében, és már bele is fulladtunk az oktatási szeméttengerbe.

(kép: pxhere)

Számoljunk csak utána! “A 2017/2018-as tanévben Magyarországon 1 millió 685 ezren vesznek részt a köznevelés és a felsőoktatás nappali rendszerű képzéseiben. 323 ezer gyermek jár óvodába, 732 ezren általános iskolai, 428 ezren pedig középfokú oktatásban részesülnek. További 202 ezer fiatal felsőoktatási intézményekben folytat tanulmányokat.”

De jó is lenne pár kerékpártároló meg iskolabusz

Na most mikor az az évi 1 685 000 tanuló útnak indul az óvodába, iskolába vagy épp az egyetemre, jó esetben felpattan egy tömegközlekedési eszközre, de sajnos nagy részükkel külön-külön egy egész autó fog begördülni a suli elé, majd délután, hazafelé mégegyszer ugyanez.

(kép: thedrive)

De mondjuk, hogy csak a tanulók egynegyedét hurcibálják minden nap külön kocsival, az még mindig 421 250 autó reggel és délután. Ideális esetben az iskola útba esik a szülő útvonalával munkába menet, vagy nem.

Éppen ezért igencsak fontos lenne, hogy az iskolák biztonságosan megközelíthetőek legyenek biciklivel, na meg persze, hogy legyenek biciklitárolók, ahol a diákok letehetik a cangát.

(kép: nyc.streetblog)

A másik alternatíva a számos országban működő iskolabuszrendszer, amiben a tanulókat felszedik iskolába és hazafele menet, így nem kell velük odakocsikázni. Ez különösen hasznos lenne a kisebb gyerekeknél, akiket még nem lehet egyedül felpakolni a tömegközlekedési eszközre.

(kép: isd194)

De összetartó szülői közösség mellett a telkocsis megoldás is beválhat, amiben forgó rendszerben az egymáshoz közel lakó osztálytársakat begyűjti egy-egy szülő, máris leredukálva az iskolák irányába robogó autók számát. Így talán mérsékelhetőek lennének az iszonyatos dugók, és a végtelen mennyiségű kipufogógáz.

Erdőket pusztítanak el a spirálfüzetek

Nos, miután a hatalmas szmogfelhőt hátrahagyva megérkezett az 1 685 000 diák az iskolába, megkezdődik az erdőírtás. Ugyanis az óvodában papírlapokra rajzolunk, meg színezünk, meg papírhajót hajtogatunk, majd az általánosban már a spirálfüzetekbe véssük a gyöngybetűket, a gimiben már egész esszéket kell nyomtatva beadni, a felsőoktatásban pedig a zárthelyitől a szakdogáig, minden papír alapon megy.

Egy tanévkezdéskor be kell szerezni jó pár csíkos, meg kockás, meg sima füzetet, na meg írólapot, ellenörzőt, a tankönyvekről már nem is beszélve. És persze a tanári kar is papírhegyekkel készül, csak úgy füstölnek a nyomtatók a tanáriban. Az óvodákban még csak kicsiben megy a business, de az általánosiskolákban, a gimikben és az egyetemeken masszív a fakitermelés.

(kép: pexels)

Tegyük fel, hogy a füzeteket, szótárakat, tankönyveket, munkafüzeteket, beadandókhoz és dolgozatokhoz használt papírokat, a kiosztott feladatlapokat, a rajzlapokat, a naplókat és ellenörzőket, iskolai dokumentációhoz használt papírt összeadva, egyetlen diákra mondjuk napi 10 papírlap jut,

vagyis 1 685 000 x 10 = 16 850 000 lap/nap

egy tanév 180 tanítási napból áll, akkor az 16 850 000 x 180 = 3 033 000 000, azaz 3milliárd és 33 millió.

Nem mindenki tanul tovább, így mondjuk hogy a 3 év óvoda, 8 általános, 4 középiskola, összesen 12 oktatásban lehúzott évet jelent fejenként, tehát: 3 033 000 000 x 12 = 36 396 000 000.

Igen, ez bizony azt jelenti, hogy ez az évi 1 millió 685 ezer magyar diák, a 12 év alatt 36 milliárd 396 millió papírlapot használ el, majd dob ki, és akkor még egyetlen szó sem esett a ceruzákról, tollakról, radírokról, na meg a büfés műanyagpoharakról.

De számoljunk tovább! Egy csomag A4-es papírlap 500 lapot tartalmaz, vagyis:

36 396 000 000/500 = 72 792 000 csomag írólap fogy el a 12 év alatt.

Egy csomag 2,5 kg, tehát 72 792 000 x 2,5 = 181 980 000 kg papírt kell előállítani ezalatt az idő alatt, hogy a diákok elolvashassák a fent említett papírlapokról, hogy milyen fontos a környezetvédelem, majd írhassanak egy esszét a papírra, a hulladékcsökkentésről elengedhetetlen mivoltáról, végezetül ezt megkoronázva a kukába dobhassák őket.

(kép: wikipedia)

De itt még nincs vége! Tudni kell, hogy ha a papírt fából gyártják, 1 tonna fehér papír előállításához a szükséges anyag és energia, nem kevesebb mint:

1700 kg fa (kb. 15-17 fa),
417 m³ víz,
717 kWh energia,
181 kg mészkő,
87 kg kén,
6 t gőz,
60 kg klór.

Ami azt jelenti, hogy átlagosan 16 fát vágnak ki érte, vagyis 12 év alatt sikerül elpusztítani 181 980 tonna papírt, és ezzel 2 911 680 fát. Vagyis csak Magyarországon, és nem vagyunk épp egy nagy ország, az évi 1 685 000 diák, az első ovis nap és az érettségi között majdnem 3 millió fát gyilkol le, és akkor még nem beszéltünk a nyomtatás remek következményeiről.

Itt az ideje a petpalack iskolatáskáknak

Azt gondolom, hogy a számok magukért beszélnek, és segítségért kiáltanak. Mert szupercsodálatos a környezetórán arról papolni, hogy jaj de fontos a természetvédelem, meg a környezettudatosság, meg az újrahasznosítás, ha közben a tanárok, a diákok és a szülők baltával írtják az erdőket.

És, hogy mi a megoldás? Tetszik vagy nem, a digitalizáció és az újrahasznosítás. Lehet, hogy hazánk előbbire még nincs teljesen felkészülve, de szerencsére már itthon is bevezették a digitális naplókat, és tanulmányi programokat egyes iskolákban. Nem mondom, hogy nem döbbentem le, mikor először meghallottam, hogy van ahol már az alsótagozatosoknak is a neten kell megoldaniuk a házit, de fogadjuk el, errefelé tart a világ, és ez nem biztos, hogy olyan rossz.

Persze nem állunk úgy, mint mondjuk Finnország, hogy egy családban már a kutyára is jut legalább egy laptop, és már a folyóírás tanításának eltörlését tervezgetik (teszem hozzá, utóbbi a ló másik oldala). De ami itthon megy, az sem állapot hogy a 21.században, a magyar egyetemek nagy részén, még mindig papír alapon vezetgetik a tanulmányi eredményeket.

De addig is, amig nem zárkózunk fel a digitális alapú oktatáshoz – ami egyébként a mai gyerekeknek már totál természetes, csak a tanárok és szülők generációjának tűnik futurisztikusnak – egy megoldás van, a minél szélesebb körű újrahasznosítás.

Minden egyes tanteremben ott kellene, hogy figyeljen a szelektív szemetes, de egy kartondoboz is megteszi, amibe külön lehetne gyűjteni a papírt és a műanyagot. Nem ártana országos, de minimum iskolai szinten kiépíteni egy rendszert a tankönyvek továbbadására. Sokan örülnének, ha megkaphatnák az előző évfolyam könyveit, hiszen közel sem mindenki jogosult az ingyen tankönyvekre.

Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a papír újrahasznosítható, talán ideje lenne hozzálátni. Egy tonnányi újrahasznosított papírral 12 fa életét lehet megmenteni, és a papírban az a csodálatos, hogy akár 5-10 alkalommal is alkalmas az újrafelhasználásra, és lehet belőle újabb füzeteket gyártani, fák kivágása nélkül.

Ezért kérek minden óvodát, iskolát és egyetemet, ahol csak egyetlen szó is esik a környezetvédelemről, hogy ne csak beszéljenek róla, hanem csinálják. Helyezzenek ki gyűjtődobozokat, ahova a diákok összegyűjthetik az iskolai papírhulladékot, ahova kidobhatják a betelt füzeteket, a már kitöltött munkafüzeteket, és a be nem keretezett rajzórai remekműveket. Valamint, az iskolai büfékben is át kellene térni a végtelen mennyiségű műanyagról az újrahasznosított és újrahasznosítható papírtányérokra, poharakra, és evőeszközökre.

A szülőkenek pedig felhívnám a figyelmét a környezettudatos tanszervásárlás lehetőségére. Igen, már ilyet is lehet. Gyártanak petpalackból készült iskolatáskát, és újrahasznosított tornazsákot: