Futottam ugye egy kört a minap azon, hogy mit tehetünk a balkonládába a lassan halni készülő egynyáriak helyett. Nem lett rossz a végeredmény, de a hangok a fejemben csak nem hallgattak el. A lustaság fél egészség… és ha nincs kedvem minden szezonban újra és újra kiszedni, kipucolni és újratelepíteni a ládáimat? Vagy akár csak az egyiket? Van olyan megoldás, amihez nem kell különösebben hozzányúlni, mégis évekig elvan egy balkonládányi földben? Persze hogy van, mutatom.
(Még egy pontosítás: kifejezetten arról gyűjtök most infót, hogy mit tehetek egy olyan edénybe, amelyet kültéren szeretnék hagyni egész évben, mert például nincs helyem teleltetni. Tehát a leanderről és a bougainvilleáról most nem lesz szó.)
Elsőre tűnhet akár olybá is, mintha a meleg vizet találtuk volna fel, hiszen egy ilyen láda olyan, mint egy kis évelőágyás, nem? Ahhoz se kell hozzányúlni, mégis elvan. Miért pörgünk akkor itt ennyit az edényes évelőkön? Hát mert az edényes növénynevelés azért nem egészen ugyanaz, mint az évelőágyás. A gyökereknek jóval kevesebb hely és táptalaj áll rendelkezésükre, így sokkal inkább ki vannak téve a gazdájuk gondosságának vagy épp gondatlanságának – magyarul sokkal jobban oda kell figyelnünk az öntözésre és a tápanyag utánpótlására.
A kisebb földlabda azzal is együtt jár, hogy a hideg is intenzívebben éri a gyökérzetet, ezért a hőtűrés tekintetében is meg kell tanulnunk másképp gondolkodni a sima, unásig ismert kerti évelőinkről. Van egy faék egyszerűségű alapszabály: nézz utána annak, hogy melyik az a legalacsonyabb télállósági zóna, amelyben a kiszemelt növény még képes megélni, vonj ki belőle kettőt, és ha ez egyenlő vagy netán magasabb, mint a te területed zónaszáma, akkor rendben vagytok, jöhet a növény az edénybe.
Az USA klímazóna-térképe (wikipédia). Ez alapján határozzák meg a Föld minden régiójának zónaszámát.
Magyarország nagyobbik része a 7-es zónába tartozik, míg Észak-Magyarország és az Alföld az eggyel hidegebb 6-os számúba, tehát elvileg a 8-as zónába tartozó növények simán túlélnek odakint. (Igen, a szakirodalom szerint ez az USDA zónabeosztás túlságosan egyszerűsítő, mert egyedül a téli minimum hőmérsékletekre alapoz, holott a növények télállósága nem csupán ettől függ. Ez igaz, ezért is neveztük „faék egyszerűségűnek” ezt a szabályt. Balkonládához amúgy elegendő, de ha nagyon izgulós vagy, akkor olvass utána részletesen az adott növény környezeti igényeinek.)
No akkor lássuk, mi kerüljön a balkonládába (illetve bármilyen kültéri edénybe) úgy, hogy egész szezonban legyen mit csodálni rajta!
Tavasszal vírágzik, nyáron „levélzik”
Tavasszal már nagyon várjuk a színeket és az élet győzelmét hirdető virágokat – igen ám, de egy csomó tavaszi kedvencünk virágzás után átmegy unalmasba (mondjuk a cserjék – igen, az imádott aranyeső is, sajnos ez van), vagy egyszerűen visszahúzódik és a szezon további részében egyszerűen semmit nem mutat (mint a hagymások). A múltkori ládaötletek között viszont feltűnt a bőrlevél, (Bergenia cordifolia), és ahogy végiggondoltam az életciklusát, tényleg az jött ki, hogy ideális négy évszakos növény: tavasszal korán előbújik, cukorfalat módjára virágzik, virágzás után karakteres, bőrszerű, idővel vörösessé váló leveleivel egész évben díszít. És mondanunk sem kell: tökéletesen télálló.
Tavasszal „levélzik”, nyáron virágzik
Majdnem minden „mintaedényben” találtam a pálmaliliom tarka levelű fajtájából (Yucca filamentosa ’Golden Sword’). Nem csoda, hiszen szintén őrült stramm növényről van szó, melynek sárga-zöld csíkos, ívben hajló levelei egész évben díszítenek, nyáron pedig a jukkákra oly jellemző, „fagyikehely” virágtoronnyal szédítenek.
Tavasszal levélzik, ősszel virágzik
Varjúháj virágzásban. Itt a bőrlevélnek már “csak” a leveleit látjuk (a bal szélen).
A varjúhájak remekül használhatók edényben is, hiszen strapabíró és mutatós évelők. Közülük például a pompás varjúháj (Sedum spectabile) fajtái kifejezetten késő nyáron és ősszel, tehát olyan időszakban hozzák rózsaszínű virágaikat, amikor már kezd szegényedni a virágválaszték. Nem magas termetűek, ezért edényben, balkonládában is jól mutatnak.
Egész évben szolgálnak, de nem sima örökzöldek
Szintén laudáltuk már a pénzlevelű lizinkát (Lysimachia nummularia), mint ideális balkonnövényt, de most térjünk rá vissza, mert megérdemli. Zuhatagszerű habitusa egyedülálló motívum lehet a balkonládában.
A japán babérhanga (Pieris japonica) sem sima kis örökzöld: friss tavaszi hajtásai olyan gyönyörű élénkpirosak (vagy lazacrózsaszínűek, fajtától függően), hogy sok virágzó növény megirigyelhetné! Aztán persze kitartóan éldegél az edényben egészen szépen. Figyelj rá, mert savanyú földet szeret.
A tűzeső (Heuchera sanguinea) is ismert árnyéki évelő, de csak bátran emeld ki a bokrok aljából, hadd mutassa meg szépségét az ablakpárkányon vagy a bejárati ajtó mellett is! Áttelelő levelei eleve nem hétköznapiak, laza vörös virágai tömegben nyílnak májusban és júniusban.
A fehér som (Cornus alba) az egyik legcsodálatosabb, egyben legalulbecsültebb dísznövényünk. Példátlanul tűrőképes, és bár a határozott termetén kívül semelyik tulajdonsága sem túl különleges (levelei, virágai is meglehetősen puritánok), de télen eljön az ő ideje: amikor minden más színtelen, max. szürke, neadjisten időnként fehér, addig az ő vesszői élénkpirosan világítanak. Csodaszép!
És a hagyományos örökzöldek
Maradjunk annyiban: az örökzöld jó. Megnyugtató, stabil, biztonságos. Nem kell túlzásokba esni, de tényleg nem rossz, ha egy kiültetésben van egy biztos pont, ami segít eligazodni, ami „bizonyítja”, hogy ez bizony ugyanaz a kiültetés, mint 3 hónappal ezelőtt, csak a dekoráció változott meg.
Bukszus és bőrlevél – miért ne kerülhetnének balkonládába?
Alapvetően bármit tehetünk edénybe az ismert örökzöldek közül, igen, még tuját is – ekkora méretben (pláne jól eltalált virágzókkal körbeültetve) nem lesz se stílustalan, se uncsi. De én mégis azt mondom: bukszus. Nem nagyon tudom megmagyarázni, miért a legjobb örökzöld szerintem. Biztosan azért, mert az ükapám és az ükanyám sírja mögött is az nő. És ez azért fontos, mert az ükszüleim sírja több mint 100 éves, a bukszus pedig még mindig ott van mögötte. Lassú növekedésű, finom, könnyen nyírható cserjéről van szó, ami – ha meg nem támadja az elmúlt évek legutálatosabb kártevője, a puszpángmoly – gyakorlatilag örök életű. Nem különösebben feltűnő, de pont azt hozza, ami az örökzöldekben a legmegkapóbb: hogy ZÖLD. És ÖRÖK. Ilyen egyszerű.
Na jó, mondjunk azért mást is a puszpángon túl – legyen például egy boróka. A kék törpeboróka (Juniperus squamata ’Blue Star’) is lassú növekedésű és mindent kibír, de nyáron ezüstös, télen kissé lilás lombszínével egészen különleges eleme lehet egy „négy évszakos” kiültetésnek.
És néhány praktikus okosság, csak emlékeztetőül
Nyilván mondanunk sem kell, hogy fagytűrő edényt használj – a választék végtelen, a néhány ezres műanyagtól a tizenezres gránitig terjed.
Nem érdemes spórolni a virágfölddel sem, hiszen nem egy szezonra ülteted bele a növényeidet, hanem az a terved, hogy jó pár évig egy helyben maradjanak. Mondjuk a virágföld távolról sem a legnagyobb tétel a kültéri edényes növénynevelésben, pár száz forint különbséget 25 liter földnél azért simán el lehet viselni.
Az öntözés és a tápanyag-utánpótlás menedzselésénél okosnak kell lenned: nyáron többet, télen kevesebbet igényelnek így a növények, mintha szabad földben nevelnéd őket. Fagymentes időben persze azért szabad öntözni, ha úgy látod, hogy szükség van rá, de fagyban semmiképpen se adj vizet nekik, hiszen a fagyott földből amúgy sem tudják felvenni, és a megfagyó víz esetleg még szét is szakíthatja a gyökereiket, ami azért nem jó érzés. A tápoldatozást is fokozatosan szüntesd be, ahogyan megyünk bele az őszbe, nem kell feleslegesen növekedésre ingerelni a növényeket, hadd pihenjenek.
És hát néha azért ültesd át őket – igen, ahogyan a szobanövények, a kertben vagy a teraszon edényben élők is meghálálják, ha időnként új földet kapnak és kicsit megnyújtóztathatják a szűkös ládában elgémberedett gyökereiket. Sőt, ha esetleg úgy látod, hogy megelégelték az edényes létet, keress nekik helyet a kertben, a ládákba pedig válogass új lakókat. Azért így mégiscsak más, mint háromhavonta kötelezően nekiállni a pacsmagolásnak, ugye?
(Forrás: finegardening.com és pinterest)
