A jegenyenyár (Popolus nigra ’Italica’) egy olyan fa, amit sokan nem kedvelnek. Szemetel, rövid életű, idősödve törnek az ágai. Ez mind igaz, bár hozzá teszem, minden fa szemetel, ha úgy vesszük. A balesetveszély viszont nyomós indok lehet az ellenérzésekre. Ám kellő odafigyeléssel, gondozással és előrelátással ez a fa is épp olyan értékes lehet, mint sok más díszfa, ha nem értékesebb.
A jegenye ugyanis keskeny, magas, égbetörő koronájával egy egészen egyedi karaktert ad kertnek, utcának, parknak vagy akár egy komplett tájnak is. Kertekben ritkán, de néhol található egy-egy magányos példány. Legtöbbször azonban sorfaként ültetik, és ezzel igazán meghatározó jelenséggé válik. Mint a toszkán dombok hegyesen meredő ciprusfái, na, valami olyasmi képet festenek ezek a fák is, ha tömegesen, meghatározott rendben ültetik őket. Csak leheletnyit nagyobb léptékben.
A változatos tájképhez a jegenyék is hozzájárulnak
Valaha ilyen volt Budapest most igen felkapott része is, a Szépvölgyi út felső része Pálvölgy és Mátyáshegy találkozásánál. Régen, az 1960-70-es évekig itt gyümölcsösök voltak, s azok mezsgyéit, később az utak szegélyét jegenyesorokkal ültették be. Aztán a 90-es években elkezdődött a terület gyors beépítése hatalmas villaépületekkel és ezek a fasorok egyre csak gyérültek. Mivel itt nőttem fel, tanúja voltam az utolsó ilyen fasor pusztulásának, mely épp a házunk előtt húzódott.
A fák elöregedtek, gondozás hiányában egyre jobban kiszáradtak és életveszélyessé váltak. A telek tulajdonosa ezért kivágatta őket és helyettük Leyland-ciprusokat ültetett. A szívem szakadt meg a jegenyékért. De nem csak az enyém – a szomszédunk két példányt megtartott a kertjében, s ezek még most is ott állnak mementóként.
A két megmentett egyed
Viszont hogy ne csak búslakodjunk, létezik kiváló példa is, ami a mai napig egyedivé tesz egy gyönyörű vidéket. Ez pedig Szigliget térsége, ahol hatalmas jegenyesorok tarkítják a tájat. Amint egy-egy példány az öregedés jeleit mutatja, máris ültetik a következő kis fát egészen közel az idős példány törzséhez. Így mire az ténylegesen elöregszik és balesetveszélyessé válik, gond nélkül kivágható és nem lesz tátongó lyuk a fasorban hosszú éveken keresztül. A jegenyenyár nagyon gyorsan növekszik – évente akár két métert is képes magasodni –, így elég néhány évnyi előrelátás, hogy hiánytalanok legyenek a fasorok. És ami igazán lelkesítő a környék fenntartóinak hozzáállásában, hogy nem csak a meglévő fasorokat tartják karban, hanem újakat is telepítenek, így tovább gazdagítva a tájképet.
Jegenyék nélkül nem lenne ilyen izgalmas a látvány Szigliget várából
Tény, hogy a jegenyék magánkertben extra munkát és költséget jelentenek a gazdáiknak. Mivel 25-30 méter magas fákról van szó, különleges eszköztár kell gondozásukhoz. Nem beszélve viszonylagos igényességükről. Nem megfelelő körülmények között hajlamosak gombabetegségekre és fáját kedvelik a farontó bogarak is. Így, ha csak nem vagyunk a jegenyék elkötelezett hívei, válasszunk házi kertünkbe inkább másfajta fát. Viszont ott ahol megvan a megfelelő eszköz- és géppark a fák gondozásához, útfásításra, szélvédő fasornak, vagy esetleg élőfalnak takaráshoz kiváló alapanyag lehet, mely nagyon gyors eredményt hoz és igazán egyedi karaktert kölcsönöz a zöldfelületnek.
Ha esetleg ti is ismertek megragadó jegenyesorokat, vagy épp olyat, ami pórul járt, osszátok meg velünk.
