Úgy január óta tervezgettük ezt a nyarat. Hogy egész pontos legyek, a férjem augusztusi három hét szabiját, ami minden évben hasonló. Idén gyerekszoba festés, nyaralás gyerekekkel, nyaralás nélkülük, kerti átalakítások, garázs átpakolás, hasonlók voltak a tervben, egészen augusztus elejéig, amikor közbejött egy halaszthatatlan projekt a munkahelyén és a tizenöt nap néggyé redukálódott. Hirtelenjében nem is tudtuk, mit húzzunk le a listáról, amikor néhány perc gondolkodás után egyre jutottunk: a kis osztrák kirándulásból nem engedünk.
Megjöttünk, Porsche Múzeum! 🙂
Imádott, házi Volkswagen Transporterünk menetre készen várta az utat augusztus végén, villámgyorsan gurultunk hát a csodás hegyek között megbújó gmündi Porsche Múzeumba. No, ezt nem miattam néztük meg persze, de meg kell valljam, ez a pajtában kialakított autógyűjtemény tényleg érdekes volt, és éppen akkora, amekkorának még lehetett örülni nem-autó-rajongóként is. Utána egy airbnb-n foglalt falusi birtokon aludtunk. Hogy ez mekkora ötlet volt a barátainktól! Megismertük a hatvanas (hetvenes?) éveiben járó gazdát, aki árpa és kukorica földjeivel körülölelt, 90-es években épített házában fogadott minket lányával. A feleség néhány hétig távol, ők meg vidáman kiadják a fél házat, bírtuk a sztorit! A tágas ház felső, úgy 120 négyzetméteres emeletét kaptuk meg négyen, de kit érdekelt a tiszta, csinos, mindennel felszerelt ház, amikor
TERMÉSZETES ÚSZÓTÓ VAN A KERT KÖZEPÉN?
Kappel am Krapfen a déli Karintia fővárosa, Klagenfurt közelében van, termékeny, viszonylag sík vidék. A szomszédok száma egy kézen megszámolható, a két és fél méter(!) magas kukorica csak úgy magaslik a környéken. A fogadtatás is meleg: saját sörüket és borukat kínálják csapra verve a bájos, zegzugos kertben kialakított bárpultban. Leülünk, ismerkedünk, de nyilvánvalóan egyet kívánunk csak mindannyian: otthonra egy ilyen tavat.
Hátulról külön bejárat
A tó úszásra alkalmas, 2 méter mély része téglalap alakú, körben és alul hatalmas vörösfenyő gerendákkal kirakva. Nem-nem, sehol nincs beton, alul és körben csak homok és tófólia van. Keringetőrendszer és a sekélyebb széleken nád, valamint változatos vízi növényzet gondoskodik a tó tisztaságáról, amelyet úgy harminc éve épített a saját kezével az öreg. Élvezik is minden percét a nyárnak a kertben, papa és gyerek minden reggel megmártózik a tóban, esténként vidám sörözés a program. Aztán valahogy átvesszük mi is a ritmust…, azzal a különbséggel, hogy nappal kirándulunk.
A tavat patak öleli körül
Persze jártunk ebben a négy napban a Wörthi-tó fölé magasodó Pyramidenkogel-nek hívott szenzációs kilátóban, amiről csúszdán át vezet lefelé az út, meg fogaskerekűztünk magas hegyen álló várba és fagyiztunk a milliomosokkal a Wörthi-tó „tengerpartján”, Veldenben, de minden hiába.
Hazafelé szinte csak a természetes úszómedence a téma.
Nyár végére a víz is jó meleg benne
Barátaink el is helyezték már a kocsiban ülve a kertjük térképén a tavat, mi persze leragadunk a pataknál képzeletben, csak a kert lejtését kell jól átgondolni emiatt. Nem új azért a téma, sokat gondolkodtunk már ezen mi is korábban és a Gardenista Galuskája is jó videókat talált az építéséről itt, de tényleg látni, élni vele kicsit.., egészen beleszerettünk megint.
Tetszik még a vörösfenyő ötlete, őrülten merész és menő burkolat a víz alá egész az aljáig, ezenkívül tartós is: házigazdáink felhívják a figyelmet rá, hogy Velence is vörösfenyő oszlopokra épült, kein Problem.
Háát, végülis…?
