A hegységeinkbe, sőt: városainkba visszaköltöző medvékkel tele vannak a tévéhíradók, mert ők elég nagyok és erősek ahhoz, hogy a magát az evolúció csúcsára képzelő Homo sapiens is berezeljen tőlük (kivétel Leonardo DiCaprio). Nagyon kevés szó esik mindeközben azokról a kisebb állatokról, amelyek kisebb csinnadrattával, de ugyanúgy kínlódva próbálják megállnia helyüket az ember diktálta törvények között. Pedig vannak köztük olyanok, amelyek egyszerre hasznosak és állati cukik is – a sünöket például mindenki imádja. De vajon a nagy imádás közepette tudjuk-e, hogyan kell velük úgy együtt élni, hogy az mindkét félnek jó legyen? Ahogyan a barnamedve valódi életmódja nincs köszönőviszonyban sem a Csacsi Öreg Medvéével, úgy a hús-vér sünök sem úgy élnek, ahogyan a Kisvakond-sorozatban láttuk.
Jön az ősz, és egyre több halálra gázolt sünt látni az utakon. Készülnek ugyanis a téli álomra, előtte jól fel akarják tankolni a kalóriaraktárukat, ezért többet jönnek-mennek, akár egy kilométert is megtesznek egy nap, főleg sötétedés után, a kis partiarcok. És hát sajnos ők is bajban vannak, elég nagy túlélőművészek ugyan, de egyre többet kell menniük: az intenzív szántóföldi mezőgazdaság és a városok terjeszkedése egyre csökkenti az élőhelyük méretét, a rovarirtók elpusztítják a táplálékul szolgáló rovarokat, városi környezetben meg a rengeteg kerítés és aszfaltút áll az útjukba. A Magyarországon honos keleti sün egyelőre nincs veszélyben (védettnek védett, de nem veszélyeztetett), de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene vigyáznunk rá.
Nagyon egyszerű módszerekkel segíthetjük azt, hogy a sünök a kertünk környékén, vagy akár a közelünkben lévő közparkban is megtaláljanak mindent, amire szükségük van, és ne kelljen a veszélyes aszfaltra tévedniük. Bónusz: óvodákban is könnyen alkalmazható módszerekről van szó, mert a kicsi gyerekek is könnyen elkészítik a búvóhelyeket, átjárókat, etetőket, és a bájos, duckó kis sünikkel sokkal könnyebb elkezdeni a korai környezeti nevelést, mint a komolyabb veszélynek kitett, de a teremtőtől valami miatt előnytelenebb külsőt kapott denevérekkel.
Három dologról kell gondoskodnunk a sünök boldogsága érdekében:
- a rájuk leselkedő veszélyek elhárítása,
- szabad vonulási utak és búvóhelyek biztosítása,
- szükség esetén eleség-utánpótlás
Sünpara: kerti tó, fűnyírás, avarégetés
A sünök ugyan remek úszók, de nem túl erős állatok, elég hamar elfáradnak, és a kicsike lábaikon nem nagyon bírnak kikecmeregni a vízből. Ezért ha van tó a kertedben, készíts egy kis rámpát nekik, amelyen ki tudnak mászni. Amúgy nagyon jó a sünöknek (is), ha van víz a kertben, hiszen az ivóvízre nekik is szükségük van.
Bár már egyre ritkábban kell füvet nyírni, azért figyelj, főleg amikor a bokrok alá tuszkolod be a fűnyírót vagy a fűkaszát. Persze a rémes hangra valószínűleg hamarabb felriadnak – de tudod, milyenek ezek: menekülés helyett inkább összekucorodnak, és bár a kutya orra meg a te tenyered nem ellenfél nekik, a fűkasza damilja nem fog beletörni a tüskéikbe…
Ugyanígy vigyázz a nyár során felhalmozott gallykupac szétszedésével és az avarégetéssel (na persze mi gardenisták már régen nem égetjük magunkat az avarégetéssel, de azért csak mondjuk el) – a sünik imádnak a korhadófélben lévő gally- meg levélkupacban dekkolni. Ne küldd őket máglyára!
Sünmennyország: sövény, bozót, labirintus
Nem véletlenül nevezzük angolul hedgehognak a sünt – a sövény, dús cserjék, talajtakarók alatt érzi igazán otthon magát. Nem túl válogatósak, de ha már egy őshonos kis vadállat védelméről van szó, akkor igyekezzünk természetesek lenni, azaz próbáljunk őshonos növényeket telepíteni a kertbe, olyanokat, amelyeket az állatka egy természetes erdőben is megtalál. Jó választás lehet a som, a vadrózsa, a lonc, a galagonya, a kökény – ezek lombjában nagyon jól megélnek a sün fő táplálékát jelentő lárvák, ráadásul a tövisek, tüskék a madaraknak is jó búvó- és fészkelőhelyet nyújtanak, így kis szerencsével komplett kis ökoszisztémát tudsz kialakítani magadnak és a sünjeidnek. A gyereknek meg egyszer elmagyarázod, hogy a galagonya bök, aztán egyszer úgyis belezuhan, de utána pontosan fogja tudni, merre lakik az úristen és óvatosan fog sünkeresőbe menni 🙂
Hagyományos (nem műanyag) komposztálóban, tűzifarakásokban is jól elvannak a sünök, ha kellő méretű járatot találnak benne. De megfelelő lehet egy nagyobb levélhalom vagy egy kissé elvadultan hagyott kertrész is. A lényeg, hogy gazdag aljnövényzetű, sűrű állomány legyen – ebben boldogan éldegél a sünike nyáron és neveli a kicsinyeit, télen pedig biztonságban alszik. Milyen igaza van.
Készíthetsz sünházikót is, bármilyen természetes, jól szellőző, de azért nem túl átázós anyagból (régi, kezeletlen fából készült dobozból vagy ládából például). Az ideális méret kb. 40 centi minden irányban. Feltétlenül építs neki neki egy hosszabb, cső alakú bejáratot, hogy az ellenséges ragadozók ne férjenek hozzá (vagy a belsejében alakíts ki olyan „térelválasztókat”, amelyen a sün még átfér, de a nagyobb állatok nem). Béleld ki a lakot száraz levelekkel, és úgy helyezd el, hogy a bejárata észak felé nézzen, és persze jól dugd el a fő közlekedési útvonalból.
Sünautópálya: a kerítéshézag
A sünök tényleg rémesen sokat tudnak mászkálni azért, hogy kajához jussanak, ezért a legjobb, amit tehetsz velük, hogy hagyod őket kalandozni. Elég egy kb 12×12 centis rés a kerítésen, ezen kóbor kutya nem fér be (a macska meg úgyis bemászik, ha akar, akárhogyan is). Jófej szomszédi társaságok egész komoly sünpályarendszereket építenek a telkeken keresztül.
Sünmenza: húst hússal
A sün nem háziállat és nem is kell arra törekedni, hogy az legyen. Ezért aztán alapvetően nem kell etetni őket – ha megfelelő élőhelyről gondoskodunk nekik, ahol kellő mennyiségben találnak fincsi rovarokat meg meztelen csigákat, akkor ügyesen megoldják a feladatot. Ha bármi miatt mégis fontosnak vagy szükségesnek érzed, hogy eleséget tegyél ki nekik (ilyen időszak lehet például a téli álom vége, amikor csontsoványra fogyva felébrednek, és gyorsan sok kajára van szükségük ahhoz, hogy összeszedjék magukat), akkor ne felejtsd, hogy ragadozó állatok: a gyümölccsel, gabonával nem sokra mennek, sőt, a tej és a kenyér akár a halálukat is jelentheti. Próbálkozz inkább macska– vagy (kisebb termetű kutyák számára készített) kutyaeledellel. Lehetőleg ne marhahúsossal vagy halassal, hacsak nem találkoztál már olyan sünnel, amelyik már sikerrel ejtett el tehenet vagy fogott snecit a patakban. A kaját is érdemes jól eldugni olyan helyre, ahol csak a sünök férnek hozzá, különben úgyis a macska eszi meg az egészet.
Ha bajban lévő sünnel találkozol, nem feltétlenül kell puha pokrócba bugyolálni és bevinni a lakásba – érdemesebb inkább felhívni a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület helyi csoportját, hátha vannak jobb, szakmailag megalapozott ötleteik.
(Források: gardenersworld.com, hedgehogstreet.org, mme.hu. A címet Gryllus Vilmos Sündisznó című verséből vettem.)
