Bevallom őszintén, mindig is nagy trópusigyümölcs-rajongó voltam. Imádom a hazai termést is a málnától a dinnyéig, de mégis mindig elvarázsolt az az utánozhatatlan egzotikus íz, ami egy mangóból vagy egy passionfruitból majd kicsattan.
Persze Magyarországon csillagászati ára van ezeknek a messzi földről származó édes gyümölcs különlegességeknek, ízük viszont annál kevesebb, hiszen valahol egy ládában, egy hajó mélyén lapítanak amíg megtesznek több tízezer kilométert, majd talán mire megérkeznek a magyar boltok polcaira, már kívülről hasonlítanak valódi önmagukhoz, de a belbecs bizony messze elmarad.
Na most akkora szerencse ért, hogy egy olyan országba sodort a szél, ahol szubtrópusi klíma uralkodik, és még mindig hihetetlen, hogy a saját kertemből szüretelhetem a banánt, a mangót, a lime-ot vagy az avokádót, na meg persze olyan gyümölcsöket is, amikről azelőtt még csak nem is hallottam, és a nevüket is alig tudom kimondani.
A lime valójában egy zöld narancs
Kezdjük talán az egyik legmeglepőbb felfedezéssel, miszerint a lime nem akkora, mint egy szilva, mert hát ugye otthon semmivel sem nagyobb, és néha egy csepp levet sem lehet belőle kicsiholni, hanem ez is egy jól megtermett citrus.
A kertünkben álló lime-fa, aminek a virágainak bódítóan finom illata van, és a mulcsozáson és a locsoláson kívül semmilyen egyéb különleges bánásmódban nem részesül, akkora lédús gyümölcsöket hoz, mint egy méretes narancs vagy akár egy avokádó, pedig itt azok is jó nagyra nőnek. Ez történik, ha kihagyjuk azt a bizonyos hajó mélyén zötykölődő ládát, és helyette napon érleljük a lime-ot, na meg persze bármilyen egyéb gyümölcsöt. Na ezért kell mindig a hazai termést előnyben részesíteni, annak nincsen párja.
A banán alatt csak úgy roskadozik a pálma
Mivel Ausztráliában most ért véget a tél, minden fa és bokor virágzásnak és termésnek indult, így a banánpálmákon is rohamtempóban nőnek a banánfürtök.
És ha nem győzzük kivárni, hogy megérjen, akkor is csemegézhetünk, ugyanis a virágát is el lehet készíteni sütve vagy főzve, valamint a banánt is zölden szokták megsütni.
A faeper a kakaduk és a denevérek kedvence
Hogy ne legyen hiányom a hazai ízekből sem, szerencsére áll a kertben egy hatalmas eperfa, amit tél végén megmetszettünk, így most dugig van terméssel. Még jó, ugyanis nem csak mi szeretjük, de az itt élő számtalan papagájnak, valamint a hatalmas gyümölcsdenevéreknek is az egyik kedvenc csemegéje.
Egy baj van csak az osztozkodással, mert nekik is jut ám bőven, hogy miután degeszre eszik magukat, távozáskor telepotyogtatnak mindent, így hatalmas lila pacák éktelenkednek az autón, a felhajtón. A kedvencem mikor a biciklit is eltalálják szőnyegbombázás közben.
De nem csak a faepret csípik, a madarak a földicseresznyéből is szeretnek csemegézni, ami szintén most érik, és ha az ember türelmesen megvárja, amíg a gyümölcsburok zöldről halványsárgára vált és megszárad, akkor a belül lévő apró gyümölcs aranysárga lesz, és fanyarkásan édes különleges ízt kap, és nem mellesleg tele van C-vitaminnal is.
Mi a fene az a pawpaw, jabutica és kumquat
Terem a kertünkben eper és áfonya is, amiket legalább betéve ismerek, de vannak olyan lakók is, amikről eddig azt se tudtam, hogy léteznek. Egyik nap szedegetem a félkilós lime-okat a fáról, mikor látom, hogy a mellette lévő fa törzse olyan, mintha szőrös lenne. Na megvizsgáltam közelebbről, és kiderült, hogy apró virágok borítják.
Szerencsére Henry, a szomszédunk mindent tud a környék növényeiről, és felvilágosított, hogy ez egy jabutica fa, vagy más néven brazil szőlőfa, aminek a termése a törzsön terem, és hamarosan az egész fa sötétlila bogyóktól fog hemzsegni. Hát én már alig várom!
Magasodik pár pawpaw fa is nálunk, amikre első blikkre azt hittem, hogy papaya, de persze nem. Már azt is tudom, hogy mi a különbség. A papaya alakja hosszúkásabb, olyan, mint egy rögbilabda, és a húsa pirosas és édesebb, míg a pawpaw sokkal gömbölyűbb, és sárga húsú. Egyszer talán egy műveltségi vetélkedőn pont ezt kapom kérdésnek.
Na de itt még nincs vége a listának, van ám még itt kumquat is, vagyis minimandarin, ami olyan apró, mint egy datolya, kicsit savanyúbb, mint a mandarin, héjastul meg lehet enni, és egy igazi C-vitamin-bomba.A nagy testvére, a mandarin is most terem, szóval aki erre jár, azt igazi citrusorgia várja Ausztráliában.
A különlegességek sorát pedig ma a csokipuding-gyümölccsel koronázom meg, vagyis a fekete zapotával, ami úgy néz ki, mint egy nagy, zöld paradicsom, de mikor megérik, belül barna és puha lesz, és az íze a csokipudingra emlékeztet.
A licsire és a sárkánygyümölcsre még egy kicsit várni kell
Az igazi queenslandi őshonos finomság, a miakadámdió is rákapcsolt. A fa egészen különlegesen néz ki, mert tele van nagy, csüngő virágokkal, és termés is egyre több van már rajta. A dió külső, zöld héját le lehet kézzel is szedni, ami egy kemény, barna csonthéjat rejt. Ennek feltöréséhez már diótörőre van szükség, és legbelül pedig ott van az egyik legfinomabb mag, a kicsit édeskés ízű makadámia. Nyersen és pirítva is páratlan.
Még csak egy hónap telet el a tavaszból, de már most tele van a kert terméssel, és egyre csak bővül a választék. Most még csak virágzik, de hamarosan termőre fordul az abszolút favorit, a licsifa és a sárkánygyümölcs kaktusz, azaz a pitaja is. Ígérem, beszámolok a fejleményekről.
