Nekem, panelben felnőtt, mára kertimádó ultrahobbistává felnőtt embernek, aki egész életében félt a madaraktól (és bogaraktól, kukacoktól, pókoktól, gyíkoktól…), sokáig tartott, míg elkezdtem élvezni igazán a TERMÉSZETET. Igen, csupa nagybetűvel, mert valahogy kiderült, a természet még nem egyenlő egy sétával a parkban. Ha együtt szeretnénk létezni vele, el kell fogadnunk annak minden lakóját. Hogy ásás közben találunk óriási lárvákat, metszés közben ugrálnak ránk a sáskák, ősszel egerek motoszkálnak itt-ott, hogy a gyönyörű rebarbara csöves virágszáraiban mindig hemzsegnek a poloskák… És akkor jönnek ezek a bájos, repülő csodalények, akik ezeket mind megeszik! Hát nem óriási?
Nem csak a macska fog ám egeret..
A hasznukon kívül elkezdtem szeretni a változatosságukat, a hangjukat, méretüket, színeiket is. Sőt, sokat olvasok mindig a szokásaikról, igényeikről, mert szeretném, ha minél többen laknának nálunk. Évek óta örülünk hát a feketerigóknak, harkályoknak, vadgalamboknak, rozsdafarkú családoknak, néha pár verébnek, fekete cinegének és óriási örömünkre felfedeztük pár hónapja, hogy baglyunk is van! Bár a fajtáját nem sikerült még beazonosítanom, ahogy a minden éjszaka eszeveszetten üvöltő madárét se a diófán. Szerintem örök rejtély marad…
Igen, harkály, az a dió tuti kukacos. A tied lehet.
De hogy jönnek a kertbe?
Sajnos nem létezik madárteleportáló. Tenni kell azért, hogy akarjanak a kertünkbe jönni ezek a hasznos és szép állatok. A legjobb az, ha a kertünk (egy része) természetes, dús és lehetőleg őshonos növényzetből áll, akárcsak a kerítéseken túli helyeken. Ha az ezt képező bokrokon, fákon ennivaló is akad, csak jobb! Berkenye, bangitafélék, galagonya, vadrózsa, magyal, mogyoró, bodza, tűztövis, borostyán, madárbirs mind szuper, ha cserjéről, sövénynövényről van szó. A bogyókat imádó pintyfélék hamar megtalálják a termést, míg előtte a virágzáskor érkező rovarok, meg letett lárvák egy részét levadásszák a többiek.
Csak lesz itt is valami ennivaló…
De az alapvetően állati táplálékkal élő madarak, például a hétköznapi feketerigók örülnek egy szimpla tujának is, ha fészkelésről van szó, mert ők csak végszükség esetén esznek bogyókat, viszont egy háborítatlan fészekből nyugodtan mennek vadászni csigákra, gilisztákra.
A fák esetében egyszerű a képlet: ha gyümölcsfánk van, madaraink is vannak. Csak a vegyszerek használatának gyakoriságát és a kipermetezett szerek mennyiségét próbáljuk meg csökkenteni időről időre. Nem csak magunknak, a madaraknak is csak jót teszünk ezzel.
De nem szabad megállnunk a fák és bokrok világánál, ha a madarak jólétéről van szó. A vágatlan füves-vadvirágos terület legalább olyan hasznos. Az ilyen helyeken ugyanis számtalan aprócska élőlény kószálgat: rovarok, bogarak, hernyók, csigák és más barátaik, akik így terített asztalt nyújtanak szárnyas jószágainknak.
Van itt a fűben minden jó!
Nem, persze nem kérlek arra, hogy ne vágd le a füvedet, ha már elrontja a látványt. De még mindig kijelölhetsz egy-egy kis szigetet, ahol nem nyírod, esetleg vadvirág magokat is szórhatsz bele, amiből akár kisebb látványelem is születhet a kertbe.
Szorgos kezű, nagyon buzgó madárimádók ezeken felül kitehetnek madáretetőt, -itatót, sőt mesterséges madárodúkat is. Egyik napról a másikra megérkeznek majd a csinos kis madarak, csőrről csőrre jár majd a madárbarát kerted híre, ha a fentiekre ügyelsz. Sok sikert!
(Képek innen, mert én alkalmatlan vagyok madárfotózásra: flickr, wikimedia, maxpixel, pxhere, pxhere)
