HR-esek figyelmébe: az irodakertészet az új cafeteria

Iroda – mi jut erről az egyszeri kertész eszébe? Jó esetben százéves, leharcolt szanszeviériák, három éve zölden vegetáló nőnapi korallvirágok, maximum az egykor úttörően újnak ható, mára már sablonossá vált dracéna. Rossz esetben a cég írott vagy íratlan politikája értelmében nem keverjük a munkát és a magánéletet, ez egy komoly munkahely, nem nappali szoba, a gyerek fotóinak és mindenféle rendetlen gizgazoknak semmi keresnivalója az irodában. Az üdítő kivételektől eltekintve még mindig nem fordítunk elég figyelmet arra, hogy a munkahelyünkön is emberi, természetes környezet vegyen körül bennünket.

Talán a kilencvenes évek vége felé, esetleg a kétezres évek elején nyert teret a magyar munkahelyi belsőépítészet terminológiájában is a „lean” nevű jelenség (szerintem nyilván inkább átok), amely, ha nagyon egyszerűsítve fogalmazunk, arra törekszik, hogy eltávolítsa a veszteségeket, azaz az értéket nem teremtő lépéseket minden hivatalos folyamatból, tevékenységből. A japán eredetűnek tekintett vállalatirányítási rendszer elsősorban az autóiparban terjedt el, de hatása minden technológiai ágazatban jelentős lett.

„Értéket nem teremtő elemek” – azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy e rémesen hangzó szlogen nyomán miért és miképpen tűntek el az irodákból azok a felesleges vackok, amelyek emlékeztették volna az egyszerű dolgozót arra, hogy a munkahelyen kívül is van élet. Oké, a főnöknek névnapra ajándékozott meztelen nős bögréért és bólogató műanyag virágért nem kár, de ez a törekvés hozta magával az irodai növények újabb lefokozását is.

Pedig ezerszer bizonyított tény, mondhatni: unalmas közhely, hogy a kellemes munkahelyi környezet javítja a dolgozók kedélyállapotát, ennek révén motiváltságát, következésképpen produktivitását is. Dr. Craig Knight 2014-es tanulmánya, amelyet munkatársaival az Exeteri Egyetem vezette 10 évnyi kutatás nyomán készítettek, írta le talán először, hogy a növények konkrétan, azaz matematikai fogalmakkal leírható módon növelik a munkateljesítményt.

A vizsgálati módszer olyan egyszerű volt, mint a szög: kiválasztottak pár hipermodern és gigahatékony, minden földi jóval felszerelt, de kertészeti szempontból erős kihívásokkal küzdő munkahelyet, és letesztelték a dolgozók memóriáját, és egyéb teljesítményértékeit. Majd mindenki kapott az asztalára egy cserép növényt – és láss csodát: a kollektíva elkezdett 15%-kal jobban domborítani a teszteken.

Alex Haslam professzor, a tanulmány társszerzője ilyen egyszerűen foglalta össze a jelenség lényegét: „ A mi kutatásunk azt az elterjedt meggyőződést kérdőjelezi meg, mely szerint a kevesebb több. Előfordul, hogy a kevesebb egyszerűen csak kevesebb.”

A jelenség részben humán, sőt, megkockáztatom: szubjektív. A Gardenistán ugyan felülreprezentáltak azok, akik tényleg szimpatikusabbnak találnak egy kissé rendetlen, ámde növényekkel gazdagon berakott teret, mint egy kifogástalanul tiszta és áttekinthető steril műtőt. A másik oldalon meg vannak olyanok, akik szerint „nem mindegy, van-e az asztalon valami gaz vagy nincs? A melót meg kell csinálni, oszt’ kész.” – és ettől ők még nem lesznek rossz emberek.

De ugye mindenki emlékszik még a környezetismeret órákra? Nagyon egyszerű tény, hogy a növények teremtik nekünk az oxigént (nem pedig a légkondicionáló vagy a Lágymányosi-hídra nyíló ablak), ők csökkentik a levegőben szálló por mennyiségét, nem a robotporszívó, és ők javítják a levegő nedvességtartalmát, nem (csak) az illóolajos párologtató. Mindez pedig OBJEKTÍVE van jó hatással az emberi tüdő és agy tevékenységére. Sőt, vannak olyan növények, amelyek kifejezetten mérgező anyagok megkötésével kiemelt szolgálatot tesznek nekünk – ezekről részletesebben is írtunk már.

Ja, és nemcsak a már “beszervezett ügynökökkel” teszünk jót, ha zöldítjük az irodát: a tárgyalásra, vásárolni érkező ügyfelek és az állásinterjúra várakozók is pozitívabb benyomást szereznek a cégről, ha az iroda nem valami csillogó-villogó falanszterre emlékeztet, hanem olyan térre, amelyben emberek töltenek sok időt egymással.

Na de mire jó az a sok zöld?

A legalapabb funkció a sima díszítés – olyan közhelyes, hogy a nyers beton fal adja a másikat, de így van: minden egyes íróasztalon vagy amellett elhelyezett cserép növény egyszerűen csak szép. De itt is vannak egészen eredeti megoldások: a nagy méretű beltéri zöldfalakat még csak néhány bátor cég meri bevállalni, mert eléggé gondozásigényesek, de kisebb méretű dekorációs elemek elkészítéséhez nem kell bátorság, elég egy lelkes ötlet is.

Aztán itt van a térelválasztás fontos feladata. Nagy egyterű irodákban is szükség van arra, hogy a szervezeti egységek kicsit elkülönüljenek egymástól – bensőségesebb egy jól eltalált négyasztalos munkahelyekből álló nagy iroda, mint egy óriási hodály. Ilyen helyeken az offline korszakban óriási kartotékszekrényekkel meg polcokkal oldották meg az intimitást – ha ma még nem selejteztük ki az ilyen polcokat, miért ne lehetne telerakni őket zöld növényekkel?

Tovább megyünk: egy óriási irodaépület nagy vonalaival nem mindig lehet sok mindent kezdeni – vagy igen, csak őrületes költségekkel. Ilyenkor a természetesen szabálytalan növények egyszerűen és finoman oldják a szigorú vonalakat.

A lenti képen pedig meg azt látjuk, hogy a hangsúlyosan elhelyezett növénytartók útjelzőként is remekül szolgálnak, irányokat jeleznek, tereket zárnak le vagy nyitnak meg. Hát nem jobb, mint három fémtábla „LÉPCSŐ –>” felirattal?

Milyen növényeket használj irodai környezetben?

Ha nem akarsz túl sok pénzt költeni se céges kertészre (noha én azt gondolom, mindenképp érdemes a növények ápolását szakemberre bízni), se havonta új növényekre, akkor olyan fajokat válassz, amelyek környezeti igényei nem mutatnak túl egy átlagos iroda adottságain: kevéssé fényigényesek, jól tűrik a száraz, légkondicionált levegőt (esetleg a huzatot is) és nem sértődnek meg azon, ha időnként kimarad egy-egy öntözés.

Nagyon szépet lehet kihozni például a borostyánból vagy a vitorlavirágból – mindkettő strapabíró, erős növény, és nem túlságosan helyigényesek, amit azért szintén érdemes megfontolni, ha az irodánk nem valami volt vagongyárból kialakított focipályányi loftban van…

És hogy ne legyen unalmas az a sok fikusz…

Persze semmi bajunk a fikuszokkal, se a szanszeviériával, se a dracénával. De azért próbálj ki olyan fajokat is, amelyek nem jönnek szembe minden irodában. Itt van például a szakállbromélia, amely eredetileg őserdei fákon él, ezért földre sincs szüksége, elég egy fadarabra kötözni – így viszont őrült eredeti látványt nyújt, pláne amikor virágzik. Cserébe nagyon páraigényes, muszáj egy kis kézi permetezőt tartani mellette és minden meeting után körbespriccelni. Stresszoldónak se utolsó 🙂

Ha különleges munkahelyi környezetre vágysz, szeretettel ajánljuk irodai használatra nagy kedvenceinket, a pozsgás növényeket is – mert mindent kibírnak. Általában mondjuk nem nagyon szeretik a sötét sarkokat, de ugyan ki dugna el egy ilyen csodálatos mini ökoszisztémát valami isten háta mögötti zugba?

De különleges atmoszférát nemcsak különleges növényekkel tudunk teremteni – mindenkit bátorítunk arra, hogy próbálja ki a legegyszerűbb, legmegszokottabb szobanövényeket egy kicsit “megbolondítva”. A hidropóniás termesztést egy csomó növényfaj jól bírja, nektek pedig lekerül az öntözés gondja a vállatokról, hiszen a növény eleve vízben van. Tápanyagokról azért nem árt gondoskodni időnként, valamint arra is illik figyelni, hogy az edényt tisztán tartsuk – a legjobb szándék mellett is hamar gusztustalanná tud válni egy csurom szutykos és vízköves üvegedény.

Szóval kedves cégtulajdonosok, HR-esek és irodavezetők – bátran azzal a növényhasználattal az irodában, ezzel mindenki csak nyerhet! Tudjátok: az állatkertben megsajnáljuk azokat az állatokat, akiket sima betonkennelben tartanak, és elismerően csettintünk minden új kültéri kifutó felavatásakor – hát saját magunkkal se bánjunk már úgy, mintha valami múlt századi állatkert foglyai lennénk…

Címkék: