Egész biztosan sokan gondolkodtatok már el nagybevásárlás közben, hogy ki termelte, hogyan és honnan került a szupermarket polcaira a krumpli, a répa, az alma vagy akár a tojás, amit a kosaratokba raktok. Biztos sokan szemeztetek már a bio termékekkel, hogy vajon belefér-e a havi keretbe valami alaposabban ellenőrzött, egészségesebb áru is. Valószínűleg megfordult már a fejetekben az is, hogy az út, amit a megvásárolni kívánt termékek bejártak, nem volt sem rövid, sem környezetkímélő. Aztán e gondolatok felébredése után némi lelkifurdalással mégis telerakjátok a bevásárlókocsit, mert az idő pénz, és a kényelem nagyúr.
Létezik azonban egy másfajta beszerzési módja is az élelemnek, ami nem vesz sokkal több időt igénybe, nem kényelmetlenebb, sokszor nem is jelent jelentősen nagyobb anyagi megterhelést. Amivel még jót is teszünk magunknak, másoknak és még a Földünknek is. Ennek a beszerzési módnak a közösségi mezőgazdaság az alapja, mely arra hivatott, hogy a fogyasztók újra közvetlenül kapcsolatba kerülhessenek a gazdával, aki termel, és rajta keresztül a földdel, ahol megterem az élelmiszer, amit megeszünk. Ezzel lényegesen lerövidítve az élelem útját, ami a földtől a tányérunkhoz vezet.
Forrás: flickr
Mi az a közösségi mezőgazdaság?
Hivatalos nevén közösség által támogatott mezőgazdaság (community-supported agriculture, CSA). Ez egy olyan mezőgazdasági forma, melyben a gazdák és fogyasztóik egy közösséget alkotnak, és együtt vállalják a termelés kockázatát, illetve együtt osztoznak a nyereségen. (wikipedia) Mit jelent ez? Kicsit olyan, mintha bérelnénk egy kertet, amit nem mi, hanem egy hozzáértő gazdálkodó gondoz. Mi adjuk a pénzt, ő pedig vállalja, hogy a legjobb tudása szerint megtermeli mindazt, amiben előre megállapodtunk. A terményeket megbeszélt időközönként átadja nekünk és mindenki boldog. A gazdálkodónak van rendesen megbecsült munkája, nekünk pedig van olyan élelmiszerünk, amiről szinte mindent tudunk – hogy ki, hogyan termelte és hogy hol.
Többféle formája létezik ennek a rendszernek. A fent leírt klasszikus CSA rendszer egy hosszú távú, egész szezonra szóló megállapodás közvetlenül a gazdák és a fogyasztók között. A fogyasztók közösen állják a termelés tényleges költségeit, majd ki-ki megkapja a saját részét a terményekből, általában heti rendszerességgel. A dobozrendszerek némileg kötetlenebbek. Itt hetente el lehet dönteni, hogy a gazdaság tagja szeretne-e fix áron vásárolni az aktuális terményekkel megpakolt dobozokból vagy sem. Ebben a formában a gazda nem kizárólag a közösség tagjainak termel, hanem máshova is szállít, cserébe viszont sokszor lehet rendelni terményeket a dobozon felül is. A bevásárló körök hasonlítanak a legjobban a megszokott bolti-piaci rendszerekhez. Ezek olyan közösségek, ahol hetente egy lista alapján az épp szezonális terményekből lehet rendelni, majd ezeket összegyűjtik a helyi termelőktől, és az átadópontokon átadják a vásárlóknak.
Forrás: céklaklub
Mindhárom formára igaz, hogy mindig helyi és szezonális árukkal dolgoznak, melyek fenntartható gazdaságokból származnak. És ez itt a kulcs.
Út a Föld megmentése felé
Az üzletek, szupermarketek sőt még a piacok is legtöbbször nagyüzemi termesztésből származó termékeket árusítanak, legyen szó zöldségről, gyümölcsről, tojásról, tejtermékről vagy akár húsról. Ezeket sokszor messze földről szállítják, majd raktározzák és újraszállítják. A legtöbb esetben nem számít más, csak hogy minél több és minél nagyobb termények kerülhessenek a polcokra. A termesztési mód környezetre gyakorolt hatása nem számít és a felesleg meg megy a kukába. A bioboltok és a közösségi piacok egy fokkal jobbak ennél, mert itt a termékeket környezetkímélő termesztési, termelési móddal állítják elő, de a szállítási és túltermelési tényező sokszor itt is belerondít a képbe.
A közösség által támogatott gazdaságok rendszerint családi gazdaságok, melyek fenntartható módon termelik a terményeiket. Figyelembe veszik a helyi adottságokat, gondosan megtervezik a termeszteni kívánt növények vetésének, ültetésének, betakarításának helyét és idejét, hogy folyamatosan biztosítani tudják a tagok számára a termények minőségét és mennyiségét. Ahol állatokat tartanak, ott azok jólétéről maximálisan gondoskodnak. Amellett, hogy a termesztés módja környezetbarát, a sokféle terménnyel a biodiverzitás megőrzésében is nagy szerepük van ezeknek a gazdaságoknak. A közösségek tagjai jellemzően 30 kilométeres körzetben laknak, így a szállítási terhelés is minimalizálódik. Nem beszélve arról, hogy munkát biztosítanak a helyi munkaerő számára is mind a termesztés, mind a feldolgozás terén.
Forrás: wikimedia
Mindezzel pedig hatalmasat léphetünk a mezőgazdasági termelés ökológiai lábnyomának csökkentése felé. A helyi adottságokhoz, klimatikus viszonyokhoz igazított termesztés a vízhasználatot minimalizálja. A szállítási távolságok csökkentésével a széndioxid kibocsátás is sokkal kisebb mértékű. A környezetbarát termesztési mód, a vegyszerek, műtrágyák nélkülözése a földet sem szennyezi el. A sokféleség az aktív talajéletet segíti, mely így egy sokkal egészségesebb környezetet biztosít a növények számára.
És ha a növénytermesztést az állattartással kombinálják, akkor még ezeken felül is sokat nyerhetünk. Míg mondjuk a csirkék, kacsák a kártevőktől szabadítják meg a zöldségeket, és például a birkák, vagy épp a tehenek a gyümölcsös füvét legelészve serényen trágyáznak, addig nem kell esetleg termékeny földeket külön bevonni az állattenyésztésbe és a közösségek tagjainak jut tojásból is, tejből is és húsból is. Érdemes megnézni ezt a videót egy új-zélandi farmról, ahol a fenti elvek mentén gazdálkodnak és valóban egy földi Paradicsomot hoztak létre.
Ezen a linken pedig megnézhetitek, hogy Magyarországon hol találhatók közösség által támogatott (támogatható) gazdaságok, ha esetleg kedvet kaptatok csatlakozni a hozzátok legközelebbihez.
