Még ha mindenünk is a természet, ha éjjel-nappal tudatos kertészek vagyunk is, sajnos észrevétlenül akkor is tömérdek műanyagot használunk magunk körül növénygondozás közben. Jó hír: ezek nagy részétől elég könnyű megszabadulni. Mutatjuk, hogyan. (Nyugi, a kuka nem szerepel a történetben.)
Az úgy volt, hogy Gábor kolléga tűpontos kirohanását olvasgattam az újrahasznosítás legmorbidabb vadhajtásairól kerti viszonyok közepette – és azon vettem magam észre, hogy szégyellősen körbepislogok a kertben, hátha… Na jó, gigaananász műanyag kanalakból éppen nincs, de – és ezzel nem leszek egyedül – a kis kerti fészer telis-tele van például kinőtt műanyag edényekkel, részben vagy egészben műanyagból készült eszközökkel. Fú, de gáz. Milyen környezetvédő az ilyen?! Jajmicsináljak. Országomat egy megoldásért! (… processing…) Jé, van megoldás, nem is egy!
Helyettesítsd!
Kókuszrostból készült “cserép”. Forrás: teabreakgardener.co.uk.
Persze hogy léteznek már természetes, biológiai úton lebomló anyagból gyártott edények, íme. Általában farostból, tőzegből készülnek, illetve olyan természetes anyagból, amelyek az adott helyen épp rendelkezésre állnak: kókuszrostból, tengeri hínárból, rizshéjból – vagy akár geotextilből.
Érvényes műanyagellenes hadműveletnek számít az, ha facsemete, nagyobb cserje, rózsatő vásárlásakor edényes helyett szabadgyökerűt választunk – persze nem a műanyag zacskóba csomagoltat, hanem olyat, amelyet papírban vagy lebomló textíliában árulnak. A nagy műanyagháborúban azért azt se felejtsd el, hogy a szabadgyökerű növény igen érzékeny jószág: ültetéskor is jóval gondosabban kell eljárnod és a megeredése sem annyira tutibiztos, mint a konténereseké. Kis gyakorlattal (meg ültetésnél két plusz kézzel) azonban jó esély van a sikerre, amit tetézni fog az „egy darab műanyag edény likvidálva” diadala felett érzett büszke boldogságod.
Menjünk tovább: ma már szinte nem is vesszük emberszámba azt a kerttulajdonost, aki nem komposztál. Még az én kis falumban is osztogat az önkormányzat komposztálóládát, hogy valahogyan megfékezze a „hagyományőrző” avarégetést. Igen dicséretes dolog amúgy. A komposztálóedény nagyon praktikus: egyszerűbb, gyorsabb összerakni, mint bármi mást, és látványra se annyira ocsmány, hiszen diszkrét sötétszürke – de hát mégiscsak plasztik. Ha tiszti fokozatra aspirálsz a műanyagvadász hadseregben, na meg ha időd és energiád engedi, dobj (vagy dobass) össze valamit inkább fából, használt deszkából, raklapból.
Hasznosítsd újra!
Mi kertészek azt hisszük magunkról, hogy mi magunk vagyunk A TERMÉSZET. Aha. Évente kb. 500 millió növény kerül új gazdájához műanyag edényben. Az edényes növény szép, formás, áll, mint a cövek, és könnyebben kezelhető, mint a szabadgyökerű, hiszen akkor ültetjük el, amikor akarjuk, ha nem zárjuk be a szekrénybe elszáradni, akkor szinte korlátlan ideig megmarad.
A baj csak az, hogy ezeket az edényeket általában pontosan egyszer használjuk, azt is max. néhány hónapig (termesztő, áruda és ügyfél összesen). A másik baj meg az, hogy még csak a szelektív kukába se lehet csak úgy bedobni, mert nem sima polietilénből vannak, mint az ásványvizes palack, hanem többféle műanyagból, amelyet távolról sem egyszerű újrahasznosítani. A harmadik baj meg az, hogy még ha szelektálható is, tiszta kosz az egész, ami borzasztóan megnehezíti az azonosítási és újrahasznosítási munkát.
Az évek során nálam is köbméterszámra halmozódott fel a sok 9, meg 12 centis kis műanyag cserép. Ezek szobanövényhez nagyon kicsik, magvetéshez meg túl sokan vannak. Számomra magától értetődőnek tűnik a gondolat, hogy a kertészeti árudák, dísznövénytermesztők örömmel veszik vissza az alig használt edényeket – de rövid telefonos körkérdésem során sajnos az derült ki, hogy (legalábbis az én környékemen) ez a logisztikai lánc még vázlatosan sem létezik. Azt hallottam az egyik áruda munkatársától, hogy a termesztőknek bonyolult és drága az edények fertőtlenítése, ezért inkább minden alkalommal újat használnak, a régiek meg mennek a kukába.
Azért azt tanácsolom, mielőtt kidobod ezeket az edényeket, telefonálj te is párat – hátha a te környékeden akad olyan termesztő, aki szívesen veszi, ha visszaviszed hozzá a használt edényeket. Vagy ajándékozd el ismerősnek, add el a helyi jótékonysági vásáron, vagy valamelyik hirdetési oldalon. Mindegy, csak ne a kukába dobd, kérlek! Tudod: aki egy műanyag edényt megment, az egész világot menti meg.
Amúgy viszont központi akaratért kiált a helyzet. Nem is kell feltalálni semmit, fel van találva. Magyarországtól jó messzire persze. Az Egyesült Királyságból tessenek lekoppintani a példát: a Horticultural Trade Association (Dísznövény-kereskedelmi Szövetség) az idén tavasszal egy olyan rendszert indított be a mintegy 1800 kertészeti árudából álló hálózatában, amelynek keretében egy szerződött újrahasznosító cég minden tagtól átveszi a műanyag edényeket és az egyéb nem kemény csomagolóanyagokat, újrahasznosítja őket (igen, a fekete HDPE edényeket is), és a jó minőségű hulladékért még némi bónuszt is fizet.
Ettől azt várja a HTA, hogy a tagok a bónusz reményében szívesebben veszik vissza a vásárlóktól az otthon felhalmozódott edényeket, a vásárlók pedig szívesen viszik vissza, ha tudják, hogy azok nem a szemétlerakóban végzik, hanem profi újrahasznosítónál.
A Lush kozmetikumgyártó büszkén hirdeti, hogy meg tudja oldani a fekete műanyag dobozok újrahasznosítását. Forrás: uk.lush.com
Annyira egyszerű, nem? Én nem akarom kéretlenül osztani a munkát, de a Dísznövény Szövetség és Terméktanács számára például eléggé testre szabott feladatnak tűnik…
Ha meg végképp a kukába akarod dobni a feleslegessé vált edényt, akkor legalább arra figyelj, hogy újrahasznosítható anyagú legyen. Erről itt találsz útmutatót.
Használj újrahasznosítottat!
A fenti módszer fordítva is alkalmazható: ha edényre, növényjelölő táblára stb. van szükséged, keress olyan megoldásokat, amelyek már eleve ott vannak az orrod előtt, nem kell őket megvásárolnod. Magvetéshez, palántázáshoz bolti cserép, ültetőtálca, de akár joghurtos pohár helyett tökéletesen használható a vécépapírguriga vagy az újságpapír – ezeket a kis magoncokkal együtt nyugodtan kiültetheted a földbe.
A színes műanyag növényjelölő tábla nagyon hasznos (mert színes), de azt aztán tényleg olyan egyszerű természetes anyagokból otthon összeeszkábálni, hogy szinte szót is felesleges fecsérelni rá. A műanyag táblát jó eséllyel úgyis beletapossa a földbe valaki, aztán ott rohad vagy 500 évig.
Használd sokáig!
Zero waste és műanyagháború ide vagy oda, vannak nagyon hasznos műanyagok a kertben. Hogy mást ne mondjak: egy jó nagy ágyást 10 literenként, alumíniumkannából is be lehet öntözni, de… hát értitek. Éljen a slag! A csúszásmentes tenyerű kesztyűimet és a gumicsizmámat se adnám ám senkinek csak úgy. Ezek az én a kincseim, igyekszem is vigyázni rájuk, hogy olyan sokáig használhassam őket, ameddig csak lehet, ne kelljen 2-3 évente újat venni. Ha kihasad a slag, nem szaladok rögtön újat venni, hanem megragasztom. A kerti szerszámokat viszonylag tisztán tartom, hogy ne rozsdásodjanak, ne rohadjanak. Mondom: viszonylag 🙂
E helyütt emelem meg szalmakalapomat kereken 22 éves öreg metszőollóm előtt. Mondjuk, a műanyag markolat már rég lemállott róla, de újrakötöztem leukoplaszttal jó igényesen, és most boldogan várjuk együtt a következő 22 évet.
források: treehugger.com, telegraph.co.uk
