Tematikus hetünk van: VÁROSIAK VIDÉKEN, VIDÉKIEK A VÁROSBAN. Reggelente kezdj velünk hétfőtől vasárnapig, izgalmas nézőpontokból hajigáljuk majd egymásra a sarat vagy a tulipánhagymákat. (a szerk.) Előző cikkeinket itt és itt találod.
Igazából eszem ágában sem volt visszaköltözni abba a kis faluba, ahol felnőttem, hiszen imádtam Kispestet és a panel minden kényelmét, imádták a gyerekeim is. Aztán mamám súlyos beteg lett, és rövid időn belül üresen maradt a nagyszülői ház, amire mindig szeretettel gondoltam vissza.
Ma már értem, miért nézett rám mindeni úgy, mint egy földönkívülire, amikor bejelentettem, hogy egyedülálló anyaként három gyerekkel magunk mögött hagyjuk a fővárost, és elköltözünk egy világvégi viskóba, de akkoriban rendkívül kalandvágyónak éreztem magam, pedig szimplán csak buggyant voltam.
Halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy mit veszek a nyakamba. Az volt az elképzelés, hogy az addigi 3 szobás lakás bérleti díját majd beleölöm a felújításba, de minden számításomat keresztül húzta a ház, ami első ránézésre tökéletesnek tűnt, majd a beköltözés után minden napra jutott valami, ami elromlott. Úgy éreztem magam, mintha a Pénznyelő című film forgatásának kellős közepébe csöppentem volna, csak én nem kaptam dollárezreket azokért a jelenetekért, amikor a kezemben maradt a kilincs, amikor összeszakadt alattam a padlásfeljáró lépcsője, vagy amikor repedezni kezdett a fal.
Egy ideig a közelben élő apám kisegített minden szorult helyzetemből, de az ő türelme is végesnek bizonyult, főleg akkor, amikor azzal hívtam fel, hogy hetek óta nem melegíti fel rendesen a bojler a vizet, néha már a gáztűzhelyen kell fürdővizet forralnom, segítsen átfolyós vízmelegítőt választani. Apámnak akkor gyanús lett a dolog, átjött és fentebb vette a hőfokszabályzót. Ezek után persze nem meglepő, hogy amikor legközelebb kétségbeesetten telefonáltam rá, hogy beszálltam a kádba fürdeni, a bojlerből viszont ujjnyi vastagon folyni kezdett a fejemre a víz, mit csináljak, csak annyit mondott: “Ülj arrébb.”
Pixabay
Megboldogult nagymamám sajnos arról is elfeledkezett szólni, hogy az általa emlegetett kis gázszámla arra az esetre vonatkozik, amikor csak egy szobát fűt egész télen a 150 nm-es házban, és mellette minimum 5 dunnapaplant használ az alváshoz. Nem volt se rendes szigetelés, se rendes ablakok.
A legelső gázszámlát a kezemben tartva a földön ülve sírtam percekig, majd azt számolgattam, hogy már akkor jobban kijövök anyagilag, ha két stampedli pálinkát megiszok esténként, hogy ne érezzem a hideget, azt viszont nem tudtam megfejteni, mennyit kellene vedelnem ahhoz, hogy ne halljam, hogy a gyerekek is fáznak. És hogy milyen hideg van a Bükkben télen? Olyan hideg, hogy a 10 éves lányom hajnalban üvöltve futott ki a vécéről, hogy valami nagy baj van, azonnal hívjunk orvost, mert füstöl a kakija.
A gyerekek egyébként rendkívül élvezték azt a fajta szabadságot, amit a falu nyújtott nekik, de itt megállnék egy pillanatra egy jó tanács erejéig:
soha ne próbáljátok úgy meghozni egy városi gyerek kedvét a vidéki élethez, hogy azt ígéritek neki, mindenféle állata lehet a családi házban. Mert ezt be is kell ám tartani.
Így fordulhatott elő, hogy nálunk megszámlálhatatlan mennyiségű lelenc került a portára, a macskák számolását 15-nél hagytuk abba, mindemellett érdekes volt látni rácsodálkozásukat a világra, például arra, hogy a tojás tényleg tojás alakban jön ki a tyúkból, és nem valamilyen gyárban formázzák ilyenre.
Pixabay
Hogy legalább az udvari munkával haladjunk, az az ötletem támadt, hogy kertészt alkalmazok, legalább annyi időre, amíg láthatóvá teszi a terepet. Jött is a tipp a falu szemétől, hogy melyik “jóvágású legényt” érdemes felfogadnom, lelki szemeim előtt már meg is jelent a napsütötte, izmos felsőtestű férfi a Született feleségekből, helyette viszont jött Gyula, a fogatlan, ragyás napszámos, így nem lettem én Gabrielle Solis.
Viszont Gyula ide vagy oda, cirka egy év fagyoskodás, spórolás és gürcölés után sem láttam a fényt az alagút végén, úgyhogy úgy döntöttem, elég, véget vetek a falusi életünknek. Meg hát önzetlen vagyok – szép volt, jó volt, de legyen jó most már másnak is. Azóta eltelt pár év, és a szívem csak visszahúz vidékre, nemrégiben vettünk is egy házat a hegyekben, ahol hideg van télen, és nincs se rendes szigetelés, se rendes ablakok. De most már előrelátó voltam, mivel a franc sem akar egyedülálló nőként a felújítással szívni, viszek magammal egy multifunkcionális férjet is.
