Az év végi első sokk (Karácsony) után megnyugodhatunk kicsit, és még mielőtt a Facebook-on belekezdenénk a petárdások módszeres szidalmazásába és válogatott kínok közti halálukat kívánnánk, menjünk ki egy kicsit kertészkedni, mert az olyan jól nyugtat! Ha már idén elmaradt a fehér ünnep, a hőmérséklet a kerek 10 fokot nyaldossa itt-ott az országban, használjuk ki a jó időt az idén ősszel elsumákolt kerti munkák befejezésére.
Persze mindenkinek teljesen más kertje van, és valakinek meg nincs egy se – ők most több cuki cicás videót tudnak megnézni, ahogy a mama kedvence épp ledönti a karácsonyfát. Nagyon eredeti.
Szóval, arra gondoltam, körbefutom a saját kertemet, ami valójában a vidéki szülői ház kertjét jelenti. Ideális terep a témához, lévén, hogy november közepe óta nem volt időm szöszmötölni benne egy percet sem.
Metszés
Szép csokor lesz a kínai metélőhagyma megszáradt virágaiból
Metszenivaló akad bőven. Az évelők még zöldelltek november közepén, mostanra már teljesen elszáradt minden, ami nem örökzöld. A magas varjúhájak viszont még így szárazon is klasszul mutatnak, ezért kiválogattam a hosszú szárúakat, mennek be vázába. Jól néz ki, anyám csípi az ilyeneket. Nézz körül otthon te is! Ha van valamilyen virág, amiből sok van, akár száraz, megbarnult, nagy tömegben lehet, hogy jól fog kinézni. A varjúhájak mellett a másik szép csokor a kínai metélőhagyma megszáradt virágaiból lesz. Ennek a magjából is szedek, tavasszal gond nélkül kikel. A lilaakácot tavaly is kihagytam, most muszáj erőteljesen visszanyírni, már idén teljesen beborított mindent, folyton útban voltak az ágai.
A lehullott leveleket mindenképp szedd össze!
A kedvenc kis platánfám végre erőteljesen növekedésnek indult, ezzel párhuzamosan idén már a lombja is elég sok lett. Egy kevés még van a fán, de az már nem lesz gond a fűnek, nem fog kiritkulni alatta – ami már így is elég ritka, a 6 hét levéltakaró megtette a hatását. A lehullott leveleket a gyepről mindenképp szedd össze! Alatta a fű besárgul, gombásodik, kiritkul, megszottyad, befordul, depressziós lesz, aztán tavasszal költhetsz műtrágyára, fűmagra, pszichológusra.
A virágosnádat csak tavasszal vágom vissza
A virágosnádat – közkedvelt téves nevén pampafű – összekötöttem, majd tavasszal vágom vissza. Ez nem valami népi hóbort, ugye tudod? Igaz, sokan csak megszokásból kötik össze, meg mert látták, hogy mások is így csinálják – ez biztos ilyen főemlős dolog – valójában nagyon is hasznos. Ha most visszavágnám, a víz a megmaradt rövid, üreges száron befolyik, lecsorog a talajszintig, ahol a friss rügykezdemények egy keményebb fagyban károsodhatnak, extrém esetben az egész növény el is pusztulhat. Ne kísértsd a sorsot, ha fekete macska szalad át előtted, gyorsan vess keresztet 4-szer, vagy legalább lődd agyon yin-yang mintás nyílpuskával, a díszfüveket meg szépen kösd össze, így nem viszi a szél szanaszét a kertben egész télen. Április elején pedig metszd le tőben, és kész. Oké, cicákat meg nem bántunk, hülye poén volt.
Zöldségek
A zöldséges kicsit jobban néz ki, itt anyukám többször megfordult, látszik is, egyes részein katonás a rend. Tartsunk hát egy kis seregszemlét:
Életem első fekete retke kinn marad egyelőre
Életem első fekete retkére annyira büszke vagyok, hogy kinn is hagyom egyelőre, legyen mit mutogatni a beeső vendégeknek, meg az értesítővel érkező postás bácsinak. Másrészt, ebben az időben még simán vastagodnak, nem lesz semmi bajuk.
A napsütésben még néhány meztelencsiga is felébredt, így szegényeknek a karácsony mellett az életük is véget ért idén. Nem vagyok egy pszichopata gyilkos típus, csak a pókokat szoktam etetni nyáron legyekkel, de az meg ugye a természet utánzása, totál bio hobbi. Nem tudom, van-e társadalmi közmegegyezés a meztelencsigákat illetően, én mindenesetre maradok a jó öreg „tapossa laposra” módszernél.
A futtatóállványokon látszik, hogy nemrég itt játszottak unokaöcsémék. Be is viszem mind, talán még lefesteni is lesz kedvem – holnap. Majd holnap. De ha tavaszra marad, az se nagy baj.
A piros mángold még mindig fergetegesen néz ki
A piros mángold még mindig fergetegesen néz ki, csináltam is róla megint vagy 20 fotót, ezzel az adaggal együtt van már kb. 300 megabyte a mángoldos fényképgyűjtemény mappám – nézegethetem tavaszig. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ha villogni akarsz valami gyönyörűvel jövőre, ültess piros mángoldot! A hatás nem marad el.
Vicces, hogy a spenót is egész rendben van még, le is szedtem, mehet a fagyasztóba. Februárban majd eszembe jut, egy adag valamire pont elég lesz.
Kötött talajon ennyi répának is örülök
Kiszedtem a répát is, ennek már tényleg itt az ideje. A termés…nos…jászsági kötött, agyagos talaj, itt már ennek a mennyiségek is örülni kell. Tavasszal tényleg megcsinálok egy részt, bekeverem a földet homokkal meg laza komposzttal, abban majd fog tudni nőni az összes gyökérzöldség. Idén ennek a 11 darabnak is hírértéke van mifelénk.
A karalábé nem lett túl acélos…
A karalábé nem lett túl acélos, ugorhatunk is, a rukkola viszont idén sem okozott csalódást. Ezt is leszüreteltem, a fagyasztóban mindig van számára egy csöndes sarok.
Egy kis részen idén kipróbálom a szalmaborítást, ideje belekezdeni az újfajta gazdálkodási módok megismerésébe – erről majd tavasszal írok többet. Mivel Sz. József jászjákóhalmi lakos nem hozott csak egy kis bálát a kért 6 helyett, a 40 centis takarás elég nehezen jött volna össze egy nagyobb területen. Így hát – némi hőbörgés után – maradtam annál a verziónál, hogy vékonyan, csak 10 centis rétegben terítem a cuccot, bízva az idei tél eddigi gyenge teljesítményében, vagyis annak folytatásában.
Ne felejtsd a madáretetőt feltölteni magokkal!
A madáretető feltöltése kicsit kilóg a sorból, azért megemlíthető. Nem utolsó kerti teendő, inkább csak abban az értelemben, hogy egy nagy csomag nyers, olajos mag beszerzése lehet még az utolsó feladat idén, ami kitart március elejéig. A szilveszteri maradék sós földimogyorót meg nehogy kiöntsd az etetőbe! Kinyírod a szerencsétlen kis madarakat, ha nem találnak épp vizet, pikk-pakk kiszáradnak.
A paradicsomkarókat is elteszem télre, feleslegesen vizesednek és korhadnak kinn télen, így 3-4 évig is használhatóak az egyszerű fenyőlécek.
A kelbimbó… Nos, hát igen, a termés kicsit karcsú, de hát ne legyek maximalista, ennek is lehet örülni. A magasságával viszont nincs baj, 110 centi, igazán snájdig példány. Mindegy, majd veszek mirelitet, és behazudom, hogy ez is a kertben termett. A haverok úgysem olvassák ezt a cikket. Remélem.
A rebarbara mumifikálódott tetemét inkább csak érdekességképp fényképeztem le – ennyi lesz 2 hónap alatt a hatalmas, húsos, vaskos levelekből. Sebaj, áprilisban kirobban újra a földből, májusban pedig már toljuk is befelé a rebarbarás sütit, az már csak bő 4 hónap!!!
Hol van az még. Áhh, utálom a telet.
