Szóval a helyzet az, hogy én megölöm a szobanövényeket. Már régóta így van ez. Mondanám, hogy módszeresen csinálom, de ennyi tudatosság sosincs a dologban. Pedig olyan egyszerű lenne őket életben tartani. Főleg elméletben. Csak víz, tápanyag és fény kell nekik, de ez a három dolog máris olyasmi, amiből ha csak egyet is kihagyunk, biztos a vég. Persze gondolhatjuk, hogy aki egy növényről sem képes gondoskodni, az saját gyerekről ne is álmodozzon, de azért az más. A gyerek kiált, üt-vág és rángat, ha kell neki valami, különösen, ha éhes, legyen akárhány éves. Szegény kroton meg csak lehullajtja a leveleit a sarokban észrevétlenül, és hónapok múlva kérdem csak magamtól meg, vajon mi lehetett itt ez a kóró?
Talán ezért is lehet, hogy kedvet kaptam a legújabb őrülethez, a pozsgásokkal beültetett floráriumokhoz, amik az utóbbi hónapokban fel-feltűnnek az Instán vagy egy-egy trendi belvárosi piacon. A kertünkben szeretem a szukkulenseket, ezt a duci levelű, életerős, vadállat, szívós növényfajt, ami pompásan bírta bármely évszakban az átültetéseket, szaporítási akcióimat, a tűző napos 40 fokot és a mélyárnyékot is úgy, hogy semmilyen kártevőt nem láttam még rajtuk. Aki tartott már efféle növényeket, bizonyára megtapasztalta minden előnyét. (Hátránya nincs.) És míg eddig hidegre érzékenyebb fajtáit csak átteleltetted a lakásban, most eljött az ideje, hogy a legjobb helyre kerüljenek a nappaliban, különösen, ha szépen vannak tálalva.
A hazai választékból nekem a RisoPlant termékei tetszenek a legjobban, meg is kerestem hát ezt a kétszemélyes mikrovállalkozást, hogy kikérdezzem őket, ajánlanák-e ezeket nekem is, a szobanövény-killernek.
Kiderült, hogy minden design piacozáson találkoznak ilyen kérdéssel és örömmel válaszolnak rá igennel. Mert bizony, a lusta, khm, feledékeny ember, de még a pörgős fiatalok is akarnak növényt a szobába (igen, az emósok is)! Csak már nem csokros indára, meg fikuszra vágynak, hanem vagány alternatívára, ami nem csak jól passzol az albi modern bútoraihoz, de kibírja hektikus életmódjukat is.
Erre a két vállalkozó is tökéletesen ráérzett, amikor teljes állásuk mellett kezdték el megreformálni az urbánus növénytartási szokásokat. A RisoPlant másfél év alatt nőtt egy olyan különleges inspiráló közeggé, ahol az erdész és kertész felmenőkkel büszkélkedő srác, Erdész Dávid és az egyedi, játékos formáiról ismert Nosek Mimma grafikusművész közös és mégis személyes alkotásai kerülnek egy cégér alá. Kis műhelyük szép világos a Heinrich Udvarban, rend is van és az ablakban csak úgy roskadoznak a szebbnél szebb pozsgás növények.
A RisoPlant két tagja: Erdész Dávid és Nosek Mimma
De ki itt a főkertész?
Dávid jelentkezik, aki szerényen, de élvezettel mesél kertész gyökereiről. A nagyapja vitte bele a családot az egészbe. Erdész létére remek hobbit talált: saját üvegházába gyűjtötte és szaporította a növényeket, főleg dédelgetett kaktuszgyűjteményét. Amikor kertész végzettségű szülei megörökölték az üvegházat, a róla való gondoskodás velük is megszerettette a pozsgásokat. Dávid ebben nőtt fel, a kamaszos dac azonban műszaki pályára terelte, így lett belőle gépészmérnök, amiként ma is dolgozik. A RisoPlant viszont maga az önmegvalósítás, és talán a családja is örül, hogy végre megtért a gyerek…
Miközben beszél, büszke pillantások érkeznek a másik székről, úgy látom, Mimma ezredjére is örömmel hallgatja üzlettársa történetét. Ahogy én is elsőre. Főleg, ha tovább él a régiből valami. Dávid erről tesz is rendesen, mert a nagyapai örökség él és virul!
Ma már ő és édesapja szaporítja és neveli a régi pozsgásokat (a felhasznált növények 80%-át ők állítják elő az említett üvegházban), amikből különleges üvegkelyhekbe rendez kompozíciókat úgy, hogy az edények ültető közege is legalább akkora látványosság legyen, mint maguk a növények. Rendezett drén réteg, szénporral kevert homok, színes kavicsok, tőzegmoha és virágföld kerül egymásra, bámulattal nézem a lehetőségeket. A növénykék már csak habot jelentenek a tortán. Ez a rétegrend persze nem a véletlen műve, kísérletezések sora van mögötte, ma már rutin.
A rétegek fontosak (Képek: RisoPlant)
Ezt is megölöd? Ne már
És akkor előbújik praktikus énem. De hiszen nincs is hova kifolynia a víznek! A felépített rétegeknek ebben van fontos szerepe: elvezeti a felesleget a növények gyökerétől, de bizony, ha túllocsoltuk, nézhetünk… Sarkalatos pont ez, hipp-hopp kinyírhatjuk ezt is túlgondoskodással. (Én ettől mondjuk nem félek..) Nagyon kevés mennyiséggel kell kalkulálnunk az öntözés terén, a növények fajtáit is ez alapján választották ki.
A változatos üvegkelyhek és formák mellett új lehetőséget látnak még a saját kezűleg öntött betonkaspókban, amiket Mimma dekorál jó ízléssel, és több Tiffany stílusú floráriumot szeretnének a jövőben.
Mimmát is mindig megihletik ezek a fura növények, de egy-egy munkája a növénykompozíciókra is hat. Izgalmas együttműködés ez, amiből olyan standok születnek, ahol a növényeken kívül teljesen újrahasznosított papírból és természetes festékekkel készült nyomatok, naptárak, jegyzetfüzetek és képeslapok is kaphatók, még jó, hogy menő kaktusz, aloe vera meg filodendron mintákkal.
Nézzétek a szuper rajzokat! (Képek: RisoPlant)
És míg mutogatják nekem elkészült csecse műveiket és beszélnek az ötleteikről, eszembe jut az az apróság, hogy még csak fogalmam sincs, hol vásárolhatok tőlük, ha épp nincs piac időszak..? Egyelőre trendi városi piacokon, mint a KisKertPiac az Ankertben, találhatók meg portékáik, de célcsoportjuk életmódjába azért nem mindig férhet bele a szombat reggeli sétálgatás (ha egyszer hajnali négykor fekszenek le ugye).
Ezt felismerve az idei év nagy projektje, hogy ezt kitalálják. Webshopban és blogon keresztüli megrendelési lehetőségekben gondolkodnak sőt, munkahelyek és üzleti rendezvények dekorálásán is, amit én határozottan üdvözlök. Annyi unalmas szállodai dekorációt láttam már konferenciákon, hogy külön felüdülés lenne egyedivel találkozni, ami egyébként könnyen újabb megrendeléseket is hozhatna. Esküvői dekoráció? Na neeem, szinte egészen zavarba is jönnek. Pedig olyan helyes pár. <3
