“Harry Potter miatt pusztulnak a baglyok”- írta 2017-es cikkében a Greenfo. Az elmúlt két évtizedben jelentősen megemelkedett az eladásra kínált védett baglyok száma az indonéz piacon.
Miért is akar mindenki baglyot?
Mert Harry Potternek is van. A kívánt madarakat a gyerekek követelik ki szüleiktől, mert nekik is kell, ha már Harrynek is van. Logikus. -.-
Ez most komoly?
Egyrészt tőlem ugyan távol áll Harry Pottertől kezdve bármelyik kitalált vagy valós személy, híresség iránti rajongás és mesebeli vagy valós énjének utánzása, követése, de rajongók mindig is voltak, vannak és lesznek is. Csak nem értem, hogy miért így fejezik ki a rajongásukat.
Másrészt, mi az, hogy a gyerekek kikövetelik? A szülők miért veszik meg nekik? Évek óta azt szajkózzák a világban, hogy senki ne vegyen élő állatot, például nyulat húsvétra, hiszen Miklós napra -illetve karácsonyra – sem vesz rénszarvast. Remélem. Akkor miért venne a gyereknek baglyot? Azért, mert szereti Harry Pottert?
Harry Potter madara egy hóbagoly fotó forrása: pixabay
“A Magyar Nemzet szerint a Harry Potter-sorozatnak sokat köszönhetnek a baglyokkal foglalkozó állatvédők, hiszen a könyvek divatba hozták ezeket az egykoron félelemmel vegyes tartózkodással kezelt ragadozó madarakat, így a korábbinál több figyelem és pénz áramlott a védelmüket célzó projektekbe. Ugyanakkor az érem másik oldala már kevésbé örömteli és egyáltalán nem varázslatos. A varázslórajongók másik, kevésbé értelmes csoportja ugyanis nem az élőhelyükön akarja megvédeni a baglyokat, hanem a könyvbeli hősökhöz hasonlóan, otthon szándékozik birtokolni őket, talán még azt is elvárják tőlük, hogy nyugodtan üldögéljenek kinyújtott karjukon, és hozzák-vigyék az üzeneteket. Ez már nem mese.”
Már korábban is sejthető volt, hogy a Harry Potter történet sikerének köszönhetően nőtt meg a kereslet a védett baglyokra, de a Global Ecology and Conservation szaklapban megjelent tanulmány szerint immár adatokkal igazolható ez a feltevés. Húsz indonéziai madárpiac eladását vizsgálták meg az Oxford Brooks Egyetem kutatói, amelyekből kiderült, hogy amíg az ezredforduló előtt még csak néhány száz hóbaglyot adtak el, addig 2016-ra ez a szám már a 13 ezret is elérte.
“Vincent Nijman, a tanulmány egyik szerzője úgy nyilatkozott a Nature-nek, hogy bár bizonyítani rettentően nehéz, hogy ok-okozati összefüggés lenne a Harry Potter-könyvek, illetve -filmek, valamint az egekbe szökő illegális bagolyeladások között, szinte biztos a kapcsolat. Már csak azért is, mert Indonéziában 2000-ben jelent meg az első Harry Potter-regény, A bölcsek köve, és pont ekkor ugrott meg a hobbicélra tartott baglyok kereskedelme. „A Harry Potter szinte természetessé tette a baglyok otthoni tartását” – mondja a vadállat-kereskedelmet kutató szakember. Az ezredforduló előtt a legnagyobb indonéz nyelven, malájul még burung hantunak, szó szerint szellemmadárnak hívták a baglyot, ma már mindenki burung Harry Potternek, Harry Potter madarának nevezi.”
A baglyok kifejezetten olcsók, feltehetően ez is hozzátesz ahhoz, hogy Harry Potter rajongók tömege vásárolja meg őket.
Marshall kereszt
A megnőtt kereslethez a kínálat is idomul, így nem csupán hóbaglyokat fognak be és adnak-vesznek, hanem a madárnem több képviselője jár kézről-kézre. Ezek között vannak súlyosan veszélyeztetettek, illetve még olyanok is, amelyeket csak néhány éve fedeztek fel. Ebből következtetve könnyen előfordulhat az is, hogy még nem ismert fajok esnek áldozatul a “Harry Potter Hedvige” őrületnek. Ennek az a veszélye, hogy ritka és kis példányszámú fajok még azelőtt kipusztulnak, mielőtt ornitológusok tudomást szerezhettek volna róluk és új fajt írhattak volna le.
Az indonéz hatóság
Jelenleg nem tesznek semmit az orvvadászat, az illegális kereskedelem ellen, pedig törvényeik szerint tiltott tevékenység a vadállatokkal való kereskedés. De mintha abszolút nem érdekelné őket saját faunájuk, nincs monitorozó rendszerük a madárfajok egyedszámainak nyomon követésére, így igazából legfeljebb sötétben tapogatózunk a madarak veszélyeztetettségével kapcsolatban. Főként a baglyok esetében további nehezítő körülmény, hogy éjszakai állatok, így időbe telik észrevenni azt is, ha valami változás, pl. súlyos egyedszámcsökkenés áll be a populációban.
Nijman sötét hasonlattal a vágott virághoz hasonlítja a befogott baglyokat: „Szépek, amikor megvesszük őket, de gyors halálra ítéltetnek. Hiába tűnnek élettelinek és boldognak, amikor a piacon látjuk őket, valójában már akkor is halottak.”
borítókép forrása: pixabay
