Szívesen beszámolnék kertünk legújabb látványos változásairól, de sajnos nem tudok. Lassan egy hónapja ülünk és várjuk, hogy olvadjon a hó. Most, hogy olvad, várni kell, hogy száradjon is. Végeláthatatlan, de azért igyekszünk nem tétlenkedni, még ha a tényleges kerti munka továbbra is téli álmát alussza.
A veteményes helye a napokban – a munkával egy kicsit még várni kell
Az már szinte biztos, hogy terveinkkel ellentétben a gyümölcsfák elültetésére várnunk kell egy kicsit a sár miatt. Így nagy valószínűséggel a szabadgyökerű fákról le kell mondanunk, maradnak helyettük a konténeresek. Igaz kicsit költségesebb, de tavaszi ültetésük mindenképp biztonságosabb így, úgyhogy annyira nem bánom. Ráadásul a konténeres csemetéknél nagyobb a méretválaszték, és mivel egyelőre nincs árnyat adó fánk, lehet, hogy egy-két nagyobb egyedet is beszerzünk. Meglátjuk, mit bír majd a pénztárcánk.
Ám addig is, hogy haladjuk, ha csak elméletben is, áttértünk a veteményes tervezésére. Nagyon szeretnénk már idén némi terményt learatni, ezért viszonylag gyorsan kell ténykednünk, hogy időben ültetni tudjunk. Persze ebben sincs segítségünkre a sár, de voltunk elég előrelátóak ősszel, és már akkor felástuk, nagyjából elegyengettük a zöldségeskert helyét.
Az ásás egyébként nem volt teljesen meglepetésmentes. Kiderült ugyanis, hogy a halom, amiről azt hittük, hogy föld, és majd kiváló lesz a terep feltöltésére, valójában egy sittkupac. A ház építése során úgy tűnik, lett némi törmelékfelesleg, amit a kivitelező úgy látott jónak, ha betemettet néhány centi földdel, így intézve el a kérdést. Nem túl kedves dolog, ám azt kell, hogy mondjam, ez sajnos az építkezések velejárója. Mondjuk az igazán bosszantó a dologban, hogy mikor levakartuk a köveket, betondarabokat, agyagot és mindenféle szemetet a tényleges felszínről, kiderült, hogy itt van (illetve lett volna) a kert legjobb minőségű talaja. Fekete, illatos, igazi jó termőföld – nagy kár, hogy beszennyeződött. Részben ez az oka, hogy a magaságyás mellett döntöttünk, mikor a veteményest megálmodtuk.
A kiszedett sitt egy része
És akkor itt most pár szót ejtenék a magaságyások előnyeiről
Praktikusak. Nem kell hajolgatni a megművelésükhöz. Ez már önmagában is egy olyan tulajdonság, ami elég kecsegtető egy leendő hobbikertésznek. Persze ehhez az kell, hogy megfelelően méretezzük az ágyásokat. Valahol 60 és 80 centi között van az ideális magassága és 120-150 centi körül a szélessége. Érdemes egy próbát tenni amúgy, hogy megtaláljuk a megfelelő méretet, mert ha nem érjük el rendesen az ágyás közepét, az elég bosszantó lesz később. Jómagam is teszteltem, és a férjem elég furán nézett rám, mikor a pont megfelelő méretű kanapénk egyik végéből a másikba járkálva, nyújtózkodva a „Mégis mit csinálsz?” kérdésre azt válaszoltam, hogy veteményest tervezek.
Esztétikusak. A kertben jól elhelyezve kellemes látványt nyújtanak a szabályos ágyások. Bár a hagyományos veteményesek is igazán szépek, amennyiben rendesen gondozzák, azonban ezek funkcionális elválasztása sokszor nehezen megvalósítható (főleg, ha kisebb kertről van szó). Emlékszem, nagyszüleim kertjében mindig ment a pörlekedés, mikor testvéreimmel fociztunk és a labda begurult a zöldségek közé. Amúgy a veteményes nem árt, ha a házhoz közel van, sőt, ha mód van rá, legjobb, ha a konyhához kapcsolódik. A ház közelsége miatt is indokolt lehet a veteményes épített jellege, ami így egy átmenetet tud képezni a ház és a kert között.
De ami talán a legfontosabb előnye a magaságyásoknak, az az, hogy bárhol kialakíthatók. Ha a kertben rossz minőségű a talaj, akkor sem kell lemondani a saját veteményesről. A megfelelően rétegezett ágyás akár évekig használható lesz anélkül, hogy különösebb tápanyagutánpótlást alkalmaznánk. A fokozatosan bomló rétegek éveken keresztül folyamatos tápanyagforrást biztosítanak a növényeknek. Ezen felül a bomlás következtében termelődő hő miatt a magaságyakba akár hamarabb is el lehet kezdeni a különféle zöldségek vetését, telepítését.
Forrás: geograph
Van némi aggodalmam, hogy esetünkben nem lesz egészen megvalósítható a nagykönyv szerinti magaságyás. Mivel a kertünk nagyjából üres – se fa, se bokor, se gyep – sajnos híján vagyunk az alapanyagnak, amit a magaságyba kellene dolgozni. Nincsenek levágott gallyaink, nincs fűnyesedékünk és falevélből is csak kevés van. A tél folyamán serényen gyűjtöttük ugyan a konyhai zöldhulladékot, de bő 10 négyzetméternyi ágyáshoz, nem biztos, hogy elegendő lesz. Érett komposztról meg egyelőre csak álmodni tudunk. Gallyakat és falevelet végül is tudunk valamennyit gyűjteni az erdőből. Faaprítékot és komposztot tudunk venni, azonban így lesz némi extra költségünk.
Apropó költségek
A magaságyásokat mi fából tervezzük megépíteni. Lesz egy 3 x 1,2 méteres, két 2 x 1,2 méteres és két keskenyebb ágyás fűszernövényeknek. Ez első körben barkácsáruházi árakkal számítva nagyjából 100-150 ezer forintra jön ki. Elég komoly összeg, úgyhogy jobb, ha körbenézünk a közeli fatelepen, hátha akad náluk kevésbé jó minőségű, esetleg használható hulladék fa, amit szerényebb árért el tudunk hozni.
Nyilvánvalóan lesz munka az ágyások építésével és lesz egy komolyabb anyagi vonzata is. A következő részben beszámolunk arról, mire jutottunk, és bízunk benne, hogy már egy-két magot is sikerül addigra elvetnünk. Csak bírjuk kivárni!
Borítókép: pixabay
