A 19. század végétől sok híres és kevésbé híres, de tehetős ember választotta pihenés céljából Leányfalut, ami az akkori utazási lehetőségekhez képest még épp kényelmes távolságra feküdt a fővárostól. Ide nem csak hosszabb időre, nyáron volt érdemes kiruccanni, a település közelsége miatt hétvégi pihenésre is ideális volt az akkor még csendes kis falu.
A nyaralók némelyike idővel állandó lakóvá is vált. Közülük a leghíresebb minden bizonnyal Móricz Zsigmond volt, aki egész kis gazdaságot rendezett be hatalmas kertjében, de itt lakott Petőfi Sándor apósa, Szendrey Ignác, Petőfi sógora a szintén költő és író Gyulai Pál, sok korabeli híres színész, színházi rendező és egyéb művészek.
Mellettük a gazdasági élet sikeres szereplői engedhették meg maguknak ezt a fajta életvitelt. Most az egyik ilyen vállalkozó, Klein Árpád pesti bőr- és nagykereskedő nyári otthonát mutatjuk be.
Az első ismert fotó a villáról, a felirat tanúsága szerint az első tulajdonos Varjassy családdal
Klein Árpád 1916-ban Varjassy Dezsőtől vette meg a település központjában álló, a Dunához nagyon közel épített villát. A nyaraló és két melléképülete feltehetően 1-2 évvel korábban készülhetett. A lakóépület főhomlokzata a Dunára néz, előtte a hatalmas kert. A kert után következik a Duna-parti sétány, s utána már ott a folyó.
A kert összképe az 1930-as években, mint egy kis dzsungel a Duna partján
Merőlegesen, a főút irányában áll a nagyobb melléképület, érdekessége egy kisméretű torony, ami házi víztoronyként funkcionált. A főépület homlokzata a dunai oldalon oromzatos, jellegzetes lombfűrészes díszítést kapott, ami az ilyen villák egyik ismertetőjegye.
A főhomlokzat előtti hatalmas virágágy
A kert régi szépségéről gazdag fotóanyag maradt fenn a Klein család birtokában. A képeket kalandos kutatás során Redő Ferenc régészprofesszornak sikerült megtalálnia, aki több, mint 30 éve lakik Leányfalun.
Amikor még 2006-2007-ben kutattam a leányfalui villák és kertjeik történetét, közös beszélgetések és agyalások alkalmával többször bosszankodtam azon, hogy senki nem tud semmit a település kellős közepén álló villáról. Illetve, hogy senkinek nincs régi képe róla, leszámítva egyetlen egy képeslapot, ami közismert a helytörténetet kicsit is ismerők körében. Azon viszont csak a főépület homlokzatának egy része látszódik, semmi több, a kertről nem lehetett tudni semmit. Aztán Redő Ferenc elmondta, hogy ő ismeri a Klein-villa egyik utolsó lakójának a fiát – együtt jártak iskolába -, sőt a nénit is, aki itt lakott, de már nagyon idős lehet. Megpróbálja megkeresni. Aztán jött a hírrel: egy halom fotót kapott “Klein nénitől”, aki még él, nagyon kedvesen fogadta a villa fotóival kapcsolatos kérést, és hamar meg is lett a fiók mélyén lapuló fényképköteg, aminek köszönhetően feltárult a kert eredeti képe.
Hát ilyen kalandos munka ez a kerttörténet kutatás, kellenek hozzá a véletlenek!
A korszakban nagy divatja volt a szimmetrikus, neobarokkos kialakítású kerteknek, ezek sorába illeszkedik a Klein-villa kertje is. Az épület tengelyéhez viszonyítva szimmetrikusan alakították ki a főként geometrikus virágágyakat, úgynevezett gruppokat.
A család vendégei a legdekoratívabb és legnagyobb virágágy előtt
A főhomlokzat előtt kör alakú hatalmas ágyás terült el gömbformára nyírt puszpángokkal, magas törzsre oltott rózsákkal és főként alacsony, párnát alkotó évelőkkel. A kert közepén hosszúkás, széles területen feküdt a legreprezentatívabb rész. Ennek elején volt egy kör alakú betonmedence, benne hengeres formákból építkező csobogó állt – és áll ma is, romjaiban. A víztoronyba pumpálták fel a Dunából szivattyúzott vizet, ami a közlekedőedény elve alapján kis szökőkútként tört fel a medencében. A törzses pálmákat, hatalmas agávékat és egyéb délszaki növényeket üvegházban teleltették helyben.
Klein Árpád kislánya a nagy grupp tetején, háttérben a szökőkúttal
A II. világháború végén törvényszerűen megkezdődött a kert pusztulása, bár a helyiek elmondása alapján még a ’70-es években is egészen rendben volt a kert, a szerkezete, főbb díszei láthatóak voltak. A virágágyak persze folyamatosan egyszerűsödtek és tűntek el, a kertben egyre több gyepes részt alakítottak ki.
A kertből csak a kis medence és csobogó maradványa maradt, meg persze néhány fa
Ma már csak a romos medencét találhatjuk meg a csobogóval, néhány hatalmasra nőtt fenyőfélét és a főút melletti gesztenyefákat. A Duna-part előtti kerítést 1948-ban pusztította el a jeges árvíz, ami a régi hajóállomást is elsöpörte.
Az 1945-ben pusztító jeges ár által tönkretett kerítés
A háború alatt és után a Klein-cég összezsugorodott, nem jutott megfelelő minőségű bőrhöz, így a tulajdonosnak meg kellett válnia nyaralójától. Nem kis szerencséje volt Klein Árpádnak, hogy 1948-ban még el tudta adni a nyaralót. Hamarosan ugyanis ezt a villát is elérte az államosítás. Először a Nyomdaipari Szakszervezet kapta meg, majd a Panoráma Üdülő alkalmazottai lakták, ezután a SZOT (Szakszervezetek Országos Tanácsa) irodájaként használták.
A villa már néhány évvel ezelőtt is erősen romos állapotban volt
A rendszerváltás után az ilyen épületek általános sorsa várt a Klein-villára is. Évről-évre egyre több pénz kellett volna a felújítására, ami elmaradt, így ma már lényegében menthetetlen. Olyan mértékű felújításra lenne szükség, aminek következtében az épület teljesen elvesztené eredeti képét.
A melléképület az 1930-as években, és a felújítása előtt 2005-ben
Megmenekült viszont a víztornyos melléképület, ami 2007-es felújítása óta a helyi könyvtárnak ad otthont, Ravasz László Könyvtár néven.
A felújított melléképület 2007-ben, ma Ravasz László Könyvtár
A településen azért szerencsére rengeteg ilyen régi villa maradt meg egészen ép vagy akár eredeti formájában, az itt élők pedig őrzik a villaépítők és az egykor idelátogató sokféle híres ember írott és tárgyi emlékét, s a helyiek hagyományait. A közeljövőben megmutatjuk majd azokat is.
Még több, fantasztikus régi kép a galériában!
