Kezdjük azzal, hogy mi is tulajdonképpen a pergola. Hívhatjuk lugasnak is, így már talán többeknek ismerős. Egy nyitott kerti építmény, vázrendszer legtöbbször fa, de készülhet fémből, betonból, téglából, bármiből, akár vegyesen is, állhat magában vagy épülethez csatlakoztatva, maradhat csupasz, de futtatható rá növény is. Lényege az árnyékolás.
Mivel nálunk nincs árnyék, így kézenfekvő volt, hogy egy ilyen árnyékolót alakítsunk ki a terasz, illetve a bejárat fölött is. Igaz, a teljes árnyékolás így sem azonnali, hiszen idő, mire a szerkezetet befutja a növény, ám mindenképp természet közelebbi, üdítőbb megoldás, mint egy műanyag ponyva kifeszítése. Igaz, költségesebb is.
Itt egy videó az előkészületekről:
Biztos vagyok benne, hogy legtöbbünk tisztában van vele, hogy manapság jó szakembert találni szinte lehetetlen. Kisebb építőipari munkákra ez hatványozottan igaz. Márpedig egy pergola építése az ácsok körében kisebb munkának bizonyul. Éppen ezért ismerősök között kérdeztünk körbe, és két helyről kaptunk is tippet, kit keressünk. Mivel mindkét szaki más településről való, gondoltuk, hogy referenciák alapján egy helyi cégtől is kérünk ajánlatot, hogy reálisabb árat lássunk. Nos, a helyi cégtől választ sem kaptunk, az egyik ajánlott áccsal mindössze az ajánlatkérés mikéntjéig jutottunk. Maradt hát egy, akivel viszont rendkívül gördülékenyen ment minden, ezért, még ha így az árakról nem is kaptunk teljes képet, őt választottuk emberünkül.
Van az a mondás: egy ács nem ács, két ács fél ács, három ács egy ács
A pergoláink fából készültek, egy 1×3 méteres és egy 2×4 méteres szerkezet. Anyagostul, összeszerelésestül közel fél millió forint volt az ára. Ennyi pénzért az ember azt gondolná, hogy neki nem lesz vele munkája, de jobb ha tudjuk, hogy az ácsok nem kőművesek. Így az építmény alapját sem kiásni, sem bebetonozni nem fogják. Kőművest ilyen munkára a szezon derekán meg képtelenség találni. Így meg is érkeztünk a csináld magad részhez, hűséges hűbéresem nagy örömére.
Az öröm még nagyobb volt, mikor meglátta a célszerszámot, melyet a szomszédunktól kaptunk kölcsön. Egy kézi földfúró. Kiváló szerszám, bár nagy valószínűséggel nem kifejezetten kőtörmelékes agyagtalajokra fejlesztették ki. Úgyhogy csákányunk újra előkerült a sufni mélyéről, hiszen akad itt dolga bőven.
A hűbéres segítői
Az áccsal megbeszéltek alapján férjem nekiesett a lyukfúrásnak. Vért izzadt, de elkészült velük – 5 darab 60 centi mély, nagyjából 30×30 centis gödörrel. Ha nem lett volna elég a szerszám és a talaj összeférhetetlensége, az utolsó lyuknál a fúró beleakadt a házunk elektromos kábeleibe, amiket valamiért mi a szegély másik oldalára sejtettünk. Hát nem ott voltak. Így nem maradt más hátra, mint kislapáttal körbeásni a védőcsöveket, majd azokat beszuszakolni egy félbevágott kemény PVC csőbe. Egyik felét a csövek alá, másikat pedig fölé.
Fúr
Ezután következett a betonozás. A barkácsboltokban is kapható zsákos hobbibeton kiválóan megfelel e célra. Vízzel összekeverve ment is a gödrökbe. A felső 15 centit egy házilag tákolt zsaluval formára igazítottuk. Így minden készen állt az ácsok fogadására.
Vagyis nem egészen. Tudniillik az egy dolog, hogy az ácsok nem kőművesek, de nem is festők. Igaz, a faanyag festését épp elvállalták volna, de mivel meglehetősen elszállt árat mondtak rá (valószínű azért, mert nem akartak ezzel foglalkozni), átvállaltuk ezt a munkát is. Mikor meghozták a méretre vágott anyagot, édesanyámmal nekiestünk és egy nap alatt lefestettük. Ezzel megspóroltunk mintegy 150 ezer forintot.
Megérkeztek hát az ácsok. Naiv módon megkérdeztem, hogy elkészülnek-e a munkával egy nap alatt, mert másnap lenne egy kis dolgom. Azt mondták, nem gond. Nekiestek, fúrtak, faragtak. Három óra múlva közölték, hogy kész is. Én meg pislogtam, mert tényleg kész volt. Mondtam, ugye, hogy a pergolaépítés az ácsoknak kis munka.
Már csak a lilaakácot kell beültetni
