A növényélettan csodálatos dolog. Mi persze azt gondoljuk, hogy a fenyőnek fenyőillata, a rózsának rózsaillata, a paradicsomnak paradicsomillata van, és nevetünk azokon, akik szerint a vörösborban bármi másnak a zamatát is fel lehet fedezni a szőlőén kívül – de nincs igazunk. Összegyűjtöttünk néhány olyan növényt a nagyvilágból, amelyek valami miatt a szomszéd sorba álltak be akkor, amikor az illatanyagokat osztogatták. 100% növényi eredetű, mégis meghökkentő ízek és illatok – vegáknak, vegánoknak, zsiradékfóbiásoknak kifejezetten ajánljuk!
Csokoládészőlő (Aquebia quinata)
Ő nem teljesen ismeretlen a magyar kertbarátok előtt, de azért nagyon sablonosnak nem mondanám, még simán lehet villantani vele egy kerti partin, a pergola alatt. Kúszócserjéről van szó ugyanis, ami nagyon jól érzi magát egy pergolára futtatva, így akár 6 méteresre is megnő. Levelei is csoda aranyosak, öt levélkéből állnak, mint egy ötlevelű lóhere. Tavasszal (már ha el nem marad, mint az idén) hozza világosabb vagy sötétebb lila, esetenként barnás vagy krémfehér, csokoládéillatú virágait – akkor küldd be alá a barátaidat.
Világos, napos helyre tedd, ha a kedvében akarsz járni, egyéb nagy igénye nincs. Viszont ha termését is szeretnéd csodálni, a beporzásáról gondoskodni kell, mert magától nem megy neki. Én ezzel biztosan nem bajlódnék, mert sajnos, nem csokoládé terem rajta. Húsos gyümölcsét amúgy Japánban (ahol őshonos) elfogyasztják, de a növény többi részét is hasznosítják: kérgébe húst töltenek és megsütik, indáit pedig kosárfonásra használják.
Csokoládéillatú pillangóvirág (Cosmos atrosanguineus)
Jöjjön még egy csokoládé-imitátor. A jól ismert és nagyon szeretett kerti pillangóvirág rokona: hasonló habitusú, 50-80 cm magas, felfelé törő, enyhén bokrosodó. Virágai kisebbek, mint a kerti változatéi, de egészen különleges, barnás-vöröses, csaknem fekete színük miatt mégis feltűnő színfoltja a kertnek. Amúgy nem is csokoládéillata van, inkább vaníliára emlékeztet. Vagy vaníliás csokira.
Abban is különbözik kerti rokonától, hogy meglehetősen nyűgös növény: napos helyen, jó vízgazdálkodású talajon szeret lenni, vízigénye is elég nagy, ráadásul fagyérzékeny, ezért gumóit a tél beállta előtt fel kell szedni, mint a dáliákét (igen, ennek a változatnak gumói vannak, ellentétben a kerti verzióval).
Kerti sonka
Azért ez meg egy kicsit becsapás, mert a vicces név mögött egyszerűen a parlagi ligetszépe (Oenothera biennis) rejtőzik. Észak-Amerikában a bennszülöttek már réges-rég használták zöldségként és gyógynövényként is, Európába a 18. században került, azóta mindenhol elterjedt, mert őrült strapabíró, nem követel se jó talajt, se különleges klimatikus viszonyokat. Dísznövényként is ismert, én nagyon szerettem, jó pár évig élt a kertem közepén (mígnem megérkezett Süti, a terrorszuka), ráadásul teljesen önállóan jár-kel, terjeszkedik, amerre lát (így aztán Süti elől bemenekült valamelyik nagyobb cserje alá, és azóta is boldogan él, mi meg elköltöztünk).
Na de miért hívjuk kerti sonkának? A gyökerét kell megfőzni ahhoz, hogy feltárja titkát: dió- és füstölt sonka-illata van. Fel is használja a modern, kísérletező konyhaművészet: találtam például egy tök jó zöldségfelfújtat, ami úgy készül, hogy sárgarépa-, ligetszépe- és pitypanggyökeret sós vízben megfőzünk, majd pürésítünk, sóval, szerecsendióval, citromlével, tejszínnel és vízben elkevert kukoricakeményítővel elkeverjük, kis méretű, kivajazott tűzálló tálkákba (ramekinbe) tesszük, alufóliával lefedjük, és 30 percig gőz fölött pároljuk. A tálból kivéve, friss salátával tálaljuk és beburkoljuk, mert olyan finom.
A ligetszépének nemcsak a gyökere fogyasztható: zsenge hajtásai, virágai mehetnek szépen a nyári salátákba, de a virágból tempurát csinálni se lehet rossz, ki is próbálom.
Gyógyhatásai? Mindenre jó, kérem. Rendbeteszi a vérnyomást és a koleszterinszintet, segíti a fogyókúrát. Enyhíti a menstruáció és a másnap kínjait, és jó hatással van a száraz, ekcémára hajlamos bőrre is.
Aki otthon szeretné tartani a ligetszépét, az számítson akár 150 centis végső magasságra is (az én dísznövény-változatom ekkorára azért nem nőtt). Ahhoz, hogy igazán finom és zamatos legyen, könnyű, jó minőségű, laza földet keress neki és napos tenyészhelyet. Kétéves növény, így vethető szeptember-októberben, illetve március-áprilisban is. Alapvetően tényleg semmiféle igénye nincs, hidegtűrő, szárazságtűrő, mindentűrő, és simán elveti önmagát, ezért aztán ha nem akarod, hogy önálló életet kezdjen a kertben, virágait elnyílás után csipkedd le.
Kúszósajt (Paederia lanuginosa)
Kicsit sem hivatalos név ez persze, én találtam ki. Magyarországon teljesen ismeretlen növényről van szó, de a külföldi irodalomban valóban sajtnövényként hivatkoznak erre a látványnak sem utolsó kúszócserjére, amelynek levelei egészen meglepően az érett camembert sajt illatát árasztják.
A Paederia nemzetség a festői nevű buzérfélék családjába tartozik, legközelebbi ismert rokona a kávécserje meg az az utálatos galaj 🙂 Ázsiában honos, de ott sem túl gyakori. Főleg a vietnami konyhaművészet használja, sajátos illata és zamata miatt saláták alkotóelemeként, de húsok és halételek mellett is tálalják.
A kemény fagyot nem szereti, de edényben, fagymentes helyen teleltetve a mi klímánkon is nevelhető. Lenne, ha hozzá lehetne jutni itthon.
Borsos kolbászka (Teucrium polium)
A Földközi-tenger déli és nyugati részein honos aromás növény, leveleinek illata meglepő módon borsos szalámira emlékeztet. Franciaországban salátákba teszik, kecskesajtot ízesítenek vele, de gyógyhatása miatt is termesztik, főként Marokkóban, noha a legfrissebb kutatások már felhívják a figyelmet arra, hogy óvatosan kell bánni vele, mert túlzott fogyasztása máj- és veseproblémákat okozhat.
Nemcsak érdekes és hasznos, de szép növényke is, ráadásul elképesztően igénytelen. Nagyon meleg és száraz helyről származik, de a hőségen és a szárazságon kívül jól tűri a szegényes talajt és a nagy hideget is, úgyhogy simán tartható kertben vagy edényben is. Alacsony termetű, 20-30 centinél magasabbra nem nő. Sárga virágai nyár elején nyílnak, hamvas, ezüstös-zöld lombját egész évben megtartja.
Magyarországi forgalmazót az ő esetében sem leltem fel, de például Franciaországból több helyről is beszerezhető. Szerintem csinálok is gyorsan egy kúszósajt- és borsos kolbászka-importáló start-up céget, dőlni fog a lé.
(A címlapképen a Calycanthus floridus látható, amely az ihletet adta ehhez a kis gyűjtőmunkához.)
(forrás: alsagarden.com)
