Mit tegyen a kertmániás, akit kényszerű korlátok közé szorít a rendelkezésére álló tér? Személyes érintettségű gondolatkísérletbe fogtam: jelenlegi otthonunk kertje tényleg icipici, ráadásul három szintre tagolt, és meg kell benne oldani egy csomó létfontosságú eszköz (fél tucat bicikli, egy túramotor és egy igen mozgásigényes kutya) tárolását is. Nem könnyű feladat három pingpongasztalnyi területből kihozni virágzó kertet, veteményest, étkezőasztalt és pihenősarkot is, de nem lehetetlen. A következő megoldásokat könnyen előállíthatjuk magunk is sorházi elő- vagy hátsó kertekben, de részben akár városi teraszokon is. Sőt akkor is, ha amúgy terjedelmes a kert, de jobban szeretjük az intim, burjánzó sarkokat a monumentális focipálya-érzetnél.
Ha vízszintesen nem megy, csináld függőlegesen!
Optimális kerítéskihasználás, hangsúlyos funkcionális pont, menő romkocsmás hangulatvilágítás, TŰZTÁL! Tízpontos gyakorlat.
Kicsi kertben eleve hangsúlyosabb elem minden egyes falrész vagy kerítés – hiszen nyilván mindig karnyújtásnyira vannak tőlünk, akárhová is lépünk. Ráadásul ha – mint én – sorházban lakunk, a szomszéd is annyira közel van, hogy muszáj valahogyan szeparálódnunk, de a kerítésnek nem csupán kellően magasnak és átláthatatlannak kell lennie, hanem keskenynek is: egy méter széles örökzöld sövény relatíve rengeteg helyet vesz el a számunkra fontos kerti funkcióktól.
A deszkapalánk természetes, nem tolakodó, és ha rendesen bánunk vele (= időnként újrakenjük, ha kell, megcsiszolgatjuk), abszolút időtálló. A legegyszerűbb lamellás kerítéselemek is megteszik, ilyenből már 4000 Ft körüli áron is kapunk 180×180-as méretűt. A masszívabbak 11.000 Ft-nál indulnak, 36.000 Ft-ért pedig már teakfaárnyalatúra lakkozott, díszítéssel ellátott remekművek is kaphatók.
Na most, egy kicsi kertben se kerítés, se fal nem maradhat csupaszon, ez megbocsáthatatlan hely-nem-kihasználás volna. A könnyű kerítésre természetesen könnyebb növényeket futtass: iszalagot, könnyedebb habitusú futórózsákat. Én például imádom a trombitafolyondárt, és ő egy idő után megáll a saját lábán is, viszont rém agresszív, és ez kicsi kertben veszélyes lehet. Szerintem csak akkor használd, ha van elég időd küzdeni a fékevesztett növekedési mániájával.
Így kell nem agyonnyomatni egy talpalatnyi szabad teret egy óriási falfelülettel.
A falak befuttatásával kapcsolatos vita nagyjából egyidős lehet az első épített fallal bíró házak megépülésével. Ismerjük jól a főbb ellenérveket: bekúszik a vakolat alá, lebontja a tetőt, ránk hozza a világ összes bogarát… A legtöbb ilyen félelem azonban tévhit – kivétel a trombitafolyondár. Az tényleg nem játszik. A borostyán, a lilaakác, a vadszőlő ötlevelű fajtája ugyan bekúszik a repedésekbe, de maguktól nem fognak falat meg tetőt bontani, csak akkor kell figyelni, ha valami miatt le szeretnénk bontani őket a házról. A háromlevelű vadszőlő meg teljességgel ártalmatlan, ősszel meg még gyönyörű is.
Ha úgy döntesz, hogy nem kockáztatsz, nem futtatsz, akkor sem kell pucéran hagynod a faladat. A legegyszerűbb megoldás, ha szerzel pár falba fúrható növénytartót és cserepes növényekkel díszíted a falat. A lehetőségek száma ezen túlmenően is végtelen, az újrahasznosított létrától (vagy ahhoz hasonló növénytartótól), az újrahasznosított raklapig bármi szóba jöhet. Az én személyes kedvencem ez:
A legegyszerűbb ereszcsatorna métere kb. 1500 Ft, kiegészítő anyagokkal együtt is az egyik legolcsóbb megoldás a helytakarékos, mégis nagy hozamokkal kecsegtető fűszerkerthez.
Kordonos (“espalier”) nevelésben főleg almát és körtét tudunk könnyen termeszteni.
És még egy jó hír: lehet akármilyen kicsi a kerted, nem kell nélkülöznöd a gyümölcsfát sem! Elsőre kicsit morbidnak is tűnhet, a zsiráfnyakú afrikai meg az elszorított lábfejű kínai nők esetére emlékeztet, de hé, ez itt a növényvilág. A fák nem szenvednek sem attól, ha kíméletesen irányítva növesztjük a hajtásaikat, sem attól, hogy időnként megszabadítjuk őket egy-egy águktól. A kordonos termesztés amúgy is történelmi örökség, már az ókori egyiptomiak is ismerték, szóval hajrá! Nem kell hozzá más, mint egy futtatórács, egy jó metszőolló és némi speciális metszési alapismeret (erről találtunk egy angol nyelvű, de nagyon szemléletes, könnyen követhető videót). Jó esetben találsz előnevelt facsemetét is, és akkor a nehéz kezdeten nem is neked kell átvergődnöd.
Kevés a vízszintes felület? Csinálj belőle többet!
Oké, eddig kimaxoltuk a függőleges terjeszkedést, de még mindig ott a bosszantó tény a szemünk előtt: kevés a vízszintes felület. Hát hogyan lesz így nekem burjánzó virágtengerem, ameddig a szem ellát? Örökre le kell mondanom a virágzuhatagról? Dehogy. Csak ne kizárólag a talaj felszínében gondolkodj. Emeld magasabbra a tekintetedet!
Az általunk is istenített pergola a kicsi kert abszolút adu ásza. Csodálatos intim hangulatot varázsol a kertbe, és az áhított virágtengert is elhozza nekünk. Pergolára olyan „rohadék” kúszónövényt is futtathatunk, amit a falra nem merünk: lilaakácot például.
A vízszintes és a függőleges terek kombinált kihasználását pedig nevezzük úgy: teraszos kiültetés. Más hangulatot teremt, mint a falra telepített növények, picit a természetes domborzati viszonyokat idézi, persze csak akkor, ha kellően alázatosak vagyunk az elkészítésekor és a természet szabályait követjük. A terasz legnagyobb praktikus előnye az, hogy a talajfelszínből kevesebbet használ, mintha ugyanezeket a növényeket simán egymás mellé ültetnénk, hiszen a növények között szükséges teret nem kizárólag vízszintes irányban kell meghagynunk, hanem használunk jócskán a függőlegesből is. Így a látvány teljesebb, a növények pedig jobban érzik magukat. A terasz elkészítéséhez nem kell feltétlenül ásót és malteroskanalat ragadnunk. Trükközhetünk is, például így:
Több funkció = nagyobb(nak látszó) kert
Igenis egy pici kertben is lehet funkcionális tereket létrehozni, csak egy kis önfegyelem kell hozzá. Nem lehet mindent, nincs medence is meg hintaágy is meg húsz személyes teakfaasztal meg pizzasütő kemence meg… Azt kell kitalálni, hogy a kommuna mit szeret a legjobban csinálni odakint. Ha héderezni, akkor egy hintaágy verhetetlen, vagy jöhet a raklapbútor – amolyan szabadtéri nappali gyanánt.
Amit semmiképpen se hagyj ki (szerintem): a kajahely. Akár egy csöpp bisztróasztal is megteszi, ahol pár ember meg tud inni egy kávét vagy egy pohár bort. Ha ennél nagyobb vendégeskedésre készülsz, akkor használj kempingbútort, amit kicsi helyre el tudsz pakolni akkor, amikor nincs rá szükség.
És amit szintén ne hagyj ki: A Napsütötte Pont. Lehet, hogy matematikailag nem jól gondolkodom, de abból indulok ki, hogy egy kicsi kertben csak kicsit süt a nap. Így aztán felértékelődik az az egy egész két tized négyzetméter, ahová mondjuk napi 40 percnél tovább is jut napfény. Jól ki kell találni, hogy ide mit teszel. Lehet napozóterasz, de ha növénybuzi vagy, akkor ide tedd a legmediterránabb dézsásodat.
Ha megvan, hogy minek szeretnél helyet találni a kertben, és ha ezeket a kis egységeket például különböző burkolatokkal választod el egymástól, akkor nem az lesz a piszkálódó látogató első benyomása, hogy „úristen, hogy tudtok ilyen kicsi helyen élni?!”, hanem az, hogy „de jól berendeztétek ezt a pici kertet!”. Persze ez nem azt jelenti, hogy vegyél beton járólaptól kezdve a terméskövön át a használt vasúti talpfáig mindent, de az étkezősarok alatt lehet például kő, a pihenősarok alatt fapadló, a gyerekek játszósarka alatt meg gyep.
Csalj! Optikai trükkök
Sok olyan trükk van, amelyekkel a kicsi tér optikailag nagyobbá tehető. És nem arra gondolok, hogy csak a szélére ültetünk növényeket, középen meg terjeszkedik a gigantikus 12 négyzetméteres pázsit. Hanem például arra, hogy az átlátható, egyenes vonalak által határolt és felszabdalt terek mindig unalmasabbak, mint a kissé „rendetlenebbek”.
Ez nyilvánvalóan egy frissen épített hátsókert, pár év múlva, a nagyra növő zöldekkel jobban fog kinézni és picit talán javít az amúgy nem túl fantáziadús koncepción.
Igen, a legkisebb kertben is el lehet helyezni úgy az ágyásokat vagy akár a dézsás növényeket, hogy úgy tűnjön, mintha útkanyarulatban nőnének, és rájuk pillantva az jusson eszünkbe: „na és ott mögötte mi van?” Ezt akár egy pici járókövekkel kirakott kanyargós ösvénnyel is hangsúlyozhatjuk. Elég egy ekkora „kertészetpszichológiai” fogás, és máris sétára invitáltuk vendégünket a monumentális ősdzsungelünkben.
Az imént említett funkcionális terek elválasztásánál is jó, ha nem sima egyenes – és főleg nem párhuzamos – vonalakban gondolkodunk. Ha a terasz vagy az étkezősarok nem merőleges a kert szembeeső határával, máris izgalmasabb teret hoztunk létre. Ennyi az egész. Mondjuk itt is lehet melléfogni, ez itt például engem egy flipperasztalra emlékeztet, ahol a szerencsétlen golyó (ez esetben a kerthasználó) magatehetetlenül verődik egyik oldalról a másikra…
Akik nagyban szeretnék űzni a kerti szemfényvesztés művészetét, azok használhatnak térelválasztónak növényfuttató ívet vagy kis kerti kaput is. Egy kapu – és itt megint csak pszichológia talajára tévedünk – azt jelenti: új helyre lépünk. Hidd el, működik. Egy kicsi térben is, igen. Az előző házam kertjében azért építtettem egy alig méter magas léckerítést, hogy az akkor még kölyök labrador ne túrja szét a füvet, az ágyásokat meg mindent, amit unalmában megtalált. A világ legegyszerűbb kerítése egy kiskapuval – és én mégis úgy éreztem, hogy két kertem van 🙂
A végére pedig jöjjön a legnagyobb királyság, a tértágítás magasiskolája. Nem is magyarázom, csak mutatom, tessék:
(A képek a pinterestről valók.)
