Az olcsó, boldog nyaralás titka

Az alábbi ”kutatómunkát” az ihlette, hogy nyakunkon az év legszeleburdicsaládosabb egy hete: mint évek óta minden nyáron, most is kempingezni megyünk az öt gyerekkel (a kutya itthon marad. A macska és a kaméleon is.) A hét ember, főleg az öt egyre növekvő méretű és eszközigényű youngster elhelyezése minden évben több napnyi gondolkodnivalót ad, és mivel az elhelyezésnek pontosan ugyanolyan fontos kritériuma a kényelem, mint a praktikusság, ezért folyamatosan kutatom a kempingcikk-ipar legújabb vívmányait – ezekből következik egy kis ízelítő.

Igen, kicsit rá akarok dumálni mindenkit arra, hogy legalább egyszer próbálja ki a nyaralásnak ezt a relatíve költséghatékony, viszont igen szórakoztató módját. Ha pedig most kezdenél bele, szívesen megosztom veled a 25 év tapasztalata alapján összeállított listámat arról, hogy mi szükséges, mi kellemes és mi abszolút felesleges ahhoz, hogy a kempingezés tényleg jó élmény legyen.

1. De igen, tényleg tök jókat alszunk.

Tudom jól, hogy az ember vagy szeret földön aludni vagy nem, úgyhogy kicsit sem fogok nekiállni kampányolni a sátrazás mellett, de aki csípi a nomádságnak ezt a fokát, az biztosan érezni fogja, hogy három sátor, hét matrac, hét hálózsák és hét párna* már önmagában megtölti egy minibusz csomagterének kétharmadát, tehát nagyon nem mindegy, mi mekkora. Sőt, igazából az a nem mindegy, hogy mi milyen nagyra nyitható ki, viszont milyen kicsire csukható össze.

Az önfelfújó derékalj az elmúlt években szerencsére végleg a helyére tette gyerekkorunk drabális gumimatracát – utóbbi strandra való, nem sátorba, előbbi viszont verhetetlen: annak dacára, hogy akkorára összehajtható, mint egy vekni kenyér, tökéletesen szigetel, és mivel nem felfújni kell, hanem összecsukáskor kiszorítani belőle a levegőt, nem tud leereszteni sem.

A hálózsákok mérete is örömtelien csökken, a standard már ebben a géposztályban is a vekni. Ha az Alpokba mentek, vagy főszezonon kívül sátoroztok, feltétlenül érdemes combosabb zsákot venni – életemben nem láttam még annyira fázni senkit, mint fő utazótársamat tavaly a Dolomitokban, hajnali négykor +3 fokban, a szupermenő, ámde csak +15 fokra kalibrált, hálózsáknak csúfolt pókhálóban.

*A párna nem luxus, párna KELL. Csak a saját pihe-puha ágyadban próbáld meg egyszer párna nélkül, és tudni fogod.

2. Nem, nem a földön eszünk

Ó dehogynem 🙂 De most már azért megöregedtem annyira, hogy egy egész napos túra vagy egy nagy strandolás után jobban szeretem székben nyújtózva inni a kávét és asztalra tenni a csészét. Nem is beszélve az esti olvasókörökről a gázlámpa fénye mellett.

A legegyszerűbb megoldás a paddal egybeépített, általában négyszemélyes összecsukható asztal, de … szóval nem tudom, ki értelmezi székként ezeket a műanyag vágódeszkákat, de ezen én biztosan nem fogom végigolvasni az Anna Kareninát, úgyhogy évek óta a hiperluxus karfás, italtartós FOTŐJ utazik velem, és ebből nem engedek, juszt se, pedig vagy 4000 forintba is belekerül…

És most jön a lényeg: a főzés. Szuperönző családanya vagyok, azt szoktam mondani: nem azért megyek nyaralni, hogy ugyanazt csináljam, mint otthon, csak szűkösebb körülmények között. Tehát nem takarítok és nem főzök, pont. Ezt így két helyen érhetem el: vagy a csillivilli szállodákban – ami ennyi ember esetében…. na nem, ki se számolom -, vagy a szent anyatermészetben, a puszta földön. Egy kempingben nincs mit takarítani (bár emlékszem az olasz hölgyre, aki partvissal sepregette a lakókocsi bejárata előtti szőnyeget. Tengerparti kempingben, a fenyőfák alatt.) És főzni sem muszáj persze, de ha mégis szeretnénk, akkor….

A maroknyi méretűre összecsukható, 6000 forintos gázfőző azért nálunk is mindig ott van a pakkban, bár kizárólag tea, kávé és kakaó készítéséhez használjuk. Viszont amit most láttam, azon komolyan elgondolkodtam. Íme:

Igen, ez az, amit a hordozható grillsütők leghordozhatóbbikának nevezek. Akkorára lehet összehajtani, mint egy féltégla (ez itt pl. 26×13 cm), két szelet húst lehet sütni rajta egyszerre, és 4500 Ft-ért még thermotáskát is adnak hozzá. Persze ebből is van szofisztikáltabb (egy egész falazótégla méretű).

Igen ám, de a hússütéshez hús is kell, ez meg hozza magával a kérdést: hol tároljuk, ha nem tudjuk mindet megenni? Mi általában minden reggel elbattyogunk a kemping kisboltjába és csak annyi kaját veszünk, amennyit éppen megeszünk, de ha nincs kisbolt, vagy akármiért is, de nem úgy adja ki a helyzet, szuperkönnyű hűtőtáskák egész sora áll rendelkezésre a romlandó élelmiszerek biztonságos tárolásához. Bye-bye, jégakkuk meg ronda nagy fedeles hűtőtáskák, amit a családfő kénytelen volt egész nap cipelni, ha hozzá akart jutni a jól megérdemelt hideg söréhez!

A konyhai apróságok tekintetében is a kis helyigény és a praktikus rendezhetőség diktál. Tehát nem hozza senki a kedvenc bögréjét és tányérkáját és hercegnős villáját, hanem évek óta van egy rakás egyforma méretű (=egymásba rakható) műanyag tányérunk és poharunk. Az „évek óta” azért fontos, mert bár műanyag a cucc, de legalább nem egyszer használatos. A műanyag könnyű, olcsó, nem törékeny, és mivel mindenféle színűek, még az a pici flancolás is belefér, hogy a gyerekeket így is meg tudjuk különböztetni egymástól: Mr. Sárga, Mr. Kék, Ms. Lila, Ms. Rózsaszínű és Mr. Zöld. Hommage a Tarantino 🙂

A fémedények persze menőbbek és még tartósabbak, de drágábbak is, csörömpölnek mosogatás közben és tökegyformák, mint a hadseregben. Ha főzni szeretnénk, akkor mindenképpen érdemes beszerezni egy ilyen remek, egymásba csomagolható edénykészletet. Apropó hadsereg: kempingező karrieremet természetesen a hadseregben használt kanálgéppel kezdtem, nem tegnap volt, de a holmira körülbelül úgy vigyázok azóta is, mint a fiaim első hajtincseire.

3. A kempingezés nem egyenlő az állandó felfordulással, sőt!

Sőt, nem is szabad, hogy elengedjük magunkat: bármikor jöhet egy szélvihar, egy eső, vagy egy éhes süni, netán róka. Ne az tegye tönkre a vicces kis nomád nyaralást, hogy túrából hazaérve szétdúlva találod a tábort, vagy éjjel (=vaksötétben) kell fejvesztve menteni a menthetőt. Szóval rámolj – de hogyan, és főleg hova?

Tudom, hogy van, aki komplett kempingkredencet visz magával (ebben az olaszok szintén verhetetlenek, azt hiszem), de nekem tök jól megteszik az összecsukható műanyag ládák is, amelyeket otthon is használok teregetéshez meg ilyesmihez. Utazáskor színültig pakolom őket, mégpedig tematikusan, mert a szétszórtságomat ilyen kockafejű trükkökkel igyekszem leplezni. A „konyhaláda”, a „kamraláda”, a „játékláda” a csomagtartóban akár egymás tetején is jól elutazgatnak, a sátor előterében nem zavarnak senkit, mosogatáshoz is tökéletesek, mert kifolyik belőlük a felesleges víz (nekem meg nem kell a világ legfeleslegesebb kempingcuccát, a teljes európai kempingezőközönség által előszeretettel használt úgynevezett mosogatóvödröt magammal vinnem), és ha kiürül, laposra hajtva még helyet sem foglal.

4. És az apróholmi a végére

Szerintem nagyjából a fenti cuccok képezik azt az az alapcsomagot, amivel elindulva senki nem fogja kényelmetlennek, igénytelennek érezni a kempingezést. Továbbá negyedszázados tapasztalat alapján a következőket  a világ minden kincséért se hagynám otthon:

• gumikalapács (mert MINDIG van az a helyzet, amikor nem találsz olyat követ, amivel be tudnád verni azt a nyomorult cöveket)
• szárítókötél és csipesz (MINDIG van mit szárítani: strandcuccot vagy esőáztatta ruhákat, de az se árt, ha néha kiterítjük szellőzni a kissé használt szagú hálózsákot…)
• vízhatlan zsákok (telefonok, könyvek és egyéb vízérzékeny holmik tárolására)
• esőkabát, gumipapucs (hogy a napsütötte mediterrán Szardínián hányszor csomagoltunk esőben sátrat, te jó ég…)
• meleg, de vékony és jól szellőző aláöltözet (látod, milyen nyár van most is, sosem lehet tudni, elég egy kis hidegfront meg egy 10 fokos reggel…)
• gyufa/öngyújtó/magnéziumos csodagyújtós/kovakő – a lényeg, hogy esőben és szélben is működjön
• szúnyogriasztó – mert ha a sátorba egyszer betéved…
• bicska/multitool/vámpírfog-kihúzó csodaszerszám – na ez az, amit szintén MINDIG használnunk kell valamire. A magamfajtának az egyszerűbb is megteszi, késfetisisztáknak határ a csillagos ég.
• szemeteszsák (bármit kinevezhetünk szemetesnek, amit kidobásra ítélünk, a lényeg, hogy a táborban, túrán és a strandon is legyen nálunk valami, amibe eltehetjük a szemetet, ha éppen nincs a közelben kuka)
• fejenként egy nagyon egyszerű fejlámpa, és mi viszünk gázlámpát is, mert az individualista fejlámpával ellentétben ez „közös fény”, és az már majdnem olyan, mintha tábortüzet gyújtanánk
• és mivel kamaszokkal utazunk, ezért hosszabbító sok-sok elosztólyukkal, valamint horribilis indokolatlan mennyiségű (copyright Babi néni) töltő és akkumulátor.

Ezeket mondjuk már minden valamirevaló kemping boltjában lehet kapni, de nyilván „sürgősségi” áron, ezért érdemes inkább itthonról magaddal vinni, a különbözetet meg elherdálni fagyira, kávéra, sörre vagy felvonójegyre.

Biztosan kifelejtettem valamit (mondtam már, hogy szétszórt vagyok?), szívesen veszem, ha figyelmeztettek 🙂 Egyebekben pedig nagyon jó pihenést kívánok minden nyaralni készülő vagy már nyaraló gardenistának!

Címkék: