Így indulj ősszel kirándulni!

Szomorú, de közkeletű tévhit, hogy ősszel kirándulni macerás, mert sok a ruha, rossz az idő stb. A múltkor összeszedtük, mi az a nagyon kevés dolog, amivel biciklin ülve úgy fordulhatunk rá az őszre, hogy szinte észre sem vesszük az évszakváltást – most jöjjön ugyanez gyalog.

A témaválasztást egy most futó rádióreklám sugallta. Nem betűhív idézet következik:

Lovaglelkű úr: – Drágám, volna kedved egy jó őszi kiránduláshoz?
Előkelően érzékeny hölgy: – Kirááándulááás….? Átázott bakancs…? Vizes zokni?! Nehéz hátizsák?!?!
Úr: – Dehogy, drágám, amire én gondoltam, az masszázs, jacuzzi, svédasztalos vacsora…
Hölgy: – Ó, hát miért nem ezzel kezdted? Akkor már csak azt kell eldöntenem, hogy X, Y, Z vagy W várost választom-e…

Na emberek, gondoltam dühöngve, ezért nem megy ez az ország egyről kettőre. Mert az őszi kirándulás szóhoz olyan fogalmak kötődnek, mint átázott, vizes meg nehéz. (Jó, szerintem kicsit azért is, mert a kirándulás szót a wellness szállodával azonosítjuk, de most nem erről akarok vitatkozni.) Márpedig ez pont akkora tévedés, mint az, hogy a diólevél nem komposztálható 🙂 Gyorsan össze is szedjük, mi kell ahhoz, hogy  a lelkes családfő által kitalált minőségi időtöltésből ne legyen összeszorított fogú kínszenvedés.

Mindennek alfája és omegája: a túracipő

A legfontosabb túrafelszerelés – majdnem mindennel spórolhatsz, de ezzel inkább ne. Lábad – oldalanként – csak egy van. Nem beszélve a térd- és csípőízületekről. Lehet másikat venni a boltban, csak kicsit drágább és két év a várólista. Ha boldogan nordic walkingozó nyugdíjasnak készülsz, jobban teszed, ha most elkezdesz vigyázni a lábaidra.

Szóval itt jön a megmondás: magára valamit is adó túrázó nem vesz a lábára se Converse-t, se cuki divatbakancsot, se edzőcipőt. Ez különbözteti meg a túrázót a turistától. Azért pampogok ennyit, mert sokat túrázok Magyarországon is, és sajnos 10 szembejövő turistatársból 8 abszolút nem odavaló cipőt visel. És bocsánat: nem a sznobéria beszél belőlem, érveim vannak. A vászoncipő talpa lehetetlenül vékony és sima, továbbá nem tartja a lábat – ezért fáradsz el 5 kilométer után az ösvényen és nem azért, mert túrázni fárasztó. A divatbakancs átázik, az edzőcipőt meg vagy tornatermi edzéshez vagy futópályán (aszfalton, betonon, szóval egyenletes talajon) végrehajtott futáshoz tervezték, nem arra, hogy göröngyös, sziklás erdei vagy hegyi terepen sokat caplass benne. Szóval szerezz be egy rendes túracipőt, a lábad hálás lesz érte.

Mitől jó egy túracipő? Az egyik legfontosabb szempont a talp: legyen merev, de ruganyos, és feltétlenül erősen mintázott. Varázsszó: VIBRAM®. Mindenféleképpen legyen vízhatlan az a cipő: kezelt bőr vagy Gore-Tex® membrán, amely – én nem tudom, hogy csinálja, de így van – egyszerre lélegző és vízálló. Forma: én a magas szárúra esküszöm, mert hírhedett bokagyalázó vagyok, és így nagyobb biztonságban érzem a gyakran kiforduló bokámat. Stabilabb léptűek vegyenek bátran félcipőt.

Árban persze a csillagos ég a határ, de hobbiszinten űzött kiránduláshoz meg túrázáshoz azért nem kell vagyonokat rászánni egy túrabakancsra – amíg a gyerekeimnek nőtt a lába, én is a népszerű francia sportáruház termékeit vettem nekik (10 ezer forint alatt vagy körül), és nem voltam elégedetlen velük, pedig az egyik gyerek lúdtalpas, a másiknak meg csirkelába van (mármint olyan vékony, mint egy csirkéé). Magamnak kb. 7-8 évente szoktam új cipőt venni, ezért megengedek egy kicsit magasabb árfekvést, így mondjuk évente 6000 forintot költök arra, hogy az enyhén szólva sem tinédzser izmaim és ízületeim ne krepáljanak be 20 kilométer kutyagolástól.

Nem kevésbé fontos ruhadarabok: a kabát

Az utóbbi évek felfedezése volt nálam a softshell kabát, amely a felsőruházat Gore-Texe és Vibramja egyszerre. Hihetetlen szélvédelmet nyújt, így aztán nem kell túl sok réteg alá (nekem, a fázós nyanyának 10 fok körül egy hosszú ujjú póló elég), légáteresztő, vízlepergető, és főleg nagyon vékony anyagból van, ezáltal még csinosnak is mondható 🙂 Szóval akármilyen hideg van, nem kell úgy kinézned, mint egy hóember.

Nadrág

Igazából persze abban túrázik az ember, amiben akar – egy kényelmes farmer is megteszi, bár szerintem a farmer nyáron meleg, télen meg hideg, egy perc alatt átázik, viszont két nap alatt szárad meg. Mióta úgynevezett túranadrágban tolom, kissé kevésbé érzem magam Lara Croftnak, de komfortfokozatban szintet léptem, az biztos. Sajnos általában tényleg nem valami szexik ezek a nadrágok, de én nem is Tinderként használom a hegyi ösvényt, úgyhogy teszek a kecsre. A lényeg, hogy nem fázom, mert a – szintén softshell – nadrágom szélálló, minimálisan vízlepergető, ha vizes is lesz, két perc alatt szárad meg, és ha nem is lecipzározható a szára, de hibátlanul feltűrhető térdig. Tele van praktikus zsebekkel, és tökéletesen földreülésbiztos sötétszürke színe van neki.

Aláöltözet

A biciklis leltárban is volt szó ezekről a nagyon idétlen, de nagyon praktikus ruhadarabokról, amelyek észrevétlenül javítják az ember komfortérzetét hidegben és szélben. Nem kell a legmárkásabbat venni, de érdemes beruházni rá, mert az egyszerűbbek is ezerszer többet érnek minden hosszú ujjú pólónál és pamutharisnyánál.

Eső ellen

Az esőkabátot nem kell magyarázni, az azért már az osztálykirándulásokon is alapdarab szokott lenni – de javaslom, hogy szerezz be egy esőnadrágot is. Igen, ebben aztán tényleg iszonyú bénán fogsz kinézni, de ez a túraösvényen, zuhogó esőben a világon senkit nem fog érdekelni, magadat viszont megkímélheted egy jó megfázástól és egy kellemetlen élménytől is.

Egyéb felszerelések: a hátizsák

Túrázáskor a hátizsák ruhadarabnak tekintendő, ezért pontosan olyan kritériumok mentén érdemes kiválasztani, mint a nadrágot, a kabátot és a cipőt: legyen könnyű, kényelmes, állítható és vízhatlan. Szerintem nem rossz ötlet tartani egy kisebbet a kisebb túrákhoz és egy nagyobbat a nagyobbakhoz, de nem főbenjáró bűn alig pakolt nagy hátizsákkal menni.

És hogy mi kerüljön a hátizsákba? Itt azért nem szőrözünk sokat: azt cipelsz magaddal, amit akarsz. Szőrös egyszarvút is akár, nyugodtan. Az alaplistát is inkább a józan ész határozza meg, nem valami túrázószentírás: zsebkendő, sebtapasz, innivaló, ennivaló, szemeteszsák, zseblámpa, térkép, telefon, töltő. A papírtérképet és az offline iránytűt azért ajánlom, mert ha nagyon bemész a vadonba, ott a telefon nem feltétlenül fog tudni segíteni, és azért nem árt, ha sikerül kikecmeregned, mielőtt rád esteledik.

És persze minden őszi túra alapfelszerelése: a kutya

A kutya mindenre jó: gyorsabb tempót diktál, mint a ténfergő gyerekek, akik ráadásul a kutya után kérés nélkül is szaladnak, ellentétben azzal, amikor te próbálod meg hajszolni őket a cél felé. Segít a környező természeti szépségek megfigyelésében, mert minduntalan körbe kell nézni, hogy az a buggyant dög már megint hova kolbászolt el (igen, el szoktuk engedni, bevallom. Ki nem?), így nem fordulhat elő, hogy a beszélgetés valami nagyon absztrakt, távoli téma felé terelődjön. Könnyedén távol tart ellenszenves kutyagyűlölőktől, de egyszerűsíti az ismerkedést a szimpatikus egyedekkel. Kutyát mindenképpen vigyél túrázni. Ha nincs kutyád, szerezz. Na jó, a sok hülyéskedés mellett férjen bele egy komolyabb jó tanács: ha van veled kutya, neki is vigyél ivóvizet.

Felszerelés megvan, elméleti túratanfolyam kipipálva, már csak útvonalötletek kellenek – hamarosan azokkal is jelentkezünk! Jön az őszi szünet, és a hosszú hétvégék miatt csak pár nap szabit kell kivenni ahhoz, hogy egy hétig is elvonulhassunk a világ elől – hát hajrá!

Címkék: