Őszintén szólva, amikor 80 ezerért megvettük a Meissenre néző faházunkat a kiskerttel, fogalmunk sem volt, mekkora munka vár ránk ezen a 540 négyzetméteres földterületen. Azt első ránézésre konstatáltuk, hogy a korábbi tulajok (egy nyugdíjas mérnök házaspár) már csak felszínesen tudták rendben tartani a portát, de akkor még csak nem is sejtettük, hogy egy egész év kevés lesz, hogy mindent kigazoljunk, felújítsunk, és a saját elképzelésünk szerint alakítsuk a nyaralót. A cél az volt, hogy minél kevesebbet költsünk rá, és lehetőleg adott alapanyagokból gazdálkodjunk.
A legelső feladat az óriási tuja kivágása volt, ami a kert közepén helyezkedett el, ezzel nem csak beárnyékolva a medencézés utáni szárítkozásra, napozásra szánt területet, hanem eltakarva a csodálatos panorámát.
Szinte amint megkaptuk a kulcsukat, férjem és idősebb fiam nekiálltak a fűrészelésnek, így aznap este már egy üveg bor társaságában a teraszról élvezhettük a naplementét.
Jóval több időbe telt lakhatóvá tenni a faházat. A vásárlásnál nem szerettem volna az idős hölgyet terhelni azzal, hogy vele pakoltatom ki a szoba-konyhát, így amikor megkérdezte, maradhat-e minden, természetesen rábólintottam. A minden alatt értsetek MINDENT, amit a nyugdíjas néni harminc év alatt száműzött a lakásukból a hétvégi házba, “hátha ott szükség lesz rá egyszer” alapon.
A lambéria fehérre festése az én ötletem volt, hogy a 24 négyzetméteres belső tér világosabbnak és tisztábbnak tűnjön. Kidobáltam és/vagy elpakoltam minden feleslegesen kiaggatott konyhai eszközt, megszabadultunk a 90-es évek ronda függönyétől, lerángattam a deszkafalra ragasztott linóleumot.
Amikor a festés elkészült, az is világossá vált, hogy a fakó színű, ragacsos, régi bútorokkal is kezdeni kell valamit. Mivel a fehér festékből még bőven maradt, ugyanazzal álltam neki a tálalószekrénynek és a komódnak. Végül a koptatás mellett döntöttem, amit akkor csináltam először – következő alkalommal már bátrabb leszek.
A legnagyobb kihívást a játszótér kialakítása jelentette. Adott volt egy régi hintaállvány, amire a korábbi tulaj műanyag palát erősített, és fatárolónak használt a kert végében.
Mindemellett ott állt a fészer, amire egyből lecsaptam, és eltulajdonítottam a férjemtől a kislányunk részére, a lelki szemeim előtt ugyanis már egy takaros kis babaház lebegett.
Két-három napig vadásztam használt csúszdáért az interneten, egy vadonatúj ugyanis 100 eurótól kezdődött. Hatalmas mázlinak köszönhetően 15 euróért sikerült szerezni egyet. A fészer fehér színt kapott kívülről, a tövébe rózsaszín virágokat ültettem, és kis műanyag kerítéssel vettem körül. Ez utóbbi hatalmas baklövés volt, mert hullámosodik, törik, és lehetetlen egyenesen a földbe szúrni. Jövőre biztosan fára fogom kicserélni.
Hogy a komposztáló látványa ne zavarjon bele az összképbe, nádkerítéssel választottuk el a kert végét a játszótértől, ahová egy pad és egy homokozó is befért.
Legvégül a faház külső festésének álltunk neki. Álmom egy kissé görög hatású nyaraló volt, vagyis ismét a fehér színű festékeket céloztuk meg az Obiban, illetve egy kisebb doboz kék festéket is vettünk a nyílászáróknak, korlátoknak.
Fogalmam sem volt, hogy mi fog kisülni ebből, mert az interneten vadászva még nem találkoztam az elképzeléseimhez hasonló faházzal, és elég merésznek tűnt a kék szín, amikor az ajtókeretet festeni kezdtem. A végeredmény viszont pont olyan lett, mint ahogyan azt megálmodtam: egy magyar család kicsit görögös hangulatú hétvégi háza Németországban.
