Miután már tudjuk, hogyan indult a holland hullám mozgalom, és a négy alapelvet is tisztáztuk, mehetünk is tovább. A kis fenntartású kert azt is jelenti, hogy – divatos szóval – kimaxoljuk növényeink díszítőértékét, azaz a télen is díszítőket eszünkben sincs levágni, visszavágni egészen tavaszig, az új hajtások megjelenéséig. Egyszerűen gyönyörködünk bennük egész télen. Hagyjunk időt a termések elszóródásának (meg hogy a madarak jóllakjanak a tél beköszönte előtt), figyeljük meg a reggeli dér csillogását, a fény változását, a barnák és szürkék színskáláját, aztán pedig azt, hogyan változtatja át a textúrákat a hótakaró finomsága.
Szóval pihenjenek a metszőollók még egy kicsit, és lássuk, hogy melyik növények díszítenek a kertben a szürke, szottyos, ködös napokon is!
A cikkben végigvesszük egy évelőágyás kialakításának szempontjait, fényigényes, szárazságtűrő növényeket sorolunk fel, olyanokat, amelyek télen is díszíteni fogják kertünket.
Lehetőleg tervezzünk valamennyire előre, azaz találjuk meg az évelőágy legjobb helyét a kertben. Nem árt, ha a téli nap sugara szó szerint jobb fényben tünteti fel a növényeket (is), ezért lehetőleg világos helyet válasszunk. Azt talán leírni is felesleges, hogy a házból, vagy a kert gyakran használt pontjairól legyen látható az évelőágy, vagy évelőágyak.
Az évelők összeválogatásánál kezdjük a színek kiválasztásával, azaz egymáshoz passzoló virágszínű növényekkel dolgozunk. Ezer lehetőség van itt is, a komplementer színek kontrasztja (például a kék és lila sötétebb árnyalatai az élénk sárgákkal kiegészítve), vagy a pasztell árnyalatok használata (rózsaszínek, fehérek, egy kevés ciklámennel bolondítva), ez már egyéni ízlés kérdése, de nem árt, ha a ház és a kerti építmények színét is belekalkuláljuk. Hiába telepítünk fantasztikus színkombinációt, ha nem mutat jól a házunk előtt.
Ha már kiválasztottuk, milyen színharmónia lesz nyerő nyáron, jöhet a formák szerinti válogatás, hiszen télen ez számít majd . Ha utánanézünk az ezernyi virágzó évelőnek, láthatjuk, milyen változatos a magasságuk és virágalakjuk. Gömb alakúak a hagymavirágok (Allium giganteum – lila), a szamárkenyér (Echinops banaticus – lila, kék), és a vérfű (Sanguisorba officinalis – bordó).
Hosszúkás, gyertya formájú a tisztesfű (Stachys officinalis a rózsaszín különböző árnyalataiban), a ligeti zsálya (Salvia nemorosa lila, rózsaszín és fehér színben), a füzéres díszcsorba (Liatris spicata – rózsaszín), a poloskavész (a fehérvirágú Cimicifuga racemosa zöld és barnás levéllel is), az izsópfű (Agastache) és a különböző veronikák (Pseudolysimachion, Veronica, Veronicastrum).
A lapos, fészekvirágú kasvirág (Echinacea purpurea rózsaszín és fehér színben is), és a szerényen csak pompás kúpvirágnak nevezett Rudbeckia fulgida (sárga) mellett ne felejtsük a hagyományos margitvirágot sem (Leucanthemum margaritae-fehér)
A fent felsorolt növényeken túl említésre méltó még gyönyörűen díszítő termése, vagy az elszáradt növény kontúrja miatt a kék sudárzsálya (Perovskia atriplicifolia), a gumós macskahere (Phlomis tuberosa – lilásrózsaszín), a cickafark (Achillea fehér, rózsaszín és sárga színárnyalatok), valamint a nagytermetű varjúhájak (Sedum ’Matrona’ és Herbsfreude’).
Díszhagyma (pondsidenursery.com)
Jöhetnek a díszfüvek
A fenti növények lehetnek az évelőágy fő díszei, de ezek színeit, formáját szuperül hangsúlyozzák – ráadásul a növénytömeget is megsokszorozzák – a díszfüvek.
A magasabb fűfélék elszáradnak, de a barna szárak és bugáik gyönyörűek télen, és a hótakarástól sem törnek el. A nádtippan (Calamagrostis), valamint a virágosnád (Miscanthus) embermagasságúra is nőhet, erőteljesen felálló növekedésű, háttérnövénynek való. Középmagas, egy méter fölé növő fűféle a vesszős köles (Panicum virgatum), alacsonyabb a tollborzfű, vagy más néven lámpatiszítófű (Pennisetum alopecuroides 30-tól 100cm-ig találhatók fajtái).
Ha a gyepes sédbúzából (Deschampsia) nagyobb foltot ültetünk, felhőfinomságú textúrát kapunk, ami mellett a merevebb, feltűnő formájú növények nagyon jól mutatnak: a szamárkenyér (Echinops), a drámai hatású iringó (Eryngium – kék), vagy az ernyős verbéna (Verbena bonariensis).
Az évelő fűfélék között is megtalálhatók úgynevezett télizöldek, melyek megtartják levélzetüket, ilyenek a félárnyékos, árnyékos helyet kedvelő sásfélék (Carex). A madárlábú sás, valamint a kicsit magasabb tarka sás hosszú keskeny levele ráadásul fehértarka! A napos helyre való évelők közül a csenkeszek alacsonyabbak (Festuca, 10-20 centiméteres, zöld és szürkés levélszínben is kapható), a zabfű valamivel magasabb (Helictrotichon, 40 cm-es növény, aminek szürkészöld, de bugavirágai egy méteresig nőnek és télen elszáradnak. Az egy méternél alacsonyabb fűféléket tavasszal, csak a friss hajtások kibújása előtt vágjuk majd vissza 5 centire, az egy méternél magasabbakat pedig 10 centisre.
Calamagrostis epigejos (wikimedia-joost.j.bakker)
És a cserjék
Ne felejtkezzünk el a cserjék szerepéről sem, mert hiába gyönyörködnénk évelőinkben virágzásuk pompájában, vagy akár téli díszeikben, ha mondjuk egy csúf kerítés a háttér. Ezért komponáljuk örökzöld/télizöld levelű, vagy színes ágrendszerű cserjék mellé, elé. Előbbire a mirtuszlonc (Lonicera nitida), valamint a buxus jó példa (bár a buxus esetében a puszpángmoly miatt egy ideig még sűrűn kell permeteznünk), utóbbira pedig a som (piros vesszőjű a Cornus alba ’Sibirica’, fekete a ’Cornus alba ’Kesselringii’, sárga a Cornus sericea, narancs-sárga átmenetes a Cornus sanguinea ’Winter Beauty’). Személy szerint én cserszömörcét ültetnék minden kertbe, a törpe termetű, vörös levelű ’Lilla’ fajta az egyik legszebb (Cotinus coggygria ’Lilla’).
Visszatérve az évelőkre: érdemes a növényekből több példányt egymás mellé ültetni, nagyobb foltban jobban érvényesülnek. A holland hullámra az jellemző, hogy a növényeket vegyesen (két-három évelőt mixelve) és külön csoportokban is ültetik, ezzel érik el a természeteshez leginkább hasonló hatást, de kevesen vagyunk olyan szerencsések, hogy rendelkezésünkre álljon egy nagyobb földdarab, na meg persze elég pénz.
Mivel az évelők ültetése költségesebb, mint a gyepesítés, darabja 200-1000 forint között mozog és négyzetméterenként 5-10 darabra is szükség van. Viszont fenntartási igénye sokkal kisebb. Lényegesen kevesebbet kell locsolni a beállt ágyást, és elég az évelőágyat ősszel kitisztítani, valamint tavasszal, az új hajtások megjelenése előtt visszavágni, év közben pedig időnként kihúzogatni a gyomokat. Már ha ráismerünk a nagy burjánzásban a gyomokra. 🙂 De nyugalom, ez még a gyakorló kertészek számára is nehéz feladat, de az évelők növekedését évről évre megfigyelve bele lehet jönni, addig pedig szemezgessetek a galériákból, vagy innen.
London, Potters Fields Park augusztusban. Virágzik az Echinacea (Bende Tibor)
Címlap fotó: Pixabay-theUjulala
