A felnőtté válás küszöbén álló generáció egyre környezettudatosabb, a fiatal városlakók körében a zöldítés menő, hipszter tevékenység lett. A környezettudatos szemlélet kialakítását nem lehet elég korán kezdeni, és bár a szülő a legfőbb minta, van, hogy a gyerekek nevelik a szüleiket a zöld életmódra. Aki nincs eleget a természetben, akár viselkedészavarossá is válhat, ugyanakkor rengeteg dolgot tehetünk akár már az otthonunkban azért, hogy ez ne következzen be. Mindezekről beszélgettünk Farkas Andrea egészségtanár – life coach-csal, a Kiskertpiac kitalálójával. Bónuszként egy csomó szuper tippjét megosztotta velünk.
Farkas Andreával beszélgettünk
Látható valami elmozdulás a magyarok egészségtudatosságában? Azt mesélted, hogy egész jelentős szemléletváltást figyeltél meg a húszas éveiben járó fiatalokon.
Nem reprezentatív a kutatás, csupán személyes megfigyelések. Eszerint valóban úgy látom, hogy a fiatalok egyre egészség- és környezettudatosabbak. Nem mindegy számukra, hogy mit esznek, előtérbe helyezik a zöldség- és gyümölcsfogyasztást, az otthoni főzést, követik a világban zajló egészségtrendeket – amelyek jó vagy kevésbé jó irányt mutatnak -; mindenesetre a tudatosság mindenképpen érzékelhető. És ez a szemlélet kiterjed a mozgásra, a növények szeretetére, az állatok védelmére, a hulladékmentesebb életmódra, a használt ruhák csereberéjére is.
Hogyan lehet érzékenyebbé tenni a környezete iránt egy bölcsődést / óvódást/ általános iskolást / kamaszt és egy fiatal felnőttet?
A különböző korosztályok, más-más megközelítéssel vonhatók be a tudatosabb életmód kialakításába. A kicsiknél jó eszköz a mese, a bábok, a közös játékkészítés természetes anyagokból, a közös főzés, bevásárlás, piaclátogatás – a nagyobbaknál ez már némi ismeretet is tartalmazhat. A kamaszok esetében nehezebb a helyzet: itt bízni lehet abban, hogy a korábbi évek munkája ott van valahol, de esetükben nagy a kísértés az online világból, a kortárs hatások és a konkrét csábítások. Például a gyorséttermek, amelyek látogatása már nem kontrollálható ebben az időszakban.
Vannak befolyásolhatóbb fiatalok, karakánabbak, a megmondók – itt a különféle reakciók néha szélsőségesek is lehetnek. Szülőként nem könnyű megélni ezeket az éveket, de egy nyitott, bensőséges szülő-gyerek kapcsolat esetében sok beszélgetéssel, ügyes odafigyeléssel, szemmel tartással zökkenőmentesen is végigvihető. A példamutatás, a család életformája pedig mindenképpen meghatározó. Azonban több esetben halottam már fiatal felnőttektől arról, hogy az otthoni egészségtelen életmód nem lett meghatározó, a későbbi információk hatására megváltozott szemlélet lett erőteljes, sőt haza is visznek belőle, sarkallva a szülőket is irányváltásra.
Ismerkedés a természettel – Gyereksziget
Konkrét példák
Sokak szerint a gyerekek valóban nevelik a szüleiket az egészséges életmódról, étkezésről, hulladékkezelésről, takarékosságról, vásárlói szokásokról, zöldítésről stb. szerzett ismereteikkel. Ez hogyan működik?
Ha a gyerekek élményként élnek meg egy-egy információt, lelkesek lesznek és ők is úgy szeretnének cselekedni. Ilyenkor könnyű dolga van a szülőnek, csak támogatnia kell a gyerekét.
A foglalkozásainkon a szülők is „tanulhatnak”, ötleteket leshetnek el, látják gyerekeiket az adott szituációban. Konkrét eset: egy korábbi rendezvényen tartott foglalkozás után újra nálunk járt egy család, akik elmesélték, hogy játékaink közben látták a gyerekeiken, milyen szeretettel, örömmel viseltetnek a növények iránt és ez megerősítette őket abban, hogy az agglomerációba költözzenek, ami addigra már meg is történt. A gyerekek nagy örömére saját kerttel, veteményessel.
Ültetés – Gyereksziget
Köztudott, hogy a szülő a legjobb példamutató és neki van a legnagyobb hatása a gyerekére, de mit tehet az olyan szülő, ahol a családi hétköznapok menedzselése állandó versenyfutás?
Egy kis tudatos lassítás, a dolgok priorizálása hasznos lehet. Persze, vannak életszakaszok, amikor valóban sok elfoglaltság és szerep tornyosul az ember köré. Azonban ilyenkor is megvannak az alapértékek: a jó minőségű étel főzéssel oldható meg leginkább – ilyenkor érdemes jobban tervezni, rövidebb idő alatt elkészíthető ételeket előtérbe helyezni. Érdemes kihasználni minden együtt töltött időt, például, ha autóban utazunk, lehet közösen énekelni, beszélgetni, szójátékokat játszani, saját mesét kitalálni. A reggeli bölcsibe/oviba/iskolába tartó utat kis rituálékkal ötvözni. Macskák, madarak etetése, egy “titkos” kert gondozása – megfigyelése, akár az útszélen elültetett növénnyel. A példamutatás a mindennapi és apró dolgokkal is működik, sőt szerintem azzal igazán. Ilyen a szelektív hulladékgyűjtés is.
Mit tehetünk azért, hogy a rengeteg környezeti probléma tudatában ne váljon katasztrófapedagógiává az érzékenyítési igyekezetünk? Valahol azt olvastam, hogy az ovisoknál és iskolásoknál csakis a szép és kellemes dolgok felől szabad közelíteni a problémákhoz.
Arra valóban mindenképpen ügyelnünk kell, hogy ne alakuljon ki szorongás a gyerekekben a jövőjüket illetően. Pozitív élményekkel, a tettek hatásának megfigyelésével egy gyerek megérzi, hogy lehet tenni. Nagyon kicsi korban nem is feltétlenül kell beszélni róla, csak úgy viselkedni, ahogy az elvárható a jövőnk érdekében. Például ha valaki eldob egy szemetet, el lehet mondani, hogy az nem a természet része, nem ott a helye. A csöpögő vagy fogmosásnál el nem zárt csapnál meg lehet mutatni, mennyi víz gyűlik össze adott idő alatt. Azt hiszem, ebben az esetben is eléggé gyerekfüggő, mi, hogyan hat, ezt ki kell tapasztalni. Van olyan gyerkőc, akinél a mesékkel lehet felkelteni az érdeklődést. Van, akinél rajzzal, kézműveskedéssel vagy tapasztalati úton. Hatásos például, amikor a gyerekrendezvényeinken a környezeti nevelők mutatnak egy olyan madárfészket, melybe a madarak műanyag madzagot gyűjtöttek.
Összességében szerintem nem kell a globális problémákat agyonmagyarázni a gyerekeknek, a gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan mondás elég. Később a korának megfelelően lehet szélesíteni ezeket az információkat, cselekedeteket, ahogy tágul számára a világ.
Hogyan tudjátok elérni, hogy az egészségre / környezetszeretetre való nevelést valami izgalmas dologként éljék meg a gyerekek?
Mi többnyire rendezvényeken találkozunk gyerekekkel (nyaranta például rendszeresen a Gyerekszigeten), akiket a természet csodáival nem nehéz elbűvölni. Semmiképpen nem “oktatjuk” őket, egyszerűen “csak” játszunk, foglalkozunk velük. Nagyon sok múlik a környezeti nevelőn, óvónőn, foglalkozásvezetőn. Ha a gyerekek érzik, hogy ha magunk is hitelesek vagyunk a mondanivalónkkal, lelkesen beszélünk, adjuk át a sok ismeretet, akkor valójában nem tudnivalóként érkezik meg hozzájuk az üzenet. Szó sem lesz kötelező dologról, hanem életük részévé válhat ebben a korban még tudatosság nélkül, természetesen. Személyes módszereim a gyerekeimmel hasonlóan működtek.
Magokból készült képek a Gyerekszigeten
Az, hogy sok időt töltsön egy gyerek a természetben, épp olyan elengedhetetlen, mint a jó táplálkozás. Csakhogy a világ erről mintha nem venne tudomást (elég megnézni hétvégén az igen szellős játszótereket / sportpályákat / kirándulóhelyeket): Amerikában a kutatók már úgynevezett „Nature-Deficit-Syndrome“-ról beszélnek, ami nagyjából azt takarja, hogy egy csomó gyerek kizárólag strukturált környezetben él és szinte sosincs lehetősége arra, hogy szabadon mozogjon a természetben. Ezért nem tud szert tenni a fejlődése szempontjából döntő fontosságú tapasztalatokra, és ebből egy csomóféle viselkedészavar fakad. Mit tehet egy (nagy)városi szülő azért, hogy elég természetélményben részesüljön a gyereke?
Sok mindent. Említettem már néhány ötletet a fentiekben, de ott vannak például a kirándulások, amelyek jó esetben nem arról szólnak, hogy sétálunk egyet a tömegben rétessel vagy lángossal a kezünkben, hanem egy kevésbé megcsinált környezetben, például a Duna parton tesszük ezt. Vagy érdemes a sokak által járt utaktól akár két méterre lekucorogva hangokat hallgatni, illatokat, színeket befogadva időt tölteni a gyerekkel.
Ültessük át együtt otthon a virágokat, termesszünk paradicsomot, cukkinit, paprikát, epret cserépben úgy, hogy a gyereknek engedjük, hogy földes legyen a keze. Érezze a föld és a növények illatát. Ha vízparton vagyunk, építsünk kishajót talált gallyakból vagy fessünk levelekből kötött ecsettel. Legyen madáretetőnk, ha pedig nincs olyan ablak vagy erkély, ahova ez elhelyezhető, akkor tegyük az utcán, a parkban egy fára, kerítésre. Gyűjtsünk terméseket, dekoráljuk az otthonunkat a természetből (persze nem rongálással, hanem talált növényi részekkel). Látogassunk kutyamenhelyeket – több helyen van sétáltatásra lehetőség. Figyeljük meg a felhőket, szagoljuk bele az eső illatába, tudatosan élvezzünk egy tavaszi napsütést, nézzük, lássuk meg, ahogy felkel a Nap vagy lenyugszik. Figyeljük a csillagokat, a Holdat – ezek bármely utca sarkáról élvezhetők. Öleljünk át egy fát, figyeljük meg, hónapról-hónapra hogyan változik. De ne egyszer-egyszer végezzük ezeket a tevékenységeket, hanem legyenek részei az életünknek – akár a nagyvárosban is.
Másfél éve szervezed a Kiskertpiacot; ahol a városi kertészkedés, a természetközeli design és a gasztronómia szépen összeér. Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy épp most lett – jó értelemben – menő dolog e három téma együttese és főleg a beltéri és kültéri zöldítés?
Kiskertpiac portrékái
Az, hogy menő lett, szuper dolog. Nyilvánvalóan van egy trend kialakulóban, vagy már létezőben, ami más országokban is jelen van. Talán éppen amiatt, amiről korábban beszéltünk. A Kiskertpiac esetében a növények évszakonkénti ciklusossága adta a három terület koncepcióját: a tavaszi zöldítés, palántázást követően beérik a kert, onnan jön minden jó a piacra, illetve a beltéri zöld dizájn, ami mindig működik. Vágyunk a természet közelségére a mindennapokban. A piacunkon minden megtalálható, amivel egy kicsit az otthonunkba, a közvetlen környezetünkbe csempészhetünk egy kis zöldet.
Szíved csücske a városi kertészkedés, látsz ebben valami elmozdulást? Ha igen, merre? Milyen titkos tippjeid vannak?
Igen, mindenképpen. Egyre többen veszik magukat körül növényekkel, termesztenek otthon paradicsomot, epret – már csak a látvány, a jó érzés kedvéért is. Vannak a kaktuszrajongók, vagy olyanok, akik a lakást rendezik be mini városi dzsungellé, sokan tartanak otthon friss fűszernövényeket is.
A lakás stílusától függően ültessünk design, retro bádog, üveg, régies, vagy falusias edénybe, pohárba kövirózsát, pozsgás növényt. A vázáinkban mindig legyen friss virág, vagy egy darab fa- vagy cserjeág. A konyhaablakban, pulton friss cserepes fűszernövény
Ha mondanod kell három olyan zöld helyszínt, ami különösen a szíved csücske, miket említenél?
Beszerzőhely természetesen a Kiskertpiac. Tavasszal a Dísznövény Kiállítás a Budai Arborétumban illetve Fehévárcsurgón a Dísznövény Kertészeti Napok.
Növényvásár a Kiskertpiacon
Fotók: Farkas Andrea és Gyereksziget
