Még a jól tájékozott, olvasott, tudatosan tápláló és táplálkozó szülő is a spenótos fogások után nyúl, ha a gyermeke vashiányos, vagy csak simán kókadt a tél közepén. Persze a spenótos bulgurt lazac mellé, vagy valami vörös húshoz tálalja, de a VAS = SPENÓT tétel annyira beleégett az agyunkba, hogy szinte kitörölhetetlen. Pedig Gustav von Bunge tévedett, az épp ma 89 éve először felbukkanó Popeye meg jól mellényúlt.
Gustav von Bunge kémikus 1890-ben kezdte el vizsgálni a spenótot, majd miután megállapította, hogy a növény vasban, szülők milliói kezdték el tömni gyermekeiket a jobban és kevésbé jól sikerült zöld fogásokkal. Kutatása szerint a növény 100 grammjában 35 milligramm vas található, ám ez tévedés volt. A vegyész ugyanis szárított parajport vizsgált, amelyben tízszer nagyobb koncentrációban fordul elő ez az ásványi anyag, mint a frissen szedett levelekben. De valahogy a spenót mégis úgymaradt, vasban dús szuperkajaként ettük évtizedekig.
Aztán később, amikor már tudtuk, hogy a vashiány miatt pont nem érdemes spenótot enni, újra vizsgálták a zöldséget és tudósok egy remek felfedezést tettek. A New Jersey-i Rutgers Egyetem munkatársainak sikerült azonosítaniuk és kivonniuk a növényből egy, az anabolikus szteroidokhoz hasonló hatású hormont, amit aztán egy izomsejttenyészethez adtak, és meglepő eredményt kaptak: a sejtek növekedése húsz százalékkal felgyorsult. Később patkányokkal kezdtek kísérletezni, az állatok pedig a kezelés végére sokkal izmosabbak lettek.
Tehát ha nem is a vasnak köszönhető Popeye őrült izmosodása, de van benne igazság. De sajnos ahhoz, hogy a spenót izomnövelő hatása valóban látható legyen, több mint egy kilogrammot kéne belőle megenni. Méghozzá naponta.
De azért a spenót finom és jó, termessze, főzze, vashiányos gyereknek meg adja köretnek a többi vasban dús étel mellé.
