Kertünk és mezőink csodás lényei, a pillangók, hazánkban átlagosan 2-4 hónapig élnek. Évente 3-4 nemzedékkel számolhatunk így fajtánként, amiből úgy 3500 van a Kárpát-medencében. A mi házunk táján persze csak hét-nyolc félét figyeltünk meg eddig, de imádjuk nézni őket, a gyerekek pedig szaladni utánuk a kertben egész nyáron.
Tavaly így szinte sportot űztünk abból, ki milyen új lepkét fedez fel a kertben vagy hányat számol össze egy séta alatt a virágoskertben, vagy a körtefánk alatti egynyári körkertben. Különösen sok gyűlik mindig a margarétákra és a kasvirágokra. A legtöbb pillangónk a pávaszem névre hallgató egyed, amit muszáj volt beazonosítanom, olyan sokat láttunk belőle. Rajtuk kívül egy sárga-fekete fecskefarkú, és egy nagy pöttyös fehér, meg barna csíkos emlékezetes nálunk. Ősszel persze eltűnik mind, néhány kószál csak a hidegben, de télen már nincsenek kamikázék sem.
Ennek három oka van. Az egyik az, hogy az élelem hiánya és a hideg miatt legyengült példányokat egyszerűen felfalja valamilyen kis helyi ragadozó. A másik két ok viszont az összes többi értelmes lepkére vonatkozik: hibernálják magukat a következő tavaszra vagy melegebb égtájra költöznek.
Az áttelelő lepkék fajtájától függ csak, hogy milyen állapotban és hol hibernálják magukat a jeges évszakra. Vannak olyanok, amelyek peteként, vannak, amelyek lárva vagy báb alakban, mint a boglárkalepkék legtöbb alfaja, és néhányuk, például a már említett nappali pávaszem, kifejlett alakban telel át valamilyen védett helyen. Hol a padlás egyik deszkája vagy a pince fala, hol a stég alja, hol egy fa kérge nyújtja a legjobb téli szálláshelyet a számukra. Leghamarabb persze azokat látjuk tavasszal repkedni, amelyek kifejlett, felnőtt állapotukban aludták át a telet. Az ő életben maradásukat korán virágzó növényekkel könnyíthetjük meg, hogy szaporodásukig kellően megerősödjenek.
Méretes pávaszem az óriás margarétámon
A többiek a melegedő tavaszi időben folytatják fejlődésüket, hogy május-júniusra teljes pompájukban szálljanak virágról virágra. Ugyanakkor tudjuk, hogy éppen a várva várt kora tavaszi idő az, amikor a legtöbb kis fejlődésben lévő lepke-kezdemény áldozatul esik a fekete rigóknak és más apró ragadozóknak. Számuk ilyenkor alaposan megcsappan, de a természet már csak ilyen, mindig marad annyi, amivel százával lephetik el el kertjeinket, feltéve, ha gondoskodtunk számukra elég élelemről, azaz színes virágokról.
Egy másik érdekes csoportot alkotnak azok a lepkék, amelyek költöznek ősszel, akár a gólyák. Persze Afrikáig semmi értelme nem lenne tervezniük, így beérik a gyenge telekkel a mediterráneum térségében. Ilyen lepke például a bogáncslepke és az atalanta fajta, amelyek bár szinte inváziószerűen lepnek el egy-egy hazai térséget, kárt nem nagyon okoznak, ugyanis egyikük a bogáncsokon teszi le petéit, míg másikuk a csalánon, ahogy azt a Fertő-Hansági Nemzeti Park Rovarvilága című tájékoztatóból megtudtam.
Csak jönne a tavasz, nekünk már hiányoznak!
(Főkép: pixnio.com)
