Nem újdonság, hogy módszeresen pusztítjuk a bolygónkat, és hogy a mi szemetünkbe fullad bele az állatvilág, de végső soron mi magunk is. A csodás kis fogyasztói társadalmunk megállás nélkül böfögi fel az újabb és újabb, egyszer használatos termékeit, mi pedig már annyira elkényelmesedtünk, hogy élni se lennénk képesek nélkülük.
Mert hát nehogy már a számig kelljen emelni a poharat, vagy egy kanállal kelljen megkavarnom az italt. Valóban nagyon fancy a csavart szívószálon át szürcsölgetni a koktélt a tengerparton heverészve, de az már kevésbé, hogy ha csobbanni akarsz egyet, bizony a partra vetett műanyag hulladék tetején kell ringatóznod.
Utóbbin már persze felháborodunk. Habzó szájjal keressük a felelősöket, akik nem képesek tisztán tartani a strandot, és az óceánok vizét. Mindezt tesszük úgy, hogy közben a szívószálunk végét rágcsáljuk.
Akarod tudni ki a felelős? Te! Meg én, meg mindenki, akik úgy fogyasztjuk a szívószálat, a nejlonszatyrot, az egyesével műanyagba csomagolt cukorkát, és még sorolhatnám, mintha a ki tud több műanyag szemetet termelni verseny első helyére pályáznánk. A baj csak az, hogy a fődíj a fulladásos halál a szeméttengerben.
Nézd meg te magad, hova kerül a szívószál a kóládból:
Naponta több milliárd kerül a szemétbe, átlagosan 2 perc használat után, és 200 év kell hozzá, hogy a természet megbirkózzon vele, és lebontsa, miközben igazából semmi szükségünk nincs rá, hiszen szívószál nélkül is ugyanolyan íze van annak az italnak.
A világon számtalan szervezet küzd azért, hogy egyre kevesebb fogyjon belőlük, és hogy az éttermek és bárok is felhagyjanak a használatukkal. Ezek közül a kedvencem a „Don’t suck” kampány, mely figyelemfelkeltő szlogenjével hívja fel a figyelmet a világméretű problémára.
(kép:dontsuckproject)
A „The last plastic straw” akció szervezői pedig arra szólítanak fel mindenkit, hogy utasítsák vissza a vendéglátóhelyeken a szívószálat, és hagyjanak a számla mellett egy infó kártyát az étterem számára, annak környezetpusztító hatásairól. Amerikában 20 éve szürcsölik az üdítőket szívószállal, és napi 500 milliót dobnak a szemétbe. Ha minden étteremben betiltanák, több tonnával csökkenne a napi hulladéktermelés.
Augusztus a szívószálmentesség hónapja, de könyörgöm, ha egy hónapot “kínkeservesen” kibírunk nélküle, a maradék tizenegyben nem csúszik le az az ital nélküle?
Persze van megoldás azok számára is, akik nem tudnak szívószál nélkül élni, ugyanis lehet lebomló papír, vagy PLA (plant-based plastic) alapanyagú szívószálat kapni, de olyat is ami fémből vagy üvegből van, így számtalanszor használható.
(képek: connected2christ, aliexpress)
Bár elsőre biztos furcsának tűnne, ha az étteremben egy fémszívószál lógna ki az italunkból, de ha a villát és a kanalat hajlandóak vagyunk mások után megnyalogatni, akkor a szívószálat miért nem? De amíg ezt nem vezetik be a hazai bárokban, addig fogd meg azt a hülye poharat, és emeld a szádhoz, ne növeld a kukában landoló szívószálhegyeket.
(kép: drinkingstraws.glass)
