Március 22-e a Víz Világnapja. Annyit, de annyit beszélünk a közelgő édesvíz-kataklizmáról (nemrégiben az ENSZ Vízügyi Elnöki Testülete is riadót fújt a témában), de az emberiség fájdalmasan lassan tanul, ezért nem árt újra és újra kikiabálni az éterbe, hogy nagyon nagy a baj, muszáj odafigyelnünk arra, mennyi vizet használunk. A Gardenista olvasói között persze nem valószínű, hogy felülreprezentáltak a nagyipari és intenzív mezőgazdasági felhasználók (akik messze a legtöbb vizet használják), de a mi kis mikrokörnyezetünkben, a lakásunkban, a kertünkben is rengeteg olyan lehetőség (mit lehetőség? szükséghelyzet!) van, amelyek okos használatával igenis sokat tudunk tenni a vízkészletek kíméléséért. Mutatjuk.
A lakásban
Na jó, itt tényleg csak átismételjük azt, aminek már a másodikos környezetismeret tankönyvben is benne kellene lennie:
-
Ne fürödj!
Mindenkinek jobb, ha zuhanyozol. A vérkeringésednek is, a fürdőszobára várakozóknak is, a Földnek is. Értem én a kényeztető házi wellnesst, de egy jó kádfürdő során elpacsálsz vagy 200 liter vizet, míg egy fiatalos-dinamikus, 5 perces zuhanyozással max. 70-et. Tündérkisasszonyok hajmosáskor felmentést kapnak. Ja, és keresd a víztakarékos csaptelepeket!
-
Ne mosogass!
Hagyd a dagadt edényt másra, jelen esetben a mosogatógépre. Itt is a számok beszélnek: kézzel, folyó vízzel 40 liter, géppel a harmada-negyede – és még jobban is csinálja nálad, hiszen 55-60 fokon dolgozik, abban te meg már vörösre főnél. Bónusz pont a sokkal izgalmasabb tevékenységekért, amelyekkel színesítheted az életedet, míg a gép mosogat helyetted.
-
Ne húzd le a klotyót!
A hagyományos tartályt végképp felejtsd el: 10-12 liter vízzel öblíteni egy fél liter végterméket… na érted. A takarékos (kétgombos) tartállyal ezt 2-3 literből is megoldhatod, vagy térj vissza a jó öreg csapos megoldáshoz. Ha ki akarod maxolni az ökotudatos nagymenőséget, kösd össze a mosdó vagy a zuhany kifolyóját a vécétartállyal, és hasznosítsd újra a kézmosóvizet.
-
Ne legyints a csöpögő csapra!
Ez tényleg olyan kisstílűnek látszik, de sok kicsi sokra megy: havonta akár egy köbméter víz is elcsepeghet így szépen lassan, hangtalanul. Ne hagyd – javítsd meg!
-
Ne vegyél palackos ásványvizet!
Azon túlmenően, hogy környezetszennyező az előállítása, botrányosan drága és egy csomószor átverés, mert molekulára pontosan megegyezik a mifelénk jobbára abszolút fogyasztható csapvízzel, még vízpocsékoló is. Egy liter ásványvíz előállításához 1,3 liter csapvizet kell elhasználni. Noooormális?
A kertben
Itt könnyű dolgom van, Rita nemrégiben megírta nektek, ő mi mindent talált ki azért, hogy ne kelljen az isten vizét is elöntöznie. Minél kevesebb edény, esővízgyűjtés, talajtakarás, minimál talajforgatás, szárazságtűrő növények. Én még hozzáteszem azt, hogy tedd félre a slagot, térj át a csepegtető öntözésre, és feltétlenül kora reggel öntözz, ne délben, amikor a vízcseppek 85%-a elpárolog, mielőtt talajt érne – látod, máris milyen sokat tettél a vízkészlet kíméléséért?
Veteményesben, gyümölcsösben, szántóföldön
A Rita-féle apró trükkök alapvetően nagyban is tökéletesen működnek. Azaz ha lehet, ne csapvízzel öntözz – gyűjts esővizet, amennyit csak tudsz. Egy átlagos családi ház tetejéről egy kiadós nyári felhőszakadásban több köbméter vizet is össze lehet gyűjteni – és ezek a nagy zuhék által „ajándékozott” vizek pont az amúgy csapadékhiányos nyáron jönnek nagyon jól. A szüleim még a szomszédot is megkérdezték, hogy használhatják-e az ő tetejükre zúduló vizet – mondjuk nagyobb a ciszternájuk, mint a házuk, de nem is használtak soha vezetékes vizet a focipályányi konyhakert öntözéséhez, az tuti.
Nézz utána annak is, hogy a te területeden érdemes-e kutat fúratni. A kerted végében folyó patak vizét viszont ne csapold meg, ha lehet, mert nagy valószínűséggel a vízgazdálkodási törvény értelmében állami vagy önkormányzati tulajdonban van.
A természetszerű mezőgazdaság jelmondata: talaj ne maradjon takaratlan. Tudom, persze, mi valahogyan abban szocializálódtunk, hogy jaj de szép látvány késő ősszel a tüchtig módon felszántott tábla, és a rózsakert is csak akkor tudja megfelelő mértékben felbosszantani a szomszédot, ha szabályos körben kikapargálunk alóla minden élőlényt – de ez egyrészt homlokegyenest ellenkezik Természet Anyánk akaratával, másrészt a talaj vízgazdálkodása szempontjából sem jó megoldás.
Igen, sokan félnek attól, hogy a kultúrnövény alá telepített takaró konkurenciát jelent a drága nedvességtartalomért futott versenyben, de higgyétek el: jól működő, élő talajban jut is, marad is. A megfelelő takarónövények ugyanis nemcsak a talaj felszínét védik a kiszáradástól és az eróziótól, hanem mélyebb rétegekben is nagyon aktívak: javítják a talaj szerkezetét, levegő- és vízháztartását, nevezetesen úgy, hogy maradványaik révén szervesanyag-utánpótlást biztosítanak, gyökereikkel pedig lazítanak. Márpedig a jó vízháztartású talaj sokkal több nedvességet képes felvenni és elraktározni, mint egy leromlott, szervesanyagban szegény, élettelen kőmorzsalék, amelyen csak átszalad az esővíz.
Ugyanezen meggondolásból felejtsd el az állandó kapálást, a kötelező évi ásást és egyéb „nagy” talajműveleteket. A felesleges forgatás csak szárítja a talajt, megbontja a természetes úton kialakuló pórusokat, gilisztajáratokat. Megint csak ezt tudom mondani: a jól működő, élő talaj megoldja a saját levegőztetését, hiszen mindenből annyi van benne, amennyi kell. A gazokat meg elég kihúzni, ha muszáj.
Na de erre – a minimál talajművelésre – még később visszatérünk. Mai „leckénk” anyaga maradjon az éltető, drága víz, ami nélkül a fű se nő, a gaz se nő, semmi se nő. Víz nélkül nincs élet – és most már tényleg a túlélésünk függ attól, hogy ezt végre tudomásul vesszük-e és beépítjük-e mindennapi életünkbe.
