Kertet építeni nagyszerű munka. Igazi alkotó folyamat, amiben sokféle szemléletet kell egymáshoz hangolni. Most egy közösségi kert születését és első évét ismerhetitek meg. Előtte/utána fotókon bemutatjuk, milyen volt a terület, s mivé varázsolta azt az itt kialakult közösség. Hiszen közösségi.
A VII. kerületben, Erzsébetvárosban, a Klauzál tér mellett, a Bulinegyed kellős közepén – a KisÜzem mellett – a Kisdiófa utca 4. szám alatt nyílt meg önkormányzati telken, a hivatalnak köszönhetően, a Kortárs Építészeti Központ Alapítvány által szervezett közösségi kert. Az ország legnagyobb közösségi kertjéről nemrég volt egy hasonló cikkünk, azt is érdemes elolvasni.
Még látványosabb lesz az eredmény, ha a területen extrém viszonyok uralkodnak – itt aztán igazán teljesült ez a kritérium. A foghíjtelket évtizedekig egy közeli óvoda használta, az egész lényegében egy hatalmas játszótér volt. Érkezésünkkor volt is benne még néhány kisebb mászóka, s egy nagy, kör alakú homokozó maradványa. A fém mászókák egy részét megtartottuk – jó lesz babot meg uborkát futtatni rá. Az elmúlt években kihasználatlan volt a telek, ennek köszönhetően a természet s leginkább a bálványfa vissza- és elhódította magának. De akkor megérkeztünk mi, hogy egy egészen másmilyen dzsungelt álmodjunk a helyére.
Először is, több konténernyi “cuccot” tüntettünk el a kertből. Kivágtunk minden kis gyomfát, kiszedtük a száraz rönköket, földbe levert vagy éppen bebetonozott vasoszlopokat, szemetet, kőtörmeléket. A helyszín, a talaj kémiailag nem volt szennyezett szerencsére- akkor nem is lett volna alkalmas zöldségtermesztésre – csak a fizikai akadály volt nagyon sok.
Aztán ahogy kitisztult a terület, jött a munkagép, áttúrta az egészet, kiszedte a mélyebben lévő csonkokat, kicsit alakított a lejtésviszonyokon. Előkészítettük a terepet a friss termőföldnek, amiből érkezett jó néhány teherautónyi – a mai napig nem értem, hogy tudtak befordulni a kapun ebből a szűk utcából a kertbe, de a sofőrök ügyesen megoldották.
A durva tereprendezés után készült egy félkör alakú kis támfal bazaltkockából (azaz macskakőből), aminek a képzeletbeli középpontjában egy meghagyott, 3 törzsű eperfa áll – az egyik központi utat erre szerveztük rá.
Ez az íves kiemelés épült a kert egyik oldalán, a másikon pedig pallókból készítettünk ugyanígy egy kis 40-50 centis magasítást a friss föld számára. Ezekre a területekre kerültek a parcellák, közöttük kanyarog a téglaút, a kerten keresztül.
Az alapok még 2016 nyarán és őszén készültek. A kertészeti szezon végén lehetett elkezdeni belakni a kertet, így 2016-ban még nem répa termett, leginkább csak fűszernövények és dísznövények, de már akkor érződött a kert születőben lévő hangulata.
2017 tavaszától aztán megkezdődött a “nagyüzem”. Szórtuk a salátamagot és palántáltuk a palántálni valót, májusra rá sem lehetett ismeri a kertre. Nyár végére pedig, ahogy a paradicsomok egyes parcellákon embermagasságúra nőttek, tényleg megszületett egy újfajta kis dzsungel. Kitaláltuk, hogy fokozzuk a fokozhatatlant, színes karókkal tűzdeltük tele a parcellákat, ezek lettek a támoszlopok a futónövényeknek és főleg a magas paradicsomoknak. 100-120 karónak hála, télen se lett teljesen színtelen a kert – a biofestékkel lekent cölöpök a december eleji ködben is világítottak, s a mostani, tavaszi, kicsit még “lapos” látványt is feldobják – noha a kert nagy része zöld, a sok télálló zöldség és fűszernövény miatt, de egyes parcellákon már az idei vetésű saláta és retek is zöldell.
A kert területe egyébként 700 négyzetméter, ebből a megművelt terület 450 négyzetméter, ahol 48 db 6-7 négyzetméteres parcellát alakítottunk ki.
A belső, burkolt felületen készítettünk négy kiemelt ágyást, amiket a környékbeli iskolák kaptak meg tanparcellának. Az egyéni parcellák mellett közösen művelt területeket is kijelöltünk. Ezekben a nagyobb helyet igénylő fűszernövények laknak, mint a rozmaring, levendulák, vagy egyéb zöldségek mint a rebarbara vagy a csicsóka. Idei évre tervbe vettünk egy méhlegelőt, illetve a biológiai növényvédelem szempontjából értékes növények világában is egyre mélyebben elmélyül az autodidakta, de egyre hozzáértőbb kertész társaság.
A kert egyéves évfordulójának ünnepére elkészült a már korábban megálmodott, egy köbméteres kiemelt kis tó/medence, körülötte kiemelt virágágyakkal.
A kert téglaútjairól és nyársalójáról is írtunk már korábban, amik a 8. kerületi Kőfaragó utca 8. szám alatt álló, 2016 augusztusában lebontott, az ott rövid ideig működő szórakozóhely után Super8 néven ismertté vált, a kerület egyik legrégebbi épületének tégláiból készültek.
A kert amellett, hogy az itt közvetlenül a parcellákon kertészkedőknek (és az ő barátaiknak, ismerőseiknek) kikapcsolódást és napi hobbilehetőséget biztosít, helyet ad kertészeti szakmai programoknak, közösségi eseményeknek is.
A parcellatulajdonosok reményei szerint a kert a következő minimum 4-5 évben üzemelni fog, de talán egészen hosszú távon is. Az önkormányzat nyitott arra, hogy megtartsa ezt a kertet, hisz igazi kuriózum nem csak a 7. kerületben, hanem az egész belvárosban. Az első “ismerkedő év” után pedig most fog csak igazán beindulni itt az élet, miután a nagyobb feladatok elkészültek. Most jöhet a szépítgetés, lesz idő és energia a részletekre, hogy a kert még otthonosabb és a vendégek számára még érdekesebb legyen.
