Hétvégén Londonban olyasminek lehetett tanúja a nagyérdemű, amit egy darabig biztosan nem felejt el, ugyanis most volt a Slow Pixel, azaz a világító csigabalett világpremiere. Hát ha valami, akkor ez megosztó darab volt.
A kissé elvont, Cryptic’s Sonica Festival nagy színpadán, vagyis inkább nagy padlóján és falán lépett fel a 176 apró ledlámpával felvértezett csigabiga, akik hat órán át „táncoltak”, a Cyril Lecler által komponált, hát mit is mondjak, űrzenére.
(Kép: theguardian)
A fejlámpás bányászcsigák futurisztikus táncának remekbe szabott ötletét egy francia vega, művészanarchista pár álmodta színpadra, akik halálra ítélt, étkezési célból tenyésztett csigák életének adtak új értelmet ezzel.
A párost különös vonzalom fűzi a kis nyálkás fejlábúakhoz, ugyanis évek óta alkotják egészen furcsa alkotásaik tárgyát. Volt mikor a csigakaki színkeverésének technikájával kísérleteztek, mert hát ugye az maga a művészet, hogyha a piros és kék papírral etetett csiga a végén zöldet pottyant.
Elizabeth Saint-Jalmes és Cyril Leclerc természetesen háziállatként is pár tucatnyi csigát tart otthon, szóval igazán bensőséges a viszony. És hát a sok együtt töltött idő alatt meglátták a szépséget a csigák lomha mozgásában, melyben az idő egyfajta megnyugtató lelassulását vélték felfedezni.
(kép: theguardian)
Szóval megszületett a csigabalett ötlete, ami hétvégén debütált Londonban. Négy font, ötven pennyért bárki megcsodálhatta, a 176 apró ledlámpával felszerelt táncost, akik egy sötét szobában 6 órán át mozogtak fel alá, a futurisztikus zenére, miközben a falakra a Transz-Szibériai Expressz ablakából felvett mozgóképet vetítették.
A nézők szabadon mehettek ki és be az előadásra (gyanítom egyébként be sem mentek volna, ha 6 órát kell végigülni), egyetlen szabály volt, hogy tilos mobilt bevinni. Ugyanis az nem csak fényszennyezést okozott volna a tökéletesen megkomponált műben, de tönkre is tette volna az előadás célját, hogy az emberek megálljanak egy pillanatra, lelassuljanak, és újra rácsodálkozzanak a természet és az állatok lenyűgöző világára.
Az alkotók szerették volna visszarepíteni a közönséget, abba a gyermeki állapotba, mikor még képesek voltak órákon át hasalni a fűben, és elvarázsolva bámulni, ahogy a bogarak, a csigák és más állatok jönnek-mennek. Elizabeth szerint, ez sikerült is, hiszen a balettra bekukkantó emberek első dolga az volt, hogy odakuporodjanak valamelyik csiga mellé, és közelről megvizsgálják őt, és a házán díszelgő világító ledlámpát.
A londoni világpremieren volt, aki csak pár percet bírt az enyhén szólva elvont darabból, de olyan is akadt, aki rátalált a lelki békére a csigákkal teli térben, és hosszú ideig bámulta azokat.
Nos, hogy a csigabalett bődületes baromság, vagy egy másik dimenzióba repítő, új meditációs módszer, azt mindenki eldöntheti, ha belenéz a Slow Pixel nem túl fordulatos, de mindenképp rendhagyó balettelőadásába. Jó szórakozást!
PIxel lent / slow pixel from Cyril Leclerc on Vimeo.
