Budapestben, ahogy a legtöbb nagyvárosban, az a jó, hogy akárhány éve is lakik ott az ember, mindig van olyan része, amelyben turista lehet. Nekem ilyen volt a 16. kerületi Mátyásföld nemrégiben, ahol –be kell valljam- még soha nem jártam, pedig kellemes, majd’ 30 évet lehúztam a fővárosban. De minek is mentem volna arra valaha is?
Az úgy volt, hogy befizettünk a férjemmel egy Ikarus gyárlátogatással járó helytörténeti sétára. Mivel ritkán jutunk el kettesben, gyerekek nélkül valahova kényelmesen, ezért utánanéztem, mit érdemes megnézni a környéken a túra után. Jellemző, hogy a magyarországi látnivalókat bemutató 800 oldalas könyvem egy szót sem említ erről a területről… Nem egy felkapott turistanegyed, így mindössze néhány találatot dobott ki a Google is. Például a csokoládé múzeumot, az uszodát, a menő Tóth Ilonka Emlékházat, a Cinkotai Tájházat és a Dozzi villát a villanegyedben például, amelyről remek cikket közölt korábban az Urbanista blog is, hiszen eladó lett pár éve. Így kizárásos alapon maradt az utóbbi, ami ígéretesen hangzott.
Egy a sok közül Mátyásföldön: “tavaszi villa”
Az Ikarus túra egy eszméletlen érdekes kortörténeti sétával kezdődött, gyárlátogatással és ’60-as évekbeli buszozással ért véget. Imádtam! Kiderült, hogy régi Ikarusos dolgozók időről időre ilyen túrákon nosztalgiáznak, így kedves élménybeszámolókkal szórakoztatták a többieket. Egy utcát érintve a helyi villákról is szó esett, és persze a település kialakulásáról. Vezetőnk a helytörténész Benedek Ágnes volt, akinél többet talán senki sem tudhat Mátyásföld történetéről, jó néhány helytörténeti kiadvány jött ki a keze alól, de a mai nap az Ikarus-é volt. Nos, a magot csak el kellett vetnie, a túra után ugyanis privát folytattuk és belevetettük magunkat a helyi villák rengetegébe. Mert ez egy ma is élő, szép villanegyed, nagy, rendezett kertekkel, így ritka hangulatos egy időutazó sétára. (Fagyizó is van, nem kell izgulni.)
Ezt még a túrán láttuk: egy ódon villa védettség alatt álló, szecessziós stílusú kerítése
Mátyásföld területe a 19. század második felében vált érdekessé a pesti tehetős réteg számára, főleg 1888-tól, amikor elvezették idáig (majd 1911-ben Gödöllőig) a Keleti pályaudvarról a helyiérdekű vasutat, azaz a HÉV-et. Az egykori vadászterület (amit nagyon régóta Mátyás király vadászterületének gondolnak a helyiek, bár sajnos nem sok igazságtartalma van a helytörténész szerint) értéke így hipp-hopp hatalmasat nőtt és a kizárólag 600 négyszögölnél nagyobbra parcellázott telkek csak úgy vonzották az úri közönséget.
Most is nagyok a kertek és a többségük szépen karbantartott
Különösen az 1887-ben megalakult Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete munkájának köszönhetően. Ez az érdekszövetség nem csak a telekeladásokat szervezte meg, és kötelezett minden telekvásárlót a belépésre, borsos tagdíj megfizetésére, hanem megtervezte a település szerkezetét, utcák és azok teljes fásítását hajtatta végre, de még kötelező építészeti stílust és egyéb mást is meghatározott az alapító, Kunkel Imre vezetésével. A nyilvánvalóan a felsőbb réteg számára kialakított területen gomba módra szaporodtak a nyaralóvillák, arisztokraták, híres színészek, orvosok, gyárosok telepedtek meg itt nyaranként. 1898-ban azonban már 271 állandó lakost számláltak össze.
Fontos mérföldkő a nyaralótelep életében a parkerdő és vele egy nagy, a későbbi Park vendéglő megvétele és átépítése, amelyben aztán éttermet, kaszinót, szállodát alakítanak ki. Később postahivatal-távirda is működött itt, majd 1932-től iskolaként funkcionál. Érdekesség, hogy a harmincas években a frissen idetelepített iskola tanítási ideje után, este a kaszinó és mozi is működött az épületben éppúgy mint azelőtt. Ma gimnázium, amely előtt ma is ott áll a nyaralótelepi időszakból való Mátyás királyt ábrázoló mellszobor másolata, eredetijét az iskolában lehet megtekinteni. (Esténként már nem hiszem, hogy kaszinó lenne benne…)
Nagy, tágas park, végén az egykori vendéglő
Az iskolát körülölelő kör alakú park ma egy szép, remekül rendben tartott terület, a szobor körül ízlésesen kialakított sétányokkal és padokkal, mögöttük évelőkkel beültetett nagy virágágyásokkal, és szép gyepfelületekkel. Az idős, nyáron már nagy árnyat adó fák jó alapot adnak a helynek. Fél napot is elüldögélne itt az ember. Ez ma is Ó-Mátyásföld központja, ahonnan eligazodunk, ahonnan érdemes megkezdeni a villanegyed feltérképezését.
Az Imre utca teljes hosszában nagyméretű kerti hortenziák sorakoznak az éppen virágzó fák alatt, amiért külön elismerés jár, mert sosem látom ezt a csodás növényt közterületen. Éppen ezért júliusban, virágzásuk teljében, biztosan visszatérek egy fotó kedvéért, szerintem tegyétek meg ti is. (HÉV, Imre utcai megálló.)
Szép kerti hortenziaözön lesz itt a nyáron!
Ide nagyon közel esik a helytörténeti gyűjtemény, amely rövid betekintést ad a település életébe, képeslapok, fotók és bő 100 éves helyi újságok kiállításával. Bár a kiállítási tér igen kicsi és az épület is rémes állapotú, mégis érdemes benézni, mert bent van a lényeg (és mosdó is). Meg is keresem az említett Dozzi palotát egy képeslapon, érdeklődöm, hogy még mindig eladó-e, mit tudnak? „Nos, két éve már biztos eladó, de míg korábban 700, ma már csak 500 millió forint környékén mozog az állítólagos ára. De a kertet már rendezték.” Nincs is hátra, csak előre!
A Dozzi villa
Ahogy szinte minden -1900 táján megkezdett- építkezés Ó-Mátyásföldön, ez a villa is a köztiszteletnek örvendő, korának egyik leghíresebb pesti építészéhez, Paulheim Józsefhez kapcsolódik a legendák szerint, habár korábbi munkái eltérő stílusa miatt ezt a mai napig vitatják. Az 1905-ben épült szecessziós palota ma is kitűnik a többi közül, igazán nem kell keresgélni az utcában. A szecesszió klasszikus stílusjegyei mind felismerhetők, például a csigavonalak, a növény- és állatminták vagy az íves nyílászárók. A felújítás aprólékossága pedig szerintem példaértékű. Halványsárga színe szépen illeszkedik a környék épületeihez, a kerítés eredeti, sarkon álló kapuját is csodásan felújították, nézzétek csak meg a főképet!
A Dozzi villa oldalról
Az épület 569 négyzetméterén Csaba Flóra építész 10 szobát alakított ki 2012-ben, új a tetőtér beépítés, a két földszinti terasz és a mélygarázs is, ahova egy másik kapun juthat le leendő tulajdonosa. Íves utak futnak a kertben mindenfelé, a nagy fák körül köralakban hagytak szabad helyet az esőnek. A Májusfa utcai kerítés mellett elég hosszan oszlopos tiszafák várják itt letöltendő életüket, de míg kicsik, szépen átlátni az egész kerten. A 2028nm-es telek egyik sarkában három borostyánnal befuttatott paraván próbálja megtörni a gyep egyhangúságát, míg a világításról reméljük nem csak az a két nagyméretű, csinos kandeláber gondoskodik az egyelőre lakatlan ingatlan területén. Néhány nagy fát leszámítva főleg a gyep és örökzöldek alkotják a kertet, bár egy kis rózsaágyást azért felfedeztem, levendulabokrok veszik körül. Nekem kicsit steril a környezet, én jobban szeretem a bujább kerteket, de ez persze legyen az én bajom… Talán az új tulajdonos személyesebbé teszi egyszer.
Album a villáról itt! Közel a bejárat
Eredeti tulajdonosa az az olasz szalámigyáros Dozzi család volt, amelynek első tagja –Giuseppe, magyarosan József, igen sokra vitte hazánkban. A szegény olasz családból származó József 1850 körül érkezett hazánkba szerencsét próbálni. Ő azonban többre vágyott az alkalmi kőműves munkáknál, amelyből akkoriban több tízezer olasz bevándorló és például ismerőse, Barba Nane is élt eleinte az Osztrák-Magyar Monarchia területén. A házi olasz szalámi receptjéből üzletet indító Nane aztán bevette Józsefet a bizniszbe és nem mellesleg a recept örökösévé is tette azzal, hogy hozzáadta lányát. Megkezdték hát klasszikus olasz recept alapján a szalámi gyártását hazánkban. Az üzlet aztán olyan jól ment, hogy egy idő után a Pick és a Herz mellett a Dozzi szalámi számított a legjobbnak az országban. Az egyik 150 főt foglalkoztató üzem a közeli Rákospalotán volt, hát épp Dozzinak ne lett volna ezen a környéken nyaralója? Az államosítást az idős Dozzi már nem élte meg, ám az Urbanista cikkéből kiderült, hogy leszármazottai ma is Mátyásföldön élnek.
Paulheim József, aki munkája mellett rengeteg pénzt is adományozott a településnek, többek között az egyik közeli utcában is épített magának egy vityillót. Megtaláltam a kiállításon a róla készült képeslapot és boldogan konstatáltam, hogy nyaralója ma éppolyan elbűvölő, mint annak idején lehetett. Itt is éppen kertészlegények dolgoztak, ahogy minden második kertben. Nagyjából ez a felújított épületek aránya is a környéken. Pazar kertekkel megspékelt, luxusminőségben felújított villák váltják az ódon hangulatú, hajdan csodás épületeket. Engem teljesen elbűvölt a környék.
A Paulheim-villa egykoron
Természetesen Harry Potter méretű könyvet is lehetne írni a helyi villákról és sztorikról (sok kisebb-nagyobb kötet meg is jelent, kérjétek a helytörténeti kiállításon!), ezért inkább kattints a térképre és írd be a naptárba: SÉTA MÁTYÁSFÖLDÖN!
(Források: Helytörténeti kiállítás, wikipedia – Paulheim, Mátyásföld, , Urbanista Blog, ingatlan.com, Corvin Mátyás Gimnázium történeti leírása, Kertvárosi Időutazó, kozterkep.hu, ilovefriuli.wordpress.com; képek: saját)
