Van, amikor tényleg érdemes elmenni a világ végére. No, nem kell ahhoz se olyan messzire menni, elég Gyuláig, hogy aztán a Kőrösökig szaladjon az autó. Szanazugig. Eldugott erdő mélyén néhány ház, de mielőtt túlmennénk a végtelen rengetegen, helyes tisztáson üdvözöl minket egy tábla, és bájos környezete: megérkeztünk vendéglátónkhoz. Podhraczky Andrea és férje várnak, akik olyan kertet rittyentettek itt az elmúlt 14 évben, hogy nem csak a szomszédok, ismerősök és kíváncsi idegenek kéredzkednek be például az Edenpont programsorozat keretében időről időre, hanem a díjak is. Közönségszavazás vagy zsűri dönt, mindegy, Andreáék rendre tarolnak a kertjükkel helyi és országos versenyeken is.
Piros lábasgyűjtemény a távolban, a veteményes mögött
A sok kis kreatív bigyó már a bejáratnál megadja a hangulatot: fonott kosarak, kézzel festett üdvözlő tábla és pad is van néhány méteren belül. Talán nem véletlenül vagyok itt, máris érzem. Én ugyanis mindig féltem attól, hogy bármilyen tárgyat is tegyek a kertbe. Még egy cserepet is nehezen teszek a földre, itt viszont a faágakról is csüngnek a dolgok, a földön pedig vaskád éppúgy akad, mint piros zománcos lábasgyűjtemény létrán. És azt kell mondjam, jól áll neki. Ott sétálgatva nem tűnik zsúfoltnak vagy ijesztőnek, kifejezetten otthonos érzést kelt az egész.
ALBUM ITT!
A nagy kert valójában négy 450 négyzetméteres telek megvásárlásával jött létre, amelyeket eredetileg gyerekeiknek vettek a szülők. Azonban addig sem maradhat semmi parlagon, főleg, ha a házaspár mindkét tagjának kedvenc időtöltése a kertészkedés. Valójában Gyulán laknak, ez afféle vidám tere az önmegvalósításnak és a szabadidő eltöltésének. Csodálva hallgatom, ahogy egyikük lelkesebben mesél, mint a másik, ötleteikről, a kivitelezésekről és a jövőbeli tervekről. Az egyik virágcserépnek használt kádat például egy üveg borért szerezték, a növények tetemes részét pedig netes virágbarátokkal csereberélték, és saját kezűleg fonják gyalogakácból a kiskerítéseket.
A virágszigetek egy része. Csodaszínes ebben az időszakban
A kertben sok kis különböző, ám mégis szépen együvé tartozó virágágyás-szigetet hoztak létre. Sok a rózsa és nagy a virágok változatossága, most mégis a szarkalábaké a főszerep. A magról szaporodó egynyári elárasztotta a szigeteket, de Andrea teret adott nekik, ami jó ötletnek bizonyult, mert szépen rímelnek így az ágyások.
Egy helyes halastó is gazdagítja a kertet, amit szép díszfüvekkel, náddal és odaillő növényekkel vettek körül, míg kapuból, pihenőhelyből több is készült.
A férj névnapi ajándéka is egy közülük: egy új, leomlott romos falat épített feleségének, amit néhány hónap alatt szépen belakott az asszony. Nos, én általában csokikat kapok, meg virágot, micsoda jó szokások vannak errefelé…
Nem kell ide bonbon. Íme Andrea névnapi ajándéka férjétől
Természetesen a veteményes sem maradhat ki a kertből, ide is egy kapun keresztül jutunk el. Úgy kétszáz négyzetméter lehet, szépen teremnek már a zöldségek benne. Körben körömvirág és büdöske védi a termést és jó nagy halomban vannak a málnabokrok, ribizlik.
Részlet a zöldséges kertből
A kerítésen túl körben szépen gondozott környezet van (persze ők csinálják azt is), onnan már csak a bozótos erdő, benne őzek, nyulak, no meg a Kőrös csordogál valahol. Búcsúzáskor csokit is kapnak a fiaim én pedig bátorságot. A héten beültetek egy kék, hatalmas, régi zsírosbödönt. Drukkoljatok, hogy ki is merjem tenni a kertbe!
