Július. Most már mindenki hátradől az irodában, a multiknál is lassul a tempó, persze még mindig komoly tekintettel meredünk a monitorra és püföljük a billentyűzetet, de leginkább már csak azt várjuk, hogy végre beizzíthassuk az életmentő out of office-t… Ezzel szemben a szenvedelmes kertész egyre inkább vért izzad, hogy valahogyan életben tartsa a kertjét. OK, virágoznak a jól karbantartott rózsák és a nyári cserjék meg még egy-két extrém hőtűrő évelő, meg az egynyáriak se kotlanak meg túlzottan, feltéve hogy naponta kétszer elárasztod őket vízzel… De maradjunk annyiban, hogy kertészetileg a július a sziszifuszi gyomirtás-öntözés körforgás reménytelen hónapja. Illetve…. Na szedjük csak össze, mi mindennel tudjuk inspirálni magunkat júliusban, mielőtt végleg belefeledkeznénk a mártírkodásba!

Az érdemes dísznövénykertész nem a pillanatnak él: vesd el most és dicsekedj húsvétkor!

Nem, az árvácska nem temetői virág, felejtsük már ezt el. Azért látjuk úgy, mintha temetői lenne, mert finom vonalai, pillangószárnyra emlékeztető kis virágai dacára kifejezetten stramm növény, ezért röhögve kibírja a mindenszenteki hideget is, ha kell – és ha időben elvetjük. Ilyenkor júliusban ezt persze már kikéstük, a mostani vetésből Mindenszentekre már nem lesz virágzó árvácskánk – de húsvétra még simán lehet!

Az árvácska kétnyári növény, ami ugye ami azt jelenti (haladó gardenisták most menjenek ki a konyhába és töltsenek egy pohár háziszörpöt maguknak), hogy az első évben tőlevélrózsát meg leveleket fejleszt és csak a második szezonban virágzik. Ebből kifolyólag az ilyen életciklusú növényeket júliusban is vetheted, csak arra figyelj, hogy ne a tűző napon nevelkedjenek a kis csírák, és persze ne száradjanak ki. A kert üde, árnyékos sarkainak pont jó és fontos feladatot adhatsz azzal, hogy ott helyezed el az árvácskamagoncokat. Vagy keresd elő a tavaszi vetések után megmaradt palántázótálaidat – vagy kotord ki a szelektív kukából a fagylaltos meg joghurtos dobozokat, esetleg darabolj fel egy pár papírtörlő-gurigát. Ja persze ilyet úgyse használsz, mert környezettudatos gardenista vagy… De ha mégis, akkor nyugtathatod magadat azzal, hogy ez nem is papírtörlő, hanem környezetbarát csíráztatóedény.

Na de visszatérve a témára: kétnyáriak vetésekor arra is figyelj, hogy semmiképpen se vesd őket túl mélyre – a természet lenyűgözően egyszerű logikája alapján ezek a növények természetes körülmények között a nyári virágzáskor eldobálják a magjaikat, amelyek csaknem a talaj felszínén kezdenek csírázni. Azért egy vékonyka réteg földet elsimíthatsz rajtuk, de tényleg csak vékonykát, hogy ne száradjanak ki és ne fújja el őket a szél. Ha most jól bánsz velük, szeptemberben ki is ültetheted őket végleges helyükre (ami persze lehet edény is), így kora tavasszal fognak virágozni – és akkor majd áldani fogod az előrelátásodat, hidd el.

Például mert nem kell majd húsvét előtt megvásárolnod a jeles naphoz méltó módon brutálisan túlárazott palántákat obligát színes tojáskákkal és műanyag csirkékkel feldíszítve, nem kell bíbelődni azzal se, hogy elültesd őket az április elején még félig fagyott talajba, hanem minden magától fog történni szépen, míg te lehúzod a jól megérdemelt pálinkádat. Télen azért ne feledkezz meg róluk – nagyon cudar hidegben takard le a fiatal növényeket fenyőgallyal, forgáccsal vagy fátyolfóliával.

Ugyanígy járhatsz el a nefelejccsel és a százszorszéppel is, sőt a szarkalábbal, a gyűszűvirággal és a harangvirággal is – arra figyelj, hogy utóbbiak azért picit hosszabb tenyészidejűek, tehát több időre van szükségük a megerősödéshez. Ez most csak annyit jelent, hogy ha júniusban nem kerültek földbe, akkor szeptemberig egy kicsit jobban oda kell figyelni rájuk, és az esetleges téli takarást is komolyabban kell venni. De amíg a kis palántákat dédelgeted, gondolj a júniusban a kőfal mentén virágzó, saját nevelésű gyűszűvirág-kórusodra – hidd el, megéri!

És ami még a virágoknál is menőbb: nyár végi zöldségek!

Lement az első saláták és retkek szezonja, vége a borsónak, az első baboknak is… Azt már biztosan tudod, hogy az okos kertész nem hagyja pucéran a talaját, az mostanában már egyáltalán nem menő. Mi még csak nem is azt javasoljuk, hogy egyszerűen hagyd a talajon punnyadni a letermett zöldségnövényeket – bár a borsó, mint a talajjavító növények egyik királya ugye…. na ezen azért érdemes eltöprengeni attól függően, hogy mire van szüksége a veteményesed talajának. De ebben a mostani írásban inkább azoknak adunk tippeket, akik nem zöldtrágyázásban, hanem „produktív” másodvetésben gondolkodnak.

A nyár közepében az a jó, hogy MÁR el tudod kezdeni előkészíteni a jövő évi termésedet, de MÉG tudsz vetni olyan zöldségeket, amelyeket még ebben a szezonban fel is falhatsz, mert olyan rövid tenyészidejűek, hogy beérnek. Ha nem tervezel hosszú nyaralást és gondját tudod viselni a salátaféléknek, nyugodtan vess még egy adag tépősalátát meg retket, csak ne a kert közepére, a tűző napra, mert ők nagy melegben két perc alatt kivirágzanak és akkor annyi az egésznek. Ha okosan választod meg a helyüket és kicsit rájuk nézel időnként egy öntözőkanna társaságában, akkor egy hónap alatt megint lesz roppanós retek a friss salátádhoz. Ha szereted a babot, vess bokorbabot is, és kérlek szépen ne fanyalogj, hanem szeresd a káposztaféléket is, mert ők is szeretnek téged. A brokkoli például állati menő, nagyon egészséges, nem fúj fel annyira, mint a többi káposztaféle, ezen kívül sokkal kevésbé macerás a termesztése, mint rokonáé, a karfiolé, és szerintem még finomabb is. Egy csomó rövid tenyészidejű fajtája van, tehát most vetve szeptember vége felé még betakarítható. Meleg, napos helyet szeret és eléggé vízigényes, muszáj öntözni. Szép nagy helyet hagyj neki, hogy ne fulladjon be: legalább 30-40 cm távolságra legyen a szomszédjától.

Vagy itt van például az endívia. A nem túlságosan kifinomultként ismert belga konyha egyik gyakran használt alapanyaga, kicsit lesajnált darab, nem nagyon tudjuk, mihez kezdjünk vele. Pedig nagyon szépen besorakoztathatjuk a köretzöldségek válogatottjába a spárga, a spenót, a saláta- meg a káposztafélék mellé. Rövid tenyészidejű fajtát válassz, hogy biztosan beérjen még a hidegekig. Fény- és vízigényes, tényleg sokat kell öntözni, különben levelei kemények, szárazak és keserűek lesznek.

De mondok különlegesebbeket is: nézd meg például ezt a mángoldot itt lent – hát nem gyönyörű növény? Na ugye. És még egészséges is, jó sok fehérjét meg szerves savakat tartalmaz, komoly B- és C-vitaminforrás. Ilyenkor pont próbálkozhatsz vele, mert ő például pont a nagy melegben nem növeszt magszárat, mint a saláták. Viszont elég vízigényes, erre figyelj oda, és a savanyú talajt sem szereti (Zala megyei olvasók dézsában termesszék 🙂 ) Ha minden jól megy, kb. két hónap alatt „kaszálásra kész”, így ősszel csuda jó saját mángoldod lesz, mindenki irigyelni fog érte!

Ha már mángold: kinézetre elég hasonló, de egészen máshonnan érkező különlegesség a pak-choi vagy bordáskel. Gyakran össze is keverik a kettőt – nem életveszélyes hiba ez, hiszen nagyjából mindkettőt ugyanúgy fogyasztjuk (kb. mint a spenótot vagy a spárgát), max. akkor lehet kellemetlen a keveredés, ha sima mángoldot akarnak rád sózni a piacon extra különleges pak-choi-ként – piszok drágán. Ráadásul a bordáskel nem extra különlegesség. A távol-keleti konyha egyik gyakori alapanyaga, nálunk sokáig ismeretlen volt, és még most is különlegességszámba megy, pedig nem kell pilótavizsga a termesztéséhez – strapabíró, rövid tenyészidejű, látványos, szép növény, ezért is ajánljuk akár kezdő konyhakertészeknek is. Vesd el most kb. 1,5 cm mélyre, 3-4 hét múlva szétszedheted őket kb. 30 centi távolságra, és legkésőbb szeptember közepén már villanthatsz is a levelekkel valamelyik szezonzáró kerti partidon.

Szóval látod? Hiába telt már el a nyár fele, még mindig rengeteg új dolgot kipróbálhatsz a kertben. Kata még a tavasszal nagyon jól használható, áttekinthető táblázatban foglalta össze, mikor mit érdemes vetni, használd egészséggel!



Címkék: