Hihetetlen, de megcsináltuk. Méhek, pillangók és más rémisztő bogarak szállnak virágról virágra a martonvásári méhlegelőn már egy jó hónapja. A helyi virtuális kertészklub nagy DIY (“csináld magad”) projektje ez, ezért sose tagadnám, milyen nagy élvezet volt minden beletett izzadságcsepp vagy röhögőgörcs. Mert jutott bőven ebből is, abból is.
Életre kelt
Aki emlékszik a kezdetekre, tudja, hogy hirtelen felindulásból követtük el a dolgot, és talán éppen ez az a motívum, ami miatt igazi sikersztoriként élem meg az egészet. Mert a kezdeti lelkesedés nem ért véget a magok elvetésével. Az addig csak facebookon létező kertészkedős hobbiklub a magokkal együtt valódi életre kelt. Korábban mindenki a képeit osztotta meg a többiekkel, vagy tapasztalatokról kérdeztük egymást az üzenőfalon, május közepétől azonban a tagok hús-vér emberekké váltak. Hetente, kéthetente érkeztek öntözőkannával, kiskapával, kertészkesztyűvel, és persze bátorsággal, elszántsággal, hogy együtt csináljunk valamit a városunkért, a rovarainkért.
Ugyan nem lett egységes a kép, de véletlen adománymagokból nem is rossz!
És kicsit magunkért is. Mert előbb-utóbb mindig előkerült egy üveg friss, házi limonádé vagy egy doboz süti, ami fölött jókat lehet beszélgetni… Hamar ki is derült, milyen jól süt Marika, akire mindig lehet számítani, hogy teljesen gaztalan kertje van Verának, hogy Éva árnyéki évelőket gyűjt, Gitta levendulamezőt telepít, hogy Margó úgy harminc féle paprikát termeszt, vagy az, hogy a polgármester otthon is szeret virágot nevelni. És még persze ezernyi más a többiekről, amiket tényleg öröm hallgatni, megtapasztalni.
Gyakorlati tapasztalatok
Az idei időjárás meglehetősen furcsára sikerült nálunk, sok odafigyelést kívánt mindannyiunktól. Míg a május szárazon telt és a részünkről sok locsolással, júniusban szinte minden nap esett az eső. Ez volt az az idő, amikor a gaz magasabb lett, mint vékonyka virágaink, és tanácstalanul néztük a dolgot, időnként pedig kézzel szöszmötöltünk órákig a járdán térdelve. Júliusban és augusztusban aztán óriási hőhullámok borzolták a méhlegelőnk kedélyeit, így hol locsolni, hol gazolni gyűltünk a helyszínre néhányan.
Ez a két szín szuper feltűnő, és jó együtt (büdöske és pillangóvirág)
Érdekes tapasztalat, hogy a tavalyi évvel ellentétben, idén egyáltalán nem keltek ki a Lidl-ben vett virágmagkeverékek és abban a kb. 120cm-es sávban sem lett semmi, ahova bolti vetőszalagos virágmagkeveréket ültettünk nagy gonddal. A rengeteg elvetett körömvirág magból sem kelt ki, csak alig néhány. Ebben a tűző napon fekvő, tápanyagban láthatóan nem gazdag talajban viszont remekül szerepelt a búzavirág, a díszparéj, minden bársonyvirág, azaz büdöske és a pillangóvirág. Az egyetlen napraforgónk is szép volt, jövőre ebből csinos lenne végig a színes díszváltozat.
Jövőre ugyanitt. De addig is?
Igen, jövőre. Már hasznos tapasztalatokkal felvértezve, de ugyanilyen lelkesedéssel. Mert ez a bájos, parasztos virág-összevisszaság megédesíti a hazautat a Velencei-tóról, a helyi csajos barkácsklub által ajándékba készített méhlegelő tábláink (Lásd: főkép!) pedig nem végezhetik a kályhában. Feladatuk van: ott fognak díszelegni a következő évadban a virágok között, amire már “áment” is kaptunk a város vezetésétől, akik ezen a projekten felbuzdulva városkánk más részein is terveznek hasonló méhlegelőt létrehozni.
Imádnivaló összevisszaság
De addig is, ősszel fel kell javítanunk a talajt (na, ez is vita tárgya ám!) és otthon kétnyáriakat vetünk, hogy kora tavasszal a magokkal már őket is kiültethessük. Ezenkívül folyamatosan szedjük saját egynyári virágaink magjait, ahogy a méhlegelőjét is. Főleg harsány színekben gondolkodunk, hogy kis barátaink, a méhek, mindenképp idetaláljanak. A vadvirágos rét ötletéről egyelőre lemondtunk, mert ennél jóval több energiába, pénzbe, traktorba, egyebekbe kerülne, ami jelenleg nem reális elképzelés.
De a virágtenger igen!!!
