Romantikus séták, keskeny, kaviccsal kirakott ösvények, hatalmas örökzöld térfalak, buja, virágban dúskáló leander fasorok, égig érő cédrusok, különlegesebbnél különlegesebb pálmafák és még ennél is csodásabb villakertek. És ha ez nem lenne már így is elég katartikus, kilátás az elképesztő Comói-tóra és a fölé emelkedő hegyekre. Én még ilyen szépet nem láttam. Észak-Olaszországban jártunk.
Az Y elágazásnál.
Szerda hajnal, 3 óra. Mint akit a darázs csípett, úgy pattantam ki az ágyból, két óra alvás után. Hiszen indul a repülőnk, elérkezett a várva várt olasz utazásunk napja. Reggel nyolckor már Milánóban ásítoztunk és a Comóba tartó vonatot vártuk. A hangsúly az utóbbin van: vártuk. Mondjuk úgy, hogy nem igazán jellemző se a szóbeli, se az írásbeli tájékoztatás. Cserébe rendkívül kedvesek és türelmesek a turistákkal.
Como.
Délelőtt már Comóban tűzött ránk a nap, mi meg persze esőre és hidegre készülve – innen is köszi az időjóslóknak -, őszi cipő/csizma és kabát kombóban szétsülve, a rengeteg gyaloglástól fáradtan pihenésként megmártottuk lábacskáinkat a hidegvízű hegyi tóban.
A Comói-tó Észak-Olaszországban, Lombardiában található glaciális eredetű tó, az Alpok hegyvonulatainak ölelésében. A maga Y alakjával és 400 méteres mélységével igazán különleges, Európa egyik legmélyebb tava. 146 km2 területű. Az Adda folyó táplálja, amely az északi pontján, Colicónál ömlik bele, és az Y délkeleti száránál, Leccónál folyik ki.
Tudtad-e?
A glaciális tó annyit tesz, hogy a jég felszínformáló ereje következtében keletkezett. Tiszta, hidegvizű.
Csak estére értünk a szállásunkra, Tremezzóba, pont az Y elágazásánál, a nyugati parton található kis településre. Egy jókora pizza és alvás után másnap reggel elkezdtük villakertek című túra – és most már cikk – sorozatunkat: első megállónk a Villa Carlotta volt Tremezzóban. A szállásunktól jóformán 200 méterre volt a bejárata a bő 70 000 m2 területű botanikus kertnek. És mindez a Comói-tó partján gyönyörű kilátással.
A reggeli kávénkat ezzel a látvánnyal édesítettük.
Az épület egy igazi építészeti remekmű, elegáns homlokzattal, amely mára már a Comói-tó egyik szimbólumává vált. Az 1600-as évek végén a gazdag selyemkereskedő család leszármazottja, Marquee Giorgio Clerici úgy döntött, hogy épít magának egy nyári lakot a tó közelében. A hegyek ölelésében gyönyörű kilátással rendelkező helyet talált a villa felállítására. Az 1800-as évek elején a tulajdonjog Gian Battista Sommarivára szállt, aki a lakhelyét értékes festményekkel, szobrokkal és bútorokkal díszítette. Később a villa Marianna Nassau hercegnőjére szállt, aki lányának, Carlottának ajándékozta, mikor férjhez ment a szász-meiningen-i nagyherceghez. Ekkor a villa német, majd az első világháború után ismét olasz tulajdonba került. Az épület több képzőművészeti alkotás otthona, például itt látható Antonio Canova ‘Palamede’ című munkája.
A kert kialakításában a szász hercegnek volt nagy szerepe, aki képzett tájépítészeket hívott Olaszországból és külföldről egyaránt, hogy a kertben kombinálják az igazi olasz és a különleges angol parki elemeket.
Villa Carlotta a tóról.
Az épület…
…és az előtte lévő díszmedence és kertrészlet.
A kert egy egyedülálló csoda. A kanyargós, nagyméretű kavicsokból kirakott járdák és lépcsők úgy tárják fel a szintkülönbségben bővelkedő kertet, hogy önként nevezel be erre a teljesítménytúrára. Magával ragadó kis ösvények, buja növényzet és néhol egészen magas (~3 méter) nyírott sövények között izgatottan lépkedsz egy újabb csodára, egy újabb élményre, egy újabb elképesztő kilátásra várva.
A jelenleg botanikus kertként működő kertben több mint 500 növényfaj él a világ minden tájáról begyűjtve. Láthatunk itt kaméliát, többféle hortenziát, bambuszokat, kaktuszokat, különlegesebbnél különlegesebb pálmafákat, óriási magnóliákat, banánt és még termő citromot is. Utóbbiból a villa előtt kétoldalt lugast alakítottak ki. Citromlugas! Ki látott már ilyet? De azok a növények, amik nálunk szobanövényként ismertek, ott egy-egy óriási örökzöld magnólia, pálmafa alatt, grotto mellett színesítik a botanikus kertet. Ámulat.
A citromlugas
Személyes kedvencem a kert középső részén lévő völgy, valami eszméletlen. Nem is tudom leírni, látni kell!
Nincsenek rá szavak. fotó: Cseke Sándor
Rengeteg azálea van a kertben, több mint 500 fajta található meg itt. Virágzáskor, tavasszal elbűvölő látvány lehet.
A kert március és október között látogatható. A belépő 10 euró, ami körülbelül 3300 Ft a mostani euró árfolyamnak megfelelően. Szerintem abszolút megéri, a képek tizedét sem tükrözik az ott átélt élménynek, szépségnek, amit a kert és a tó környezete nyújtott.
fotók: Tóth Bettina, Cseke Sándor
