Térkő és murva, na és persze a kavics. Ez a három anyag erősen megmozgatja a kertes házban lakók fantáziáját, ha egy aktívan nem használt területről van szó a kertben, vagy a ház előtt. Mindhárom anyag lehet hasznos és praktikus, ha átgondoltan használják, de lehet teljesen felesleges és ronda, ha csak meg akarjuk úszni velük a kerti munkát. Kerti munka egy kertben? Sokaknak meglepő újdonság, amikor kertes házba költöznek.
Nemrég nekiindultam Budapestről, hogy egy véletlenszerűen kiválasztott agglomerációs településen anyagot gyűjtsek ehhez a cikkötlethez. Mivel munkám miatt sokfelé jártam már szerte Budapest környékén, úgy rémlett, hogy főként az új építésű területeken megfelelő példákat fogok tudni fényképezni, bár több nap után egy konkrét helyszín sem ugrott be. Korábban mindig csak morogtam magamban, amikor azt láttam, hogy emberek – most demagóg módon nagyon leegyszerűsítve és a cikk témájához igazítva – azért költöznek ki a zöldövezetbe, hogy kősivataggá változtassák azt kerítésen kívül és belül egyaránt.
A megérzésem nem csapott be, az első helyszínen sikerrel is jártam. Kábé két héttel ezelőtt, a kiszemelt helyszínre érkezve pár perc alatt megtaláltam az első olyan utcát, ami alkalmasnak tűnt alapanyagnak. Hamar ki is derült, mennyire “remek” találat volt. Sajnos.
Murva helyett nagy szemű (coulé) kavics
Kezdjük a szemlét egy egyértelműen zöldsávnak minősülő területtel. Közepén egy széles koronájú fa, a képen nem látszik, de higgyétek el nekem, kb. 160 centi magasan kezdődik a lombkoronája, tehát alatta nem nagyon szaladgál senki, legfeljebb a kutyák. Egyértelműen azért készült, hogy “ne legyen vele gond”. Az út szélén vagy direkt meghagyták azt a kis részt, vagy oda már nem jutott kavics, mindenesetre így még szerencsétlenebb, még rendezetlenebb az összkép. Menjünk is tovább, ez csak a bemelegítés.
Félreértett kertészkedés
Minisorozatunk első részében az autógumik félresiklott kertészeti alkalmazását, a másodikban a népi hagyományok egyik félreértett továbbélését, a köcsögfát vizsgáltuk, majd jött a szekér és a dísztárcsa. Most a felesleges, csúnya és ökológiai szempontból káros burkolatokra esett a választás, ami egyszerűen nem összeegyeztethető az esztétikus látványt adó és élhető kerttel.
Túlélőtábor
Ez pedig a bemelegítés 2.0. Az összkép ugyan rendezett, az apró növényfakkok katonás rendben követik egymást, de a kép számomra akkor is lesújtó. Ez az a jelenet, amit én ökológiai katasztrófának hívok, persze csak miniben. Értem a szándékot, hosszú az utcai szakasz, nagy a felület, sok az autós, a családban is, barátok is, mindenki kocsival jön, távol lakunk egymástól, muszáj valahol parkolni. De akkor már legalább alakították volna ki egybefüggően a kerítés menti sávot, a növények közti kis területek teljesen értelmetlenül vannak lemurvázva, és szélesebbre is lehetett volna hagyni a növények helyét – a haverok biztosan nem IFÁ-val jönnek, hanem unalmasan, személykocsival.
Amikor legalább a növényválasztás jó
Apró öröm a történetben, hogy ezek közé a mostoha körülmények közé legalább strapabíró tiszafák kerültek, amik viszonylag jól bírják a szárazságot, de persze csak azután, hogy rendesen begyökeresedtek. Kicsit csökkenti az esélyeiket, hogy a gyökerük a kerítés irányába biztosan nem tudnak terjedni, feltételezve, hogy a kerítésnek elkészült a szokványos, 80 centi mély alapja. A tiszafa gyökere azt biztosan nem fogja alulról megkerülni.
És amikor még a növényválasztás sem jó
Az a baj a murvával, a térkővel és úgy általában a kőrengeteggel, hogy drasztikusan átformálja egy hely mikroklímáját. Erről általában kevés szó esik amikor növények életkörülményeiről van szó, a legtöbben letudják az árnyékos/félárnyékos/napos kérdéskör taglalásával, meg esetleg azzal, hogy milyen a talaj. Ezek mellett baromira nem mindegy, hogy egy terület mennyire burkolt, és főleg az nem mindegy, hogy a növény totálisan körbe van-e burkolva, vagy van azért valami kis természetes közeg körülötte, esetleg a kicsinél valamivel több. Mondjuk sok. Igaz, a murván teljesen átfolyik a víz, ezzel nincs baj. A burkolatok hőmérsékletet emelő hatásával viszont már tényleg csak a hardcore természetkedvelők foglalkoznak. Nem akarlak számokkal untatni, de hidd el, a különbség sok. Rendszeresen megfordulok egy tetőkerten, aminek a felét lebetonozták, ott a nyári 35 fokban 50-52 szokott lenni, délelőtt 10 és este 6 között lényegében nem lehet megmaradni.
Egy ilyen déli lejtésű, totálisan leburkolt területen ha nem is ilyen drasztikus a kialakuló hőmérséklet emelkedés, de fele akkora biztosan van. Amit pedig a tuja nagyon nem szeret, az a nyári forróság. A tujánál pedig már csak az aranytuja a kényesebb, amit a bejáratba ültettek, szóval ez a vállalkozás itt kertészeti szempontból maga a csőd. És vajon ki ültette ide ezeket a tujákat, ki murvázott ilyen szépen? Az ügyvéd/bróker/IT cégvezető, vagy a kertésze? Költői kérdés, ugorjunk gyorsan.
Off topic: kubista kertépítészeti stílusbemutató
Nem tartozik szorosan a témához, de ha már ez is itt volt, akkor hadd fokozzam vele a hangulatot. A zsalukőnek külön cikket szentelünk majd egy következő epizódban, csak egy kép erejéig térjünk ki rá. Kérlek, így ne használd a zsalukövet virágtartónak. A zsalukő egy 100 %-ban építőipari termék, csupasz látványa nem kertbe való. Támfalat persze lehet belőle építeni kertben is, de lehetőleg ne úgy, hogy kihangsúlyozzuk a létezését, és ráadásul még büszkén mutogatjuk is:
Nézzétek, milyen szép beton zsalukövet vettem a tüzépen. Egyedi, ugye?
Nem, nem az. A téma részletezése majd egy későbbi cikkben, ahogy írtam.
Vegyítsük sziklával, hogy természetesebb legyen az összkép
Lejtő területen a murva nem túl szerencsés, bár valamennyire összeállnak a különböző méretű szemek, idővel azért csak erodálódik. Érezhető ez a fenti képen is, kapott is a vízelvezető árok szélén egy terméskő szegélyt. Vajon hogy nézne ki ez a rész, mondjuk talajtakaró cserjékkel beültetve? Vagy terjedő tövű évelőkkel, amiknek a gyökere megfogja a talajt, a leveleik tompítják az esőcseppek becsapódását? Ismét egy költői kérdés, sok is lesz mára. Nézzük inkább a következő szakaszt.
Félreértett kertészkedés
Ha már egyszer olyan szerencsés vagy, hogy kertes házban élsz vagy legalább is a házhoz ahol laksz, tartozik valamilyen méretű kert, biztos gondolkodtál már azon, hogyan tehetnéd még szebbé. Ez a cikk most nem feltétlenül konkrét kert(sz)építő tanácsot ad, de nem is mindig arra van szükség. Most inkább azt javasoljuk, vegyél el, vegyél ki valamit a kertedből, ha te is úgy látod jónak. Ez a cikk a szemléletedet szeretné formálni. Ha végigolvastad, gondold át, hátha nálad is van valami oda nem illő a környezetedben. Sosem késő eltüntetni!
Egy kis felüdülés: fák, cserjék és fű
Hogy ne csak a rosszat nézzük, jöjjön a jó példa. Egyébként a valóságban is épp ez következett, csak az utca túlsó felén. Fák, cserjék és fű, a tulajdonos bevállalta. Legalább kéthetente illik nyírni a füvet, a növényeket esetleg öntözni a nyári forróságban, vagy ha most már nem is kell, az ültetés utáni első 1-2 évben biztosan kellett. De lehet, hogy a tulajdonos értékként és nem kényszerként tekint ezekre a növényekre és az őt körülvevő zöldre? Gyanús, hogy így van. Én vele vagyok.
Hát az meg micsoda? Csak nem egy madárfészek?
A következő ház lakója is biztos egy ufó, aki fákat nevel egy úgymond haszontalan területen. S nem elég, hogy szedheti a levelet meg nyírhatja a füvet a bolondja’ egész évben, még madárcsicsergés is idegesíti minimum tavasszal, amíg ki nem repülnek a fészekből azok a szárnyas kis dögök.
Irónia pedig az az ország, ahol az irónok laknak (vigyázat, plágiumgyanú, ezt a Puzsér műsorában hallottam).
Térkő, murva, térkő, murva, térkő…
Akkor vegyük csak szépen sorra, mit látunk a képen: murva, térkő, murva, térkő, murva fával, térkő, murva 2 fával, térkő egy döglött agávéval, utána a távolba vesző kősivatag. Oké, a kerítésen túl nagyjából szép kertek vannak, amikre feltehetően milliókat költöttek. De az nem teszi jóvá azt, amit az utcaképpel műveltek.
Viszont ezen a ponton semmiképp sem szeretnék belecsúszni a “pénz van, ízlés nincs” témakörébe, ez a szemlélet független az anyagi helyzettől. Bár az tény, hogy akinek van rá pénze, nagyobb döntési szabadsággal rendelkezik, hogy a közvetlen környezetét rendben tartsa.
Itt pedig meg is érkeztünk a szubjektív értékítélethez: Szerintetek ez szép? Vagy mit szólok én bele, mit érdekel engem az, hogy másnak hogy néz ki az utcafrontja?
Igen, szerintem rám is tartozik. Egy országban és egy bolygón élünk, nyáron együtt olvadunk szét a napon és a pacskert is együtt fogjuk feldobni, amikor a bolygó azt mondja, nono, ebből most már aztán elég.
Ha pedig te erre csak legyintesz, hogy Ugyan, mit számít pár négyzetéter murva meg térkő, akkor lehet, hogy ez a cikk nem neked szól (6 darab szmájli meg wink). Viszont, nem olvastad volna el idáig, ha ez nem bosszantana téged is legalább egy kicsit, úgyhogy pacsi, szerintem egy csapatban játszunk!
A látvány csalóka – a telken még nincsen ház
Az előző képen mutatott területtel szemben vagyunk. Az alcímben le is lőttem a poént, ez a rész csak azért ilyen természetszerű, mert a telek még üres. Bent viszont már gondosan elültették a leyland ciprusokat, vagyis itt egy magas sövény készül, feltehetően az építkezés is hamarosan megkezdődik. Hogy az utcafronttal mi lesz, tippelhetünk – van rá egy köbméter murvám.
Ott egy fa!
A kettővel ezelőtti térkő- és murvafelületeket számolós kép végében látható helyre értünk. A murvában áll egy gömbfa. Mondhatnám, hogy örülök neki, de nehéz valóban örülni, amikor megtalálják egy környezeti katasztrófa egyetlen túlélőjét. Persze öröm, de inkább csak belenyugvás.
Az élet akkor is utat tör
Még közelebb lépve a fához viszont észreveszünk valamit: szerencsétlen kis tulipánok próbálkoznak áttörni a murván. Itt már azt kívánom, bár ne is lennének, olyan szomorú a látvány. Szinte érzem a bőrömön, ahogy a hegyes kavicsok sebet ejtenek, csíkot húznak a tulipánok levelein, ahogy azok nőnek ki a kövek közül.
4 az 1-ben
Számomra ez az egyik legértelmetlenebb és legszomorúbb jelenet az egész utcában. Úttest, zöldsáv és vízelvezető árok – eddig rendben, útra és árokra szükség van, legalább a kettő közti rész nincs teljesen szanálva, megteszik azt a parkoló és félreálló autók, ez van, autózni sokszor muszáj, én se vagyok sötétzöld.
Aztán jön egy meredekebb rész a kerítésig, amit kaviccsal fedtek be. Tudvalévő, hogy a kavics kerek, tehát könnyen mozognak a szemek egymáson, így lejtős területen egészen szerencsétlen dolog a használata. Feltehetően tudta ezt az is, aki ide kitalálta, ezért is tett be egy sor szegélyt magasításnak a csatorna pereméhez. Ezzel kicsit enyhített a lejtésen, de a problémát nem oldotta meg, még így is túl meredeknek tűnik. Már egy egyszeri járkálástól is biztosan megindul a kavics lefelé, s ha ember nem is megy ide csak évente kétszer, a kutyák biztosan megnézik maguknak közelebbről azokat a szerencsétlen gyöngyvessző bokrokat. Szóval a kavicsot folyton lehet majd terelgetni vissza.
De ezzel még nincs vége a csendéletnek. A kerítés lábazatához murva került – bizonyára dekorációs célzattal. Tudom, ez az én egyik kattanásom, de amikor a fehér építőipari murvát meglátom mint kerti díszítőelem, az számomra kiborító. Kérek mindenkit, aki olvassa ezt a cikket, és valaha hasonló ötleten gondolkodott, vagy a jövőben tervez ilyesmit, fogadja meg a tanácsom: a hófehér mészkőmurva használata egy kertben totális félreértése mindannak, amit kertnek nevezünk. A kertből kősivatagot csinál, forró mikroklímát, tehát valójában gyilkolja a kertet, nem díszíti. Fenntartani nehéz, közé hullik a por, a levél, a minden, előbb-utóbb mindenképp megjelennek közte a gyomok, vagyis a fenntartása is problémás lesz, hiába készült épp azzal a céllal, hogy csökkentse egy adott terület fenntartásának a munkaigényét. A szubjektív vélemény emellett természetesen nem is lényeges, hogy csúnya, főleg nagy felületen alkalmazva pedig erősen vakít, ami speckó engem eléggé idegesít.
Itt van tehát ez a négyesfogat: betonszegély, kavics, betonszegély és murva. Egy ház előtt, aminek a tulajdonosa valószínűleg alig várta, hogy végre kiköltözhessen a zöldbe. Ne értsetek félre, biztosan a jó szándék vezérelte. Látszik a rendezettség, a tisztaság, a ráköltött pénz, még növények is vannak. Sőt, gyanítom, nem is a tulajdonos álmodta meg ilyenre, hanem egy lelkes kertépítő. Lehet, hogy az egész utcát egy “kertész” csinálta? Vagy talán együtt agyalták ki ezt a tüzép-bemutatókertet? Bele sem merek gondolni jobban. Na de hogyan lehetne másként mindez?
Furcsa és ritka látvány: természet az utcán
Például így. Gyümölcsfák, és fű. Nem olyan bonyolult ez. A fák nyáron árnyékot adnak, a sűrű fű a lejtőn megfogja a vizet, itt tuti nem zúdul le olyan erősen heves esőzések alkalmával sem. De a sűrű fű legalább is sokat elvesz a víz erejéből, ami így helyben hasznosul, ezáltal kevésbé terheli a csatornarendszert. Amikor a májusi-júniusi nagy viharok és felhőszakadások idején tele van az internet a főváros főleg budai részeinek víz alá kerüléséről készített videókkal, gondolj ezekre a képekre. A magasabban fekvő helyekről, az évről-évre nagyobb százalékban leburkolt területekről a víz szabadon zúdul le, át a fél városon.
Nem a zivatarok intenzitása az erősebb (illetve de, az is, de arányaiban valószínűleg nem annyival, mint amennyivel a víz okozta károk nőnek), hanem a víz természetes földbe szivárgását segítő felületek csökkennek rohamosan a lakóterületeken. Aztán mindenki csodálkozik, meg megy a morgás és folyik a kommentáradat a Facebookon, hogy rosszak és régiek a csatornák, nem bírják elvezetni a vizet, a “zzönkormányzat” nem csinál semmit, csak teszik zsebre a pénzt. Igen, a csatornák a legtöbb helyen régiek, de a fő problémát nem az okozza, hanem az emberek eszetlen burkolási ingere.
Valahol a kettő között
Ez a bazaltkockával és kis kockakővel burkolt utcafront legalább jól néz ki, igényes a kivitelezés, a fáknak jutott két szép négyzet, ahol a víz szabadon a földbe szivároghat, nagyjából 50×80 cm. A galagonyafa jó választás volt ide, erősen szárazságtűrő növény. Szüksége is van erre a tulajdonságára, mivel az ide lehulló csapadék nagy része azonnal lefolyik (az utca nem erősen ugyan, de határozottan lejt). Öntözőrendszert nem látni a foltokban, bár lehet, hogy van, nem kapartam meg a murvát. Marad a bizakodás a természet szívósságában, esetleg még az ima. Kinek mi jön be.
Happy end?
Végezetül pedig egy újabb pozitív példa, hogy ne zárjam ezt a cikket olyan rossz szájízzel. A legtöbb ember ma is biztosan azért költözik ki a zöldövezetbe, mert zöldövezetben akar élni, nem kősivatagban. Tisztában vannak vele, mivel jár egy kert, hogy azt fenn kell tartani, nyírni kell a füvet, esetleg öntözni legalább nyáron, ősszel levelet szedni. De ebben nem a nyűgöt, a felesleges munkát és a kidobott pénzt látják, hanem az örömöt és azt a hatalmas értéket, amit egy kertes ház jelent – amiről az országban milliók csak álmodoznak egész életükben.
Ha ilyen helyen laksz, és esetleg érintettnek érzed magad a témában, kérlek, gondold át újra a helyzetet. Ha anyagi erőd és időd engedi, tekerj egyet a szemléleteden, változtass a zöld irányába. Hidd el, megéri.
