Mindenkinek kell egy zöld folt a betondzsungel közepén, még a legnagyobb urbánbetyároknak is. Bár az utóbbi évszázadok azt mutatják, szeretünk elszeparálódni tőle, az ember akkor is a természet része, így ösztönösen vágyunk a közelségére.
Nem véletlenül pakoljuk tele virágokkal az otthonunkat és az irodánkat, vagy tépjük fel ebédidőben az irodaház ajtaját, hogy kiszabadulhassunk egy parkba, még ha csak öt percre is. A zöldben töltött idő csökkenti a stressz-szintünket, javítja az egészségünket, jobban tudunk tőle aludni, és bár sokszor pont az elől menekülünk oda, de még a munka is jobban megy tőle.
A metropoliszokban a saját kert már csak egy távoli emlék, mégis vannak, akik egy zsebkendőnyi franciaerkélyen, vagy akár egy ablakpárkányban is képesek egész konyhakertet nevelgetni, mert egyszerűen szomjaznak mindarra, amit a természet adhat.
Jelenleg az emberiség 55 százaléka él városi környezetben, és ez a szám folyamatosan növekszik. Az előrejelzések szerint 2050-re eléri majd a 68 százalékot, azaz a világ lakosságának kétharmada szívja majd a szmogos, nagyvárosi levegőt, miközben a virtuális farmját művelgeti az okostelefonján.
Éhezünk a parkokra és a közösségi kertekre
Bevallom, én is a nagyvárosi forgatagban élek, és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem élvezem az előnyeit, mégis minden percet kihasználok, amit akárcsak egyetlen talpalatnyi zöldön tölthetek. Mivel az ember nem tud mindig kiszabadulni a mókuskerékből, a városi parkok és közösségi kertek szinte létfontosságúvá váltak, és már-már terápiás jelleggel látogatják őket az emberek.
Most bemutatom nektek azt a parkot, ami az én életemet szokta olykor megmenteni, ami ugyan egy kétmilliós nagyváros közepén áll, mégis olyan, mint egy trópusi dzsungel, ahol a városlakó nemcsak megpihenhet, de újra ráérezhet a természet ízére.
Az Epicurious Garden, leginkább Ínyenc Kertnek lehetne fordítani, az ausztráliai Brisbane városának szívében fekszik, és az enyémbe is rögtön belopta magát. Nemrég az eddigi otthonomból, Budapestről szó szerint a világ másik végére sodort az élet, és mikor az ember 15 000 kilométerre kerül a hazájától, vágyik az ismerős közegre.
Brisbane-t, akárcsak Budapestet egy folyó szeli át, aminek a partján sétálgatva kicsit otthon érzem magamat, mintha csak a Duna-parton andalognék, még az óriáskerék is ott forog mellette. A magasodó felhőkarcolók és irodaházak között elterülő South Bank park, és annak közösségi kertje túlzás nélkül csodálatos, és szó szerint mindenkit kiszolgál.
Közösségi kert kicsit másként
Otthon is egyre elterjedtebbek a városi közösségi kertek, amik arra hivatottak, hogy az emberek friss zöldségekhez és gyümölcsökhöz jussanak, tudjanak hol kertészkedni, az iskolások pedig megismerhessék általuk a növényeket.
Az Epicurious Garden is a helyi közösséget szolgálja, de egy kicsit másként. Ha az ember végigsétál rajta nem győzi kapkodni a fejét, annyi különleges gyümölcs és zöldség növekszik benne.
Minden növény mellett ott áll egy kis tábla, rajta a nevével, ami sokszor jól jön, mert néhány különlegességet még a helyieknek is nehéz felismerni, nemhogy nekem, aki Európából érkezett.
Az ananásztól a sárkánygyümölcsön át, a brazilszőlőn, a kávén, a tamarunduszon, a sztívián, a tarón, egészen a guaváig minden van itt.
De a mindennapi konyhai alapanyagok, mint az édesburgonya, a kukorica, a fűszernövények és a citrusfélék is felsorakoznak.
Számomra is nagy élmény megismerni még sohasem látott zöldség- és gyümölcsféléket, és bizony rengetegen jönnek ki ugyanezen okból, és hozzák a gyerekeket is, hogy tanuljanak.
Mert bármilyen furcsán is hangzik, egy városi gyerek sokszor csak a szupermarketben lát zöldségféléket, vagy már felaprítva a tányérján, és fel sem ismerne még egy almafát sem. Éppen ezért remek lehetőség az iskolások számára otthon, és itt Ausztráliában is, a közösségi kertek látogatása, ahol megtanulhatják, hogy mi fán terem a gyümölcs.
Az Epicurious Gardenben közelről meg lehet nézni, szagolni, és akár kóstolni is a növényeket, de azok gondozását és szüretelését szervezett formában végzik az önkéntesek.
Aki szeretne a friss, organikus, szezonális termések között válogatni, azokat szívesen várják kedden és szerdánként, amikor a már megérett és leszedett finomságok ingyen elvihetők. Hogy mi mire való, hogyan lehet termeszteni, megóvni a kártevőktől, valamint elkészíteni, arról a táblákról is sokat megtudhatunk, de a kertészeti szakemberek is szívesen ellátnak minket jó tanácsokkal.
A tengerparttól az őserdőig minden megelevenedik
Könnyedén el lehet akár egy órát is tölteni az ínyenc kert növényeinek megismerésével, majd vár ránk a park többi része. Mindenki megtalálja itt a maga kikapcsolódási lehetőségét, mert nincs két egyforma négyzetmétere a helynek, és ez üdítő, hogy nem akartak mindent beleerőszakolni egyetlen stílusba.
A sport szerelmeseinek kijelölt bicikliút van, de sokan futva, görkorival vagy gördeszkával jönnek.
A gyerekeket játszóterek és medencék várják, de ha akarnak a szökőkútban is ugrálhatnak, itt nincs minden centin kirakva egy tábla, hogy mit is tilos csinálni.
Egyetlen helyen figyelmeztetnek, a park közepén kialakított tengerparton, hogy azért a vízbe ne ugorjunk fejest, mert ahhoz túl kemény a medence alja.
A folyók, az őserdei fahidak, a modern vertikális zöldfallal dekorált kávézók vígan megférnek egymás mellett, és a fűre lépni sem tilos, hanem kifejezetten kellemes időtöltés.
Így a világ bármely pontján ki lehetne kapcsolódni
Számomra a legkellemesebb meglepetést a park felszereltsége okozta, ugyanis a padok, a napozóágyak, a kreatív pihenő felületek mellett a szabadon használható grillsütőkből is akad bőven.
Valamint, ami az én olvasatomban a minimum, mégis sok országban, többek között Magyarországon is a legnagyobb hiányosság, az az ivókutak, az ingyenes, patyolattiszta, mindennel felszerelt illemhelyek, na meg a számtalan szelektív résszel is ellátott szemetes jelenléte.
Nyugodtan mondhatom, hogy a világ minden városába kellene egy ilyen park.
