A minap sétálgattam édes kettesben a párommal, mikor felkiáltott, hogy “nini, virágzik az aranyeső”. Na szóval, járjunk a végére, hogy mi is virágzik most. Előrebocsátom: nem az aranyeső.
A télen virágzó egyesével álló és aranysárga virágú cserje, amelynek hosszú, ívesen lehajló, zöld színű ágai vannak, az a téli jázmin (Jasminum nudiflorum).
A téli jázmin korai virágzása miatt üde színfoltot képez a még kopár, színtelenül szürke kertekben, parkokban. Üde zöld ágai és azok közül kikukucskáló sárga kis virágai színt csepegtetnek a téli szürke hétköznapjainkba. Engem jó kedvre derít, ha meglátom.
Az 1-2 méter nagyságú lombhullató cserje támaszkodva, de például egy támfalról lecsüngve is kiváló látványt nyújt. A hosszú, kopasz, fényes zöld és ívesen hajló ágairól, valamint szinte már bohókásan kedves leveleiről könnyen felismerhető növény akkor is, ha nem nyílik éppen. Különlegessége még, hogy hajtásainak keresztmetszete négyszögletű. Levelei három levélkéjűek, amelyek körülbelül 3 cm-esek, jellemzően elliptikusak (vagy tojásdadok), a levélcsúcs és a levélnyél felé egyaránt kihegyesedőek. A csúcsuk szálkában végződik, a levéllemez pedig fénylő sötétzöld színű.
Kora tavasszal virágzik, virágait tömegesen márciusban hozza, akár már februárban is, de enyhébb teleken – mint az idei – akár már ilyenkor is, mint ahogy olvasónk fotót is küldött erről a múlt héten. Mint a fotókon is látható, lombfakadás előtt virágzik, virágai egyesével állnak a zöld, négyszögletű vesszők oldalán. Fekete bogyótermése van.
A napos, félárnyékos, meleg, védett fekvést kedveli, de nem túl igényes cserje, és gondozást is alig igényel. Lehajló ágai a talajt elérve képesek legyökerezni, így a fenntartás során erre érdemes odafigyelni, ha nem szeretnél “túl nagy” cserjét. Metszése a virágzás után javasolt, illetve annak érdekében.
És akkor nézzük meg, hogy mivel keverik össze sokan: az aranyesővel. No de, amit az átlagember aranyesőnek hív, az igazából az aranyfa (vagy aranycserje, mindkét elnevezés helyes), tudományos néven a Forsythia nemzetség tagjai tartoznak ide. (Az aranyfa, aranyeső és aranyvessző tisztázása a következő cikk témája, úgyhogy emiatt most itt csak röviden írok az aranyfáról.)
Az aranyfa – mint előbb megbeszéltük – szintén lombhullató cserje, sárga virágokkal telis-tele, de nem ilyenkor, hanem április tájékán. Tehát ha mostanában, vagy a hó alól kikandikálva sárga virágot látsz, akkor biztos lehetsz benne, hogy az téli jázmin. No de, nemcsak ez a kettő között a különbség.
Ugyanis az aranyfa, vagy aranycserje (Forsythia sp.) 2-3 méteres, eleinte felfelé törő, majd ívesen széthajló ágakkal rendelkező lombhullató cserje. Vesszői zöldessárgák, illetve sárgásbarnák, amelyeken hosszúkás tojásdad vagy lándzsás levelek sorakoznak. A levelek jóval nagyobbak, 6-12 centiméteresek, és jellemzően fűrészes szélűek. A virágok pedig nem egyesével, hanem általában kettesével-hármasával állnak. Szintén lombfakadás előtt virágzik, így még intenzívebben érvényesül elképesztő, dús virágtömege.
Virágzás után javasolt metszeni. A jázminhoz hasonlóan a lehajló ágai legyökeresednek, így célszerű nemcsak a buja virágdísz, hanem a méretcsökkentés, kordában tartás miatt is metszeni.
Szeretném még a jázmin vs. jezsámen nevek összetévesztéséből adódó félreértéseket is tisztázni. A kettő nem ugyanaz, illetve nem szinonimák. A jezsámen (Philadelphus) szintén lombhullató cserjék nemzetségneve (egyes közép-amerikai fajok kivételével, amelyek örökzöldek).
Jellemzően az illatos jezsáment (Philadelphus coronarius) szokták ültetni, igen közkedvelt cserje mind parkokban, mint kertekben egyaránt. (Természetesen a nemzetség több faját és fajtáikat is ültetik, ezekre most nem térek ki.) Az illatos jezsámen 2-3 m magas, felálló ágrendszerű lombhullató cserje. Kérge barna, leváló. Egyszerű leveleinek széle fogazott.
Lombfakadás után virágzik, ahogyan a képeken is látható. Rendkívül finom és intenzív illatú, tejfehér virágtömege május-júniusban szemet – és orrot – gyönyörködtető. Virágai ötösével-hetesével fürtvirágzatot alkotnak. Fenséges illatuk már messziről beazonosítható.
Napos, meleg helyet kedvel, csoportban, takarócserjének, valamint szoliternek is kiváló.
borítókép forrása: wikimedia, 4028mdk09
Felhasznált szakirodalom: Tóth Imre: Lomblevelű díszfák, díszcserjék kézikönyve, Tarkavirág Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., 2012.