Kellemes azért, mert a nagy nyári túrákra emlékeztet, ahol hosszú kilométereken keresztül caplattál kiszáradt patakmedrekben – és hasznos azért, mert a brutális nyári felhőszakadásokban a fél kertedet meg tudja kímélni a földcsuszamlástól. Nézzük, hogyan.
A száraz patak intézményével leginkább az angol kertészeti szakirodalomban találkozni, ami érthető, ha magunk elé képzeljük a sűrűn beépített, dimbes-dombos Angliát az ő állandó esőzéseivel. Igen, óceáni éghajlat alatt kifejezetten szükség van arra, hogy a felesleges esővizet valahogyan el tudjuk vezetni. És ismerve az angol kertkultúrát, nem kevesen vannak, akik ezt mondjuk nem betonárkokkal óhajtják megoldani.
Persze mondhatjuk, hogy mi közünk hozzá, Magyarország nem az óceáni ligában játszik, hanem a kontinentálisban, abból is a szárazabbik fajtában, de hogy mást ne mondjak, nézzünk csak ki az ablakon most: az idei tél kifejezetten nagyon csapadékos, mindenhol maximálisan átázott a talaj és bőven látni belvizes területeket. Meg hát azok a remekbe szabott nyári felhőszakadások… Bizony, a klímaváltozás egyik, már most is adatokkal bizonyított velejárója az egyre szélsőségesebb csapadékeloszlás (tehát az a jelenség, amikor az éves átlag ugyan nem változik jelentősen, de sokkal hosszabbak a csapadékmentes időszakok, amikor viszont esik, akkor a jóisten legyen hozzánk irgalmas). Úgyhogy a mi kertjeinkben sem árt ilyen fajta természetes vízelvezetésről gondoskodni.
A száraz patak ráadásul gyönyörű, izgalmas és bátor díszítő eleme lehet a kertnek, ahogyan az itt összegyűjtött képek is mutatják. A jól sikerült patakmederhez elég néhány jó tanácsot megfogadni, íme:
- A patakot olyan helyre tervezzük, ahol valóban képes összegyűjteni a felesleges esővizet. kanyaroghat lefelé a kert dombosabb részén, vagy a lejtő aljában, de két telek közötti vízelvezetés is romantikusabb egy kis patakkal, mint egy betonteknővel vagy egy állandóan sáros, gazos földsávval.
Ugye, mennyivel szebb, ha két ház között így folyik el az esővíz?
- A meder vonalvezetése legyen természetes, kanyargó, és semmiképpen sem egyforma szélességű, az nagyon béna. A meanderezés megvan még földrajzóráról? A kanyargó meder mérsékli a lezúduló víz sebességét, a kanyarokban pedig remek növény-összeültetésekkel fokozhatjuk a hangulatot.
- A meder szélessége nyilván a kert méretétől, a rendelkezésre álló helytől függ, de egy „bruttó” félméteressel nagyot nem tévedhetünk.
- A leendő mederből kiásott földet húzzuk ki egyszerűen a „partra”. Ebből a földből tudjuk ugyanis megépíteni a vízparti növényegyüttesünk helyét. Mert a parton növényeknek muszáj lenni, ez a természet törvénye, tiszta ügy.
- A meder aljára geotextíliát (nem műanyag fóliát!) terítünk, amelyet kihúzunk egészen a meder szélére. A mederbe kb. 25-35 centi aprókavicsréteg kerül, ők fogják elvezetni a felesleges vizet.
Nagyjából így tervezzük meg patakunk medrét: geotextília, sóderágy, nagyobb kövek, végül kavicsok és homok.
- A patakmeder szélére nagyobb köveket, szikladarabokat helyezünk, ezek jótékonyan eltakarják a geotextilt + tökéletesen természetes patakpart-érzést keltenek. Itt bátran lehet kirakózni a kövekkel, addig pakolásszuk őket, amíg elégedettek nem leszünk a látvánnyal.
- A sziklák hátsó, kert felőli részét bugyoláljuk termőföldbe, ide mehetnek a növények. Ha erdei patakról ábrándozunk, akkor jöhetnek páfrányok, asztilbék, árnyliliomok és egyéb erdei aljnövényzet, ha napfényes mezei patakról, akkor sásliliom és írisz, ha mediterránról, akkor akár törpefenyők is. Én a környezetbe, a helyi klímába illeszkedő megoldások híve vagyok, Magyarországon nem használnék se mediterrán, se japán kertet, de ez aztán tényleg kifejezetten ízlés kérdése.
Jól megtervezett patakmeder árnyékos területen. Talán a kavicsméretekkel lehetett volna még játszani, a természetesebb hatás végett.
Szintén jó példa: lejtő aljában húzódó, naposabb fekvésű síkvidéki patak, még fejlődőben lévő növényzettel.
- Az aprókavicsra kerülnek (tetszés szerint) a lekerekített, vagy kicsit élesebb szegélyű folyami kövek, köztük pedig homokréteg. Itt is érdemes a környezetre figyelni, és olyan kavicstípust választani, amely a közvetlen környékünkön a természetben is előfordul. Figyelj arra, hogy a köveket stabilan helyezd el, nehogy az első felhőszakadásban el- vagy lesodródjanak!
Természetes patakmedret készíteni annyira egyszerű, hogy annál már csak elrontani egyszerűbb. Például így:
Sajnos itt mindent elrontott a készítő, amit csak el lehet: indokolatlan a fekvés, mesterkélt a meder, átgondolatlan a növények kiválasztása és elhelyezése, a híd pedig… Szóval így inkább ne.
A jó tippek és az elrettentő példa után nincs más hátra: pataképítésre fel!
(források: gardentherapy.ca, finegardening.com. A képek a pinterestről származnak.)
