Annyi minden vesz minket körül, amit szabad szemmel nem láthatunk, vagy épp csak elrohanunk mellette. De akkor jön egy biológus, aki tudja, hogy mit is keressen egy apró vércseppben, egy levél fonákján, vagy akár az erdő mélyén, és felnagyítva elénktárja, hogy végre mi is észrevegyük a megannyi szépséget. László Zsófival beszélgettünk, aki ha épp nem állatok vérét vizsgálja, akkor a kutyája, Wolfi társaságában lenyűgöző természetfotókat készít.
Mióta tart a fotózás iránti szerelem?
Tizenéves koromban kaptam az első fényképezőgépemet. Mivel egészen kiskorom óta csodálom a természetet, és az időmet is legszívesebben ott töltöm, ezért már az első fényképeim ilyen jellegűek voltak.
Mi volt előbb, a mikroszkóp, vagy az objektív?
Az utóbbi, ugyanis érettségi után először fényképészként végezetem, aztán szereztem meg a biológus diplomámat a Szegedi Tudományegyetemen. De jól megfér a kettő egymás mellet, mert a munkaidőmet a laboratóriumban töltöm, ahol állatok vérével foglalkozom, mikroszkópban vizsgálom és automatákkal mérem őket, és néha munka közben is előkapom a gépet. Volt, hogy megfestett vérkeneteket fotóztam, vagy különböző betegségeket, mint a kullancsok által terjesztett babesia, vagy a kutyák vérében található mikrofilaria nevű féreg. Munka után pedig, a szabadidőmben, amikor csak tehetem a termeszetben sétálgatok, persze a fényképezőgéppel a kezemben.
Miért pont természetfotók?
A családom már gyerekként megismertettek a természettel, és nagyon sokszor játszottam akár egyedül is az erdőben, a mezőn vagy a tóban, főként Gárdony környékén, és a Balaton északi partján.
Ezek a helyek a mai napig nagyon kedvesek számomra, rengeteget sétáltam ott a kutyánkkal és sokat időztem lovak között is. Lenyűgözőnek tartom, hogy bárhova is nézzünk a szabadban, mindig láthatunk valami apró kis csodát, még városi környezetben is.
Állatokat fényképezni ugyannyira izgalmas számomra, mint a növények részleteit, a villámokat, felhőket, esőcseppeket vagy akár a csillagokat. Minden, amit a természet mutat, kíváncsi izgatottsággal tölt el, és mióta van lehehetőségem ezeket a pillanatokat megorokiteni meg boldogabb vagyok.
Segít fotózás közben, hogy sokat tudsz az állatokról, és a viselkedésükről?
Bár biologusként végeztem, de nem mondanám, hogy kivétel nélkül mindent pontosan ismerek, amit lencsevégre kapok. Sőt, sok esetben fotózás után keresek rá, hogy mit is látok, és tudok meg új információkat növényekről, állatokról. Ami segít, az a kíváncsiság, és a csodálat, no meg persze a temérdek káprázatos forma és szín, ami eleve ott van. Persze jó érzéssel tölt el, ha ismerem amit látok, de a puszta megfigyelés élménye a legkedvesebb.
Mi a kedvenc témád?
Minden természeti értéket szeretek megörökíteni amivel találkozom, de mivel az apróbb előlények úgy mint rovarok, pókok, ízeltlábúak mindenhol ott vannak, ezért velük sűrűbben összefutok. De sikerült már medveállatkát is filmeznem moháról mikroszkóppal.
A parányi állatokat különösen szeretem visszanézni a képeken, mert a macrózás révén alaposabban megfigyelhetőek a reszleteik, amiket szabad szemmel nehéz lenne érzékelni, Ugyanis a makrofotüzásban pont az a csodálatos, hogy egy arra alkalmas objektívvel közelebb hozza az apró, emberi szemmel alig, vagy egyáltalán nem látható dolgokat.
Egy másik dimenzióba kerülsz, amikor fotózol?
Minél mélyebbre szeretek menni a természetben, ahol hallani az élőlények hangját. és az emberi környezet elnémul Amikor fényképezek nem figyelem az időt, sőt általaban el is vesztem az időérzékemet. Sűrűn előfordul, hogy várakoznom kell, főleg az apróbb élőlényeknél vagy madaraknál. a megfelelő pillanatra, de sosem éreztem ezt túl hosszúnak.
Ilyenkor kikapcsolok és van, hogy nem is hallom ha valaki beszél hozzám, vagy nem veszem észre az elém kerülő akadályokat, ami olykor mókás szituációkat okoz. Volt, hogy belementem tüskés bozótba, lefejeltem faágakat, vagy apróbb sérüléseket szereztem. Na meg persze párszor már olyan is, hogy elestem, amit próbálok mindig úgy kivitelezni, hogy a gépet védjem. Szóval vannak kalandok.
A kutyádat mindig magaddal viszed? Nem szokta elijeszteni a “fotómodelleket”?
Wolfi, becses nevén Wolfram, az esetek többségében velem jön, de sajnos van, amikor ez nem kivitelezhető. Mivel nagy vadász hírében áll. és ő is elég kíváncsi, ezért néha nehéz mellette nyugodtan fotózni, főleg ha pórázon van, de ilyenkor a párom segít kordában tartani.
Persze előfordult már, hogy a modell helyett Wolfi részei jelentek meg a fotón, mivel szívesen odajön megvizsgálni, hogy mit találtam. és rosszabb esetben meg is probálja elkapni, de szerencsére haláleset még azért nem történt.
Van fotós bakancslistád?
Ha tehetném, mindent megörökítenék. De különösen érdekel a világűr, a vízalatti világ, például az ámbrás cetek és a polipok, na és persze a mikroszkóppal, illetve elektronmikroszkóppal látható világ.
Embereket sosem fényképezel?
Nagyon ritkán. Bár az egyik kedvenc fotómon, pont szerepel egy barátnőm, akivel együtt lovagolunk. Bár a kép a véletlen műve, ugyanis az volt a terv, hogy lovas képeket készítek, de miközben simogatta a lovát, az felkapta a fejét, és ezt pont elkaptam. Olyan gyönyörű lett az egész, mintha csak repülnének.
Mik a következő fotós terveid?
Az eddigi irányt biztosan folytatom, viszont a szép dolgok megörökítése mellett már dolgozom elgondolkodtató fotókon, plakátokon is, a természet védelme és a tudatos életmód érdekében. Bár manapság nem látszik egyértelműen, de mi is a természet részei vagyunk. és néha szomorúan tapasztalom, hogy egyre kevesebben figyelnek oda rá. Ezért is tartom fontosnak a fenykepeztést, mert rávezet minket arra, mit is láthatnánk, ha a mai rohanó világban megállnánk egy pillanatra.
